Ugyanakkor változatlanul elemi ellenérzéssel viseltetek az SMS-ek iránt. Idegenkedve figyeltem néhány éve, ahogyan a gyerekek a game-boy fölé hajolva a világról teljesen megfeledkezve tudták mindkét kézzel dögönyözni azt, késõbb ugyanez a jelenség tûnt fel a tamagocsiknál. Ma gyakran az az érzésem, mintha eszelõsök nyomogatnának mindenféle gombokat a markukban, látható eredmény nélkül, miközben idõnként számomra váratlan érzelemnyilvánításokat hallatnak.

Valószínûleg ennek az antipátiának köszönhetû, hogy nem tudok SMS-t küldeni. Valamint, mert szükségtelennek tartom. Vagy írok egy e-mailt vagy fölhívom telefonon a másikat. Utóbbit tettem a minap. Zsófi ugyanis jelenleg Erdélyt járja, ahol maga választotta szociológiai tanulmányokat folytat. Õ tud bánni az SMS-sel, így rövid hír jött tõle, miszerint meghosszabbítja szovátai tartózkodását két nappal. Vagyis szombat helyett hétfõn megy tovább. Tudni kell még, hogy a vendéglátó református lelkész házaspár, továbbá a szombat és hétfõ közé esik a vasárnap. Éleseszûen a hírbõl felismertem az abból eredõ erkölcsi kötelezettségeket és felelõs szülõként erre jóindulatúan figyelmeztetni kívántam csemetémet.

Mindez történt szombat este, amikor éppen Rheinsbergben voltam férjemmel (Kammeroper Rheinsberg*), a Zsófi-féle útiterv, cím- és telefonlista, stb., valamint saját mobiltelefonom regényvastagságú használati utasítása nélkül. Mély lélegzetet vettem tehát és tekintettel az összes tekintendõre megpróbáltam, de – és ezt õszintén bevallom – sikertelenül. Az út közepén állva nyomogattam összefüggés nélkül mindenféle gombokat: Nem, az idõjárás-jelentés nem érdekel (anélkül is tudom, hogy hõség van), a börze hírei sem, a beérkezett SMS-eket már elolvastam (csak 1 volt Zsófitól). Namost: igen, ? válaszolni, ? kinek, világos, ... ? nem beépített szövegekkel, ...? na, és itt elakadtam. Közben hárman dudáltak, egy motoros majdnem elütött.

Végül felhívtam az ifjú mûvésznõt – gondoltam, két mondat még benne van a költségvetésben. Telefonbeszélgetésünk a következõképpen zajlott:

-----------------------------------------------------------------------

„Miért hívsz mobilon?! Tudod, hogy milyen drága!”
„Röviden csak figyelmeztetni szeretnélek, hogy holnap vasárnap, ha maradsz, gondolj az istentiszteletre...”
„Tudom, nem vagyok hülye!”
„Ja, akkor jó.” – és itt letettem.

Néha mégis jobb az SMS.