Magyar Krónika, október 16.

Göndös Andrea

Montreál

Október 8-án került megrendezésre az idén a Raul Wallenberg emlékünnepség Montreaálban.
Az ünnepség fénypontja az a majd húsz táblából álló kiállítás, amit a Magyar Wallenberg Alapítvány és Egyesület kölcsönzött a helyi szervezoknek e célból. Az Alapítvány és az Egyesület képviseletében városunkba látogattak Dr. Sebes József és Dr. Orosz Ferenc. Kérdéseinkre elmondták, hogy a kiállítás anyaga október 28-ig tekinthetõ meg a de Maisonneuve utca 600. szám alatti Cathedral Place-ben, majd ezt követõleg Los Angeles lesz következo állomása.

Az ünnepség során felszólaló vendégek között volt Budapest fopolgármestere is, Dr