1894. június 23-án, báró Pierre De Coubertin a párizsi Sorbonne egyetem dísztermében létrehozta a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, ahova meghívta a magyar polgári családból származó Kemény Ferencet is. Kemény óriási lelkesedéssel látott munkához és megalakította a Magyar Olimpia Bizottságot. De Coubertin álma az volt, hogy felelevenítse az ókori görög hagyományt, ismét bevezesse a nemzetek versenyét. Az első játékok idejét 1896-ra tűzték ki, egyhangúan Görögországot jelölve annak helyéül. A görög nehézségeket látva, Keményhez fordult, hogy a görögországi állapotokat figyelembe véve, ha ott nem sikerülne, átvenné-e Budapest a rendezést. A magyar politikai elit elé tárva a kérdést, sajnos elutasító volt a válasz, ami egyébként már nem is volt lényeges, mert Athén méltóképpen összeszedte magát.

1920-as olimpiára Magyarország beadta pályázatát, amit Ferenc József is támogatott, és 1914-ben a két legesélyesebb pályázó, a holland Antwerpen és Budapest között a NOB nagy többséggel Budapestet választotta a játékok színhelyéül. Az I. Világháború azonban elfújta ezeket az álmokat, annyira, hogy Magyarország részt sem vehetett az olimpián. Azonban az ország hamarosan visszanyerte önbecsülését és hitét, az 1936-os olimpia után, megint pályázatot adott be az 1944-es olimpiára igen jó eséllyel. Sajnos ennek kimenetelét ismerjük, az olimpia elmaradt.

Az ezt követő időszakban a háborúban vesztes, megszállt országként gondolni sem mert senki arra, hogy Budapest olyan nemzetközi elismerésben részesüljön, amit egy olimpia jelent.

2001 májusa újabb jelentős fordulópont a magyar olimpia-történet szempontjából. Lausanne-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelyén Orbán Viktor miniszterelnök bejelenti: Budapest meg kívánja pályázni a 2012-es évi nyári olimpia rendezésének jogát.

Addig még bőven van időnk. Ha a kérdésről egészséges és lényegi vitat alakul ki, jó esélyekkel pályázhatunk a közép-európai államok közül elsőként.