Magyar Krónika, március 24.

Ádám Christopher

Montreál

A gróf Teleki Pál emléktábla avatását követően Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke és Rácz Sándor tiszteletbeli elnök Kanadába utazott. Március 6-án és 7-én három montreali magyar közösséget kerestek fel, ahol több mint háromszázan írták alá a kettős állampolgárságért kezdeményezett népszavazás aláírásgyűjtő íveit.

A Magyarok Világszövetségének vezetői Montrealban kezdték egyhetes Észak-Amerikai útjukat, melynek célja a kettős állampolgárság érdekében kezdeményezett népszavazást támogató aláírásgyűjtés mellett anyagi forrásteremtés a Magyarok VI. Világkongresszusa javára.

Rácz Sándor az 56-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke volt az első, aki hatásos szónoklatában a magyar földűvelők sorsáról, mint közvetlen társairól beszélt.

Elmondta, Magyarországon jelenleg 2921 községben 3,8 millió ember él, a népesség 37 százaléka. A falu népe ma nem a környék földjeinek tulajdonosaként éli közösségi életét a faluban, hanem az csak lakhelye, és kiszolgáltatott és kizsákmányolt bérmunkása a közeli nagybirtoknak vagy ipartelepnek. Még jó, hogy van a háztáji kapáló.

Minél inkább csökken az önálló és részidős gazdálkodást folytató falusi réteg, annál nagyobb mértékben sorvad el a falu gazdasági és kulturális élete, a falu helyi hagyománya és nemzeti élete.

Magyarországon, amíg keletje volt külföldön a magyar élelmiszernek, a kivitelt lebonyolító kereskedelmi ágazat diktálta az átvételi árakat. A fél évszázad alatt, míg Európa keleti része az orosz szövetségesnek eltartására lett átadva, a nyugati oldalon oly mértékben fejlődött a mezőgazdaság, hogy a nyugati határ megnyitása után nem volt szükség a mi termékeinkre. A fejlett nyugati élelmiszeripart inkább a magyar élelmiszerfeldolgozó ipar megszerzése érdekelte. Kormányaink azzal hizlalták az államháztartást, hogy mindent eladtak, amire pénzes vevő akadt, ami hasznos volt az élelmes gazdasági elitnek is .

Nagy története van a külföldiek földvásárlási lehetőségei kérdésének. A liberális kapitalista felfogás szerint a föld, mint magántulajdon, szabadon vehető, eladható. Tudjuk, hogy az ország az unióban ezt az elvet kell vállalja, azt is tudjuk, hogy ennek az elvnek a követése beláthatatlan következményekkel járhat a magyar földműves lakosság részére, de az egész ország sorsára is. Azt is láttuk, hogy liberálszocialista kormányaink nem sokat törődnek a következményekkel, nemzeti kormányaink legalább igyekeztek védekező lépéseket tenni.

Nyugat-Európában a cél a vidékfejlesztés, a faluközösség megmentése, "csúnya" szóval nemzetvédelem. Nyugaton azt mondják, meg kell szüntetni az "agrárgyárakat". Budapesten most azokat védik, az egykori bolsevista nagyurakat, akik most földbirtokos nagyurakként kapitalista gazdasági üzemeket birtokolnak - ezeket védi a Medgyessy-kormány, ezért kell földönfutóvá tenni negyedmillió magyart.

A gazdatársadalom ma már tisztán látja a nagybirtokosok és a szocialisták összefonódását, nemcsak őellenük, de az ország érdekei ellen. Országos méretű demonstrációt szerveztek a gazdák érdekvédő szervezetei. A kormány nem tesz eleget a mezőgazdaságból élők sorsának javításáért, továbbá az Európai Unióhoz való csatlakozás utáni versenyképességük megőrzéséért.

A még január 8-án, Kecskeméten szervezkedésbe kezdő érdekvédelmi kör az agrárium mellett a teljes lakosságot is be szeretné vonni - legalább rokonszenvezőként - az akcióba, jelezve: "Tiltakozunk a lakosság egészségét veszélyeztető kórokozókat és vegyszereket tartalmazó élelmiszerek és élelmiszer-alapanyagok külföldről történő behozatala ellen".

