Magyar Krónika, március 8.

Ádám Christopher

Montreál

Az Európai Unió és a közösséggel közremuködo szervezetek, illetve testületek sok pénzt és energiát fordítanak az egységet alkotó intézményekkel és tagországokkal kapcsolatos különbözo okmányok és jelentések szerkesztésére és közzétételére. Az EU bizonyára fontosnak tartja azt, hogy a különbözo államok polgárainak legyen alapismeretük az unió muködésérol és a többi tagállamról és ezért is fordít akkora figyelmet különbözo füzetek, brosúrák és ismertetok terjesztésére. Ez most még fontosabb mint valaha, ugyanis ez év májusában az unió történelmének legnagyobb bovítéseként, 10 új tagállam csatlakozik az EU-hoz, köztük Magyarország, a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Szlovénia a balti államok, valamint Málta és Ciprus. De felmerül a kérdés, hogy mennyiben pontos, vagy adott esetben pontatlan az új országokról szolgált információ? Ha egy Histoires d'Europe címu nyomtatványt vesszük példaként, akkor talán mondhatjuk, hogy van némi ok az aggodalomra.

A szóban forgó két részes nyomtatvány szerkesztoje Christophe Degryse, egy közismert újságíró és író akinek a nevéhez több EU publikáció is fuzodik. A 114 oldalas dokumentum célja az európai országok egyes történelmi adatainak közlése, melyek a kiadók szerint az általános európai muveltséghez hozzátartóznak. A Magyarország történetét bemutató vázlat, azonban egy érdekes válogatást nyújt az ezeréves történelembol, melybol kirívó hibák sem hiányoznak. Például a „néhány fontos dátum a magyar történelem” címu fejezetben kiderül az olvasó számára, hogy 1846-ig tartott az osztrák uralom Magyarországon, 1914 november 16-án kikiáltják az elso magyar köztársaságot és, hogy 1986-ban Magyarország újra demokratikus köztársaság lett. A pontatlanságokon kívül, részben érthetetlen az a válogatás, mely azt állítja, hogy az 1308 és 1437 között történo központi hatalom megerosítése, valamint az 1949-és népköztársaság alkotmányának megszavazása olyan alapveto történelmi tények, melyeket illik tudni a többi európai állampolgárnak.

A fenti kiadványra Nádasdi István, a belgiumi Université de Liège földrajz professzora hívta fel a figyelmet, miután idén január végén részt vett egy konferencián, ahol bemutatásra került az „ominózus” kiadvány. Az Alden-Biesen régióban történo konferencia éppen az EU-hoz csatlakozó új államokról szólt és ezen volt jelen Nádasdi úr mint a Magyarok Világszövetségének egyik képviseloje. Amiután a résztvevo utána nézett a magyar történelmet torzítóan bemutató füzetnek kiderült, hogy a hibákért való feleloség talán nem is annyira a szerzoket, illetve szerkesztot terheli, hanem részben a brüsszeli magyar diplomatákat akik az információt a publikálás céljára szolgálták.

A nyomtatvány és maga a konferencián tartott Magyarországot bemutató eloadás révén felmerül a kérdés, hogy talán hiányzik-e public relations (PR) továbbképzés az EU-ban Magyarországot képviselo bürokraták részérol? Az Histoires D'Europe nyomtatványban található hibák révén nem lehet és nem is szabad általános következtetéseket levonni, azonban rámutat arra a tényre, hogy a politikai stabilitás és a megfelelo gazdasági szereplés mellett milyen fontos szerepe van a kommunikációnak és a helyes információ közlésnek az Európai Unióban