A közéleti szereplők által gyakran hangoztatott szólam, mely szerint az egyházak tartsák magukat távol a politizálástól, egyre inkább meghatározhatatlan szállóigévé válik az Egyesült Államokban. Ezt látszik igazolni az elmúlt választás is, melyben példa nélküli szerepet játszott a vallás és egyház, mind a demokratikus mind, a republikánus kampányolásban. Míg John Kerry demokratikus elnök-jelölt szükségesnek látta rendszeresen bizonygatni hithű katolikusságát és keresztény elkötelezettségét, George Bush elnöknek már nem kellett dokumentálni keresztény hitét, hiszen ő már otthonosan mozgott az egyre befolyásosabb evangélikus körökben. Talán nem is annyira az iraki válság, a terrorizmus, az egészségügyi ellátás gondjai, illetve a gazdaság körül kialakult aggodalmak határozták meg a 2004-es választást, hanem a jelentős társadalmi erőként szereplő evangélikus vallási közösségek és az általuk meghatározott világnézet és értékrend. Ez a választás valóban a vidéki Amerika templomaiban dőlt el--az 50 milliós nagyságú evangélikusok táborában.

A választás másnapján vörös, republikánus tenger hullámai sodortak át az amerikai térképen, melynek nyomán a demokratikusok csak az ország szélén találhattak menedéket. Habár négy éve is hasonló volt a felosztás, ezúttal Bush fölényesebben nyert olyan kulcsfontosságú államokban, mint Florida. De a térkép tükrözi a társadalom értékeit is. Míg Kerry sikeresen szerepelt kisebb, észak-keleti államokban és a hírhedten liberális Massachusettsben és Californiában, az ország többnyire keresztény-konzervatikus álllamaiban nem volt képes megnyerni a választópolgárok bizalmát.. Ott, ahol az evangélikus, "born again" keresztény hitvallás igehirdetése és terjeszkedése szinte elkerülhetetlen.

Kerry mégis csak a "másságot" képviselte északi, dzsentri stílusával, liberális szenátusi rekordjával és-talán főképpen-katolikusságával. Richard Land, a déli baptisák egyik vezéralakja még a választások előtt elmondta, hogy Bush nyílt közösséget vállalt az evangélikusokkal és ezért ilyen népszerű. "Bárhová megyek mondják nekem, hogy 'legyen szíves tolmácsolja az elnöknek és Bushnének, hogy imádkozunk értük, és hogy mennyire támogatjuk őket, és hogy milyen sokat imádkozunk biztonságukért, az ő bölcsességéért és útmutatásáért.' Én még soha sem láttam ilyen ömlengést." 2000-ben még bizonytalanok voltak az evangélikusok a republikánus elnök-jelölt személyével kapcsolatban és egyes elemzők szerint számos hívő éppen ezért távol maradt az urnáktól. De mára már nagyjából elmúltak a kétségek, miután Bush számos gesztust mutatott az evangélikus tábor felé. Kijelentette, hogy az ő legkedveltebb filozófusa Jézus, kihirdette a nemzeti imanapot és egy állami hivatalt létesített, mely az egyházak jótékonysági kezdeményezéseit támogatja. Ezenkívül, következtesen ellenezte az abortuszt és az azonos neműek házasságának jogát, mellyel kapcsolatban még az alkotmányt is megkísérelte módosítani.

Az evangélikus Bush elnökkel szemben, Kerry önéletrajzában már "csak" a katolikus egyház szerepel, mely közel sem olyan elkötelezett és egységes szavazótábor mint az evangélikusok közössége. Ezt Kerry is tudta és ezért látogatta olyan gyakran az afró-amerikai baptista templomokat, ahol hitéről és szociális érzékenységéről tett tanúbizonyságot. A vitákban elmondta, hogy számára egyháza központi szerepet játszik életében. "Nem akarom azt állítani, hogy Isten a mi oldalunkon van...Én szerényen akarok imádkozni, hogy mi Isten oldalán legyünk"-fogalmazott Kerry. Az Egyesült Államok evangélikus szavazóinak többsége azonban már nem volt az ő oldalán. Ez esetleg nem is Kerry mulasztása, hiszen a kampány alatt rendszeresen próbálta megszólítani a hivő polgárokat. De erőfeszítései nagyrészt hiábavalók voltak, mivel inkább maga a demokratikus párt szorul reformra és nem pedig legutóbbi elnökjelöltje. A párt mindmáig nem volt képes felmérni az evangélikus szavazótábor erejét és ezért nem tudott feléjük kellőképpen fellépni. Ezért a párt egyre inkább eltávolodott a vidéki Amerika kultúrájától, értékeitől és az ott uralkodó valóságtól. A kozmopolita, "haladó" Amerika szemben találta magát a kisvárosi, konzervatív értékeket valló Egyesült Államokkal, a "born-again" kereszténység fellegvárával. A harc végén az utóbbi győzött.

Annyira sorsdöntő volt az elnök-jelöltek vallásos elkötelezettsége-és, hogy ez mennyire azonosul az egyéni szavazó saját hitével--hogy a katasztrofálisan sikerült iraki hadjárat, melyben több mint 1100 amerikai katona esett eddig áldozatul és a továbbra is szabadlábon lévő, felvételeket készítő Bin Laden sem tudta felülmúlni a vallás központi szerepét a 2004-es választásokban. A demokraták csábító gazdasági tervekkel, új, biztosabb külpolitikával álltak elő, meghirdették a könyörtelen harcot az Alkaida és terrorizmus ellen, valamint felhasználták a csendesebb és biztonságosabb Clinton korszak iránt érzett nosztalgiát kampányukban. Ez azonban mégsem volt elég választást nyerni. Talán a legfontosabb elem mégis hiányzott-a demokratikus párt nem volt képes megszólítani a evangélikus szavazókat és nem azonosult kultúrájukkal és világnézetükkel. Erre a hiányosságra utalt éppen Howard Dean, Kerry egykori demokratikus vetélytársa.. Amennyiben továbbra is aktív marad a keresztény jobboldali platform a republikánus pártban, a demokratikus párt elgondolkozhatnék azon, hogy érdemes-e a már meglévő afró-amerikai baptista bázist az egyre befolyásosabb evangélikus táborral kiegészíteni.