A szervezők mindezen kívül követeléseikben többek között a mezőgazdasági termékek előállítási költségét szavatoló "védőárak" bevezetését, az "EU-s támogatásokkal versenyképes agrártámogatási rendszert", a "kétes szavatosságú külföldi élelmiszerek és élelmiszeralapanyagok (húspépek, tejporok stb.) kitiltását" is sürgetik.

"Tavaly a gabonatermesztők 2600-2800 forintért értékesítették a búza mázsáját, ma a kereskedők ötezer forintért adják tovább, de ez a kereskedők zsírja, nem a termelőké. Ami a sertéstenyésztőket illeti: egy kiló húst 300 forint önköltségből állítanak elő, s ma 220-240 forintért vásárolják meg tôlük.Ezeket a veszteségeket hitelek nyújtásával akarják kezelni, amikor már így is jelzálog alatt vannak a földek, és a hitelezés épp azért történik, hogy a magyar parasztot kiforgassák a földjéből. Nem hitelezni kell, hanem elősegíteni, hogy a termények elkeljenek. Itthon nem az íztelen nyugat-európai paradicsommal, hanem az ízes hazaival kell ellátni a háziasszonyokat. Nem a génmanipulált, tápszerezett sertések húsával kell etetni a családokat, hanem - mivel tápszerekre a magyar gazdáknak már régóta nincs pénzük - a szinte bioterméknek beillő hazai sertés és baromfihússal. A dömpingáron érkező külföldi termék ugyanakkor kiszorítja a magyar árut, a gazdák nem tudják törleszteni a kölcsönök részleteit. Így ez a mostani hitel az utolsó szög lesz a gazdák koporsójában.

A világban nem liberalizált a termékpálya, nem várhatják el a magyar gazdáktól, hogy versenyezzenek az agyontámogatott nyugat-európai farmerekkel. Az Európai Unióban a földalapú támogatás tizenötszöröse a magyarországinak. Ott hektáronként több mint százezer forintnak megfelelő összeget kapnak a gazdák, magyar társaik ellenben csak hétezer körülit. Így nem lehet versenyezni. A Lajtán túl a feldolgozóktól is lényegesen több pénzt kapnak áruikért a parasztok, mint az itthoni gazdák. Az uniós szabályozás bevezetését is követelik a demonstrációs testület vezetői abban a petícióban, amelyet benyújtottak az agrárminiszternek.

A Medgyessy-kormány kerüli az érdemi tárgyalásokat az országos terjedelmű tiltakozások ellenére. A tiltakozás módja egyelőre az országutak egyik oldalának elzárása mezőgazdasági gépekkel. A forgalom korlátozása még csak figyelemfelkeltő, de ha elmérgesedik a helyzet, a járművek keresztbe állhatnak az utakon. Ezt akarja kiprovokálni a kormány. Bármilyen furcsa, a teljes blokád lenne az egyetlen lehetősége a szocialistáknak arra, hogy kimeneküljenek a kutyaszorítóból. Ez a politika csak egyféle eredménnyel járhat: a kormány bebizonyítja a tüntetők számára, hogy nem ért a szép szóból, nem hatják meg az utak szélén ácsorgók panaszai, és annyira sem tartja őket, hogy komolyan vegye problémáikat. Ez a politika azt üzeni a gazdáknak: "már nincs vesztenivalótok, nyugodtan szabadjára engedhetitek az indulatokat. S ha így tesztek, mi majd rátok mutatunk, hogy lám, ezek az országbénítók követelik az adófizetők pénzét, ahelyett, hogy tisztességesen dolgoznának".

Ezekután emelkedett szóra Patrubányi Miklós az MVSZ elnöke és a magyar nemzet jelenlegi életének kiemelkedően legfontosabb eseményének nevezte a magyar állampolgárság kiterjesztésére kezdeményezett népszavazást. Mint mondta, ez a népszavazás az utolsó esély arra, hogy a magyar nemzet visszaállíthassa egységét.

Patrubány Miklós az MVSZ elnöke beszélt annak tarthatatlanságáról, hogy Budapesten nem lehet Telekinek szobra, miközben az Országház mellett állhat az országvesztő "vörös gróf" Károlyi Mihály alakja, vagy miközben még mindig a főváros díszpolgára lehet Sztálin.

Telekiben a leghatékonyabban szolgáló, a trianoni nemzetcsonkítás ellen talán legtöbbet cselekvő gondolkodót tisztelhetjük.

Személyének és életművének megítéléséhez nem lehet az akkori történelmi helyzettől elvonatkoztatva a mai globalizált világban sajnálatosan tért nyert mechanikus és felületes sémákat felhasználni.

Gróf Teleki Pál alábbi sorban megfogal- mazott hitvallása minden magyar számára ma is vállalható: "Bízzunk önmagunkban, a nemzetünkben, annak ősi erejében és abban, hogy egy nemzet igazmondása és igazsága a végén mindig győzedelmeskedik

Továbbiakban Patrubányi azzal a kéréssel fordult hallgatóihoz, hogy legyenek támaszuk és segítőtársuk a magyar nemzet legnagyobb vállalkozásában! Aláírásukkal és majdan szavazatukkal támogassák a magyar nemzet egységét helyreállítani hivatott népszavazást.

A Magyarok Világszövetsége félszáz társadalmi szervezetettel és 150 polgári körrel összefogásban népszavazást kezdeményezett annak érdekében, hogy a hazától elszakított magyarok is magyar állampolgárságot nyerhessenek anélkül, hogy ezért Magyarországra kellene költözniük. Az Országos Választási Bizottság és az Alkotmánybíróság egyaránt jóváhagyta az aláírásgyűjtő ívet, és ezzel együtt megkérdőjelezhetetlenül kimondták azt is, hogy ez a népszavazási kezdeményezés összhangban van Magyarország alkotmányos rendjével, és harmonizál az Európa Unió jogrendjével.

A Magyarok Világszövetségének elnöke körvonalazta azt a veszélyt, amit az EU-i tagság jelent majd a magyaroknak, a jelenlegi körülmények között. Mivel a jelen kormány nem törődik azokkal a problémákkal, amiket Rácz Sándor körvonalazott a földművelő lakosság helyzetéről és esetleges jövőjéről, ezért szorgalmazta az aláírást mert mint mondta :

" ez a népszavazás az a népszavazás lesz, melyet a nagyhatalmak 1920-ban megtagadtak a magyaroktól. Ez a népszavazás az a népszavazás lesz, amely helyreállíthatja a magyar nemzet méltóságát.

A küldötteket, Patrubány Miklóst és Rácz Sándort ellentétben a montreali magyarságnál élvezett kellemes légkörrel, Edmontonban hűvös és távolságtartó közönség fogadta. A vendégek által elmondott beszédek után több mint két órán keresztül záporoztak a kérdések, amelyek szinte mindent megkérdőjeleztek abból amit az MVSZ képvisel és ismételten kifogásokat fogalmaztak meg a kettős állampolgárság érdekében kezdeményezett népszavazással kapcsolatban.

Ugyanebből a körből elítélő megjegyzések hangzottak el azért, hogy a Magyarok Világszövetsége emléktáblát állított gróf Teleki Pál miniszterelnök emlékére.

A kettős állampolgárságért kezdeményezett népszavazás érdekében és a Magyarok VI. Világkongresszusa támogatására meghirdetett találkozót beárnyékolta a szervezettnek tűnő ellenséges magatartás. Szenthe az MVSZ minden eredményét megkérdőjelezte és Rácz Sándorral szemben is kételyeket fogalmazott meg, azért mert az MVSZ - szerinte kommunista - elnökével közösséget vállal.

Az est házigazdái Dr. Berkes Zoltán, a Concordia egyetem tanára és Dr. Pungur József, az MVSZ védnöki testületének tagjai voltak.

Dr. Pungur József úgy értékelte, hogy összességében nagyon hasznos volt a találkozó, mert az MVSZ vezetői higgadt és alapos tudásról tanúskodó válaszai teljességgel leszerelték a távirányított botránykeltőket, akik a vitában érvek nélkül maradtak.