Magyar Krónika, február 9.

Balázs Ildikó

New York

Épp három éve, hogy a Magyar Írószövetség akkor még Pomogáts Béla elnökkel az élén felkérte az amerikai Pennsylvania államban élõ Várdy Béla történészprofesszort, járjon utána a Wass Albertet ért vádaskodásnak, miszerint az emigráció jeles írója háborús bûnös lett volna. Várdy kutatásának eredményét elõször az írószövetségnek címzett levelében fejtette ki: "A második világháborút követõen, amikor Wass Albert már családjával együtt külföldön élt, mind õ, mind édesapja, gróf Wass Endre egy jogtalan bírósági eljárást is magában foglaló bosszúálló és kérlelhetetlen politikai üldözési hadjárat célpontja lett, amely akkor egész Románián végighömpölygött, s amelynek sok ártatlan magyar áldozatul esett." Várdy Béla levele végén reményének adott hangot, miszerint "a józan ésszerûség mégiscsak gyõzedelmeskedik a durva indulatosság fölött, s hogy gróf Wass Albert irodalmi munkássága és híveinek tevékenysége mindenki által elfogadott része lesz az erdélyi magyar és nem magyar kulturális életnek." (Romániai Magyar Szó, 2000. okt.)

Wass Albert élete végén keserûen írta, hogy fiai közül már egy sem tud magyarul. Ez túlzás, mert mind az öt fia beszéli valamennyire nyelvünket. Mi a helyzet az amerikai magyarság második, harmadik generációjával?

Várdy Béla: – A 2000-es népszámlálás szerint másfél millió a teljesen vagy részben magyar személyek száma az Egyesült Államokban. Ennek azonban csak tíz százaléka, azaz 140 ezer fõ beszél úgy-ahogy magyarul. Sokkal kevesebb azoknak a száma, akik valóban jól tudják a magyar nyelvet. Nem mindenkinek oly fontos a nyelv, mint nekünk. Bennünket nemzeti érzésben neveltek. Én imádkozni és szerelmet vallani is csak az anyanyelvemen tudok igazán. Természetesen el tudom mondani a megfelelõ szavakat más nyelven is, de azokban a szavakban nincs az az átélés, az az átszellemülés, mint amikor magyarul mondom ugyanazt.

Várdy-Huszár Ágnes: – Aki nem humán érdeklõdésû, kevésbé tud magyarul, mint az, aki magyar irodalommal, történelemmel vagy egyéb rokon tudománnyal foglalkozik. Tehát ahhoz, hogy egy Amerikában élõ magyar valóban jól megtanuljon magyarul, különleges nyelvi-irodalmi-mûvelõdésbeli érdeklõdés kell. Vagy legalábbis az illetõnek ilyen érdeklõdésû családból kell származnia.

Várdy Béla: – Napjaink kivándorlói gazdasági érdekkivándorlók, úgynevezett jóléti menekültek. Nagy részük végzett orvos, mérnök, számítástechnikai szakember, aki sokat akar keresni, valamint egy sereg illegális turista, akik akármilyen munkát elvállalnak, csak hogy Amerikában maradhassanak. Nagyítóval sem lehet találni köztük olyat, akinek a magyarság jelent valamit. Miután kijöttek, pár év múlva már csak angolul beszélnek gyermekeikkel. Erdélyi református papok is vannak közöttük. Az egyik mindössze négy éve jött ki, s a családjával már csak angolul beszél, ugyanakkor panaszkodik, hogy a gyülekezete csak fogy és fogy. Nekünk ez óriási csalódás.

– Wass Albert is küldetésének tekintette a magyar igazság terjesztését. Volt-e ennek hatása? Hiszen a Hungarian Heritage (Magyar Örökségünk) sorozat darabjait rendre megküldte az amerikai szenátoroknak is. Az egyikért kongresszusi dicséretet is kapott.

Várdy Béla: – Ezek a politikai jellegû kiadványok nagyrészt naivak. Nem tudom, miféle kongresszusi dicséretrõl lehet szó, mivel a kongresszus tagjait naponta elárasztják ilyen jellegû kiadványokkal, s azokat dicséret helyett inkább igyekeznek minél elõbb elsüllyeszteni. Szerintem Wass Albert igen lelkes és jóhiszemû magyar volt, aki politikai jellegû kiadványaival olyasmibe fogott bele, amihez nem értett és aminek a hatását túlértékelte. Ilyen jellegû kiadványai amatõr munkák, amelyekben sok a tévedés és az olyan állítás, amiket nem lehet bizonyítani. Sajnos könyvei nem a Hámos László által koordinált Magyar Emberi Jogok Alapítványa által megjelentetett kiadványok szintjén mozognak. Ez utóbbiaknak van hitele, s itt-ott még kisebb-nagyobb eredménye is.

Politikai jellegû aktivitásával különben Wass Albert annyit "ért el", hogy egyik román kollégája felhívta Ceausescu figyelmét, hogy a Floridai Egyetemen dolgozik egy "halálraítélt erdélyi fasiszta". Ez a hetvenes évek közepén történt, amikor Ceausescu Amerikában járt, s az ottani magyarok mindenütt demonstráltak ellene, és nyilvánosan vérszopó Drakulának nevezték õt. Tehetetlenségében Ceausescu egyes befeketített magyar emigráns személyeken igyekezett kitölteni bosszúját. Ezek között volt Wass Albert is. Hazatérve elõvette és Washingtonba küldette az 1946-os Wass-per dokumentumait Wass Albert és édesapja halálra ítélésérõl. Ennek következtében Wass Albertet beidézték Washingtonba, ahol ügyét sokáig vizsgálták. Ilyenkor mindig Huba fia kísérte el, aki akkor az amerikai hadsereg ezredese, késõbb pedig tábornoka volt. Döntést sohasem hoztak esetében, mivel a vád alaptalannak látszott, az ügy egyszerûen elaludt. A rendszerváltás után azonban, amikor Wass Albert könyvei elárasztották Erdélyt és Magyarországot, a románok ismét elõrángatták Wass Albert ügyét, és még mai napig is úgy kezelik, mintha valóban háborús bûnös lett volna.

"Ceausescu tábornok miért nem olvassa fel az elõadását?"

Az 1946-os ítélet azonban egy politikailag motivált koncepciós pernek volt az eredménye. Wass Albertet már régen rehabilitálni kellett volna. A Ceausescu családról különben van egy másik érdekes élményem is, mégpedig Nicolae öccsével, Ilie Ceausescu "tábornokkal és akadémikussal" kapcsolatban. 1979-ben egy nemzetközi történészkonferencián voltunk Ankarában, ahol egy hatalmas román delegáció is jelen volt. Ilie nem jelent meg a neki kijelölt idõpontban. Fullajtárjai ugyanis elintézték, hogy egy hatalmas különteremben tarthassa meg elõadását.

Természetesen mindenki kíváncsi volt, hogy mi mondanivalója van a "conducator" öccsének, aki minden képzettség nélkül lett hivatalos történész, akadémikus és tábornok. Amikor az elõadásra került sor, több száz szaktörténész jelenlétében Ilie Ceausescu – ki tudja, ki által írt – elõadását kiosztották öt nyelven (angolul, németül, franciául, törökül és oroszul is), egyik hadsegéde pedig felolvasta a szöveget franciául.
Az olvasás alatt Ilie ott ült mosolyogva egy hatalmas rózsacsokor mögött. Mindenki csak ámult, hogy mi akar ez lenni. Mellettem két angol kolléga ült. Egy idõ után az egyik odaszólt jó hangosan a másiknak: "Ceausescu tábornok miért nem olvassa fel saját elõadását?" "Mert nem tud olvasni!" – válaszolta a másik legalább olyan hangosan. Erre persze kitört az általános nevetés. Ilie Ceausescut azonban mindez nem bántotta. Biztosan meg sem értette, hogy mirõl volt szó. Csak ült ott tovább az asztalnál a csokor mögött, mosolygott és bólogatott. Az elõadás után aztán minden részvevõ hölgynek egy szál rózsát osztottak ki abból a csokorból, ami mögött az elõadás alatt Ceausescu tábornok megbújt. Amikor a terembõl kivonultunk, feleségem is kapott egy ilyen rózsaszálat.

Magyarország amerikai szemmel
– Mit tesz a mai amerikai magyar történelemkutatás a hiteles magyarság-image kialakításáért?

Várdy Béla: – Az elmúlt fél évszázad folyamán nagyon sok magyar vonatkozású tudományos munka jelent meg. Így például a Columbia Egyetem East European Monographs (Kelet-európai monográfiák) sorozata 600 kiadványából mintegy 200 magyar vonatkozású – pedig a sorozatszerkesztõ, Stephen Fischer-Galati professzor román származású. Feleségemmel együtt nekünk is közel egy tucat kötetünk jelent meg ebben a sorozatban. Ezek a könyvek historiográfiai kérdésekkel, tehát a magyarság múltjával, jelenével és jövõjével foglalkoznak, és megtalálhatók a nyugati világ minden jelentõsebb tudományos könyvtárában. De jelentek meg hasonló jellegû angol nyelvû munkák egyéb egyetemi kiadóknál, nemcsak az Egyesült Államokban, de Kanadában és Angliában is. Az Amerikai Történelmi Társulat által három évtizedenként megjelentetett legújabb nagy összefoglaló bibliográfiában (1995) a magyar történelem mintegy 200 kötettel szerepel, Románia pedig csak 60-nal. Ez óriási számbeli és fõleg minõségbeli javulást jelent az 1961-ben s fõleg az 1931-ben megjelent bibliográfiai kötettel szemben. E bibliográfiai kiadvány magyar vonatkozásairól egyébként több cikkem jelent meg mindkét nyelven, így például a kolozsvári Korunk 1995 áprilisi számában is.

Várdy Béla elõször Nyíregyházán „Érdekességek, furcsaságok az amerikai magyarság életében” címmel, majd Debrecenben Kossuth amerikai útjáról tartott elõadást. Az elõadásokat követõen a kérdések majdnem még egyszer olyan hosszúra nyújtották a professzorral töltött órákat, mint az elõadás maga. A fiatal részvevõk leginkább arról faggatták, hogyan látja "onnan kintrõl" Magyarország jövõjét. Várdy Béla elhárította a jós szerepét. A történészek közismerten óvatosak.

– Vajon a román történelemírás mennyit árt Magyarországnak? – kérdezték.

Várdy Béla kissé lelohasztotta a lelkesedést, de válasza megnyugtató volt.
– Édeskeveset. Amerika szemében Románia egy kis kelet-európai ország, lényegesen alacsonyabb fejlõdési szinten, mint Magyarország. És történelmi vonatkozásban még inkább így van. Ezt a fejlõdéskülönbséget egyébként e két országnak a NATO-hoz és az EU-hoz való viszonya és csatlakozása is bizonyítja. Persze minden országnak, még egy szuperhatalomnak, tehát az Egyesült Államoknak is megvannak a nemzeti érdekei, s miden más országhoz ezen nemzeti érdekek figyelembevételével igazodik. Ilyen vonatkozásban a románok mindig ügyesebbek voltak a huszadik század folyamán, mint a magyarok. Jobban és hamarabb felismerték, hogy mikor kihez kell alkalmazkodniuk.

Az eloadáson résztvevõket az is érdekelte, hogy mit tud az átlag amerikai Magyarországról.

Mit tudnak a magyarok Ruandáról, Ugandáról? – kérdezett vissza Várdy professzor. Majd arról érdeklõdtek, milyen esélyét látja annak, hogy Románia EU-tag legyen. A kérdezõ egy viccet mondott el: A románok szívesen csatlakoznának az EU-hoz, de Nagy-Románia térképén még keresik Európát.

– Ez jó – nevetett Várdy Béla. – Ezt elmondom tanítványaimnak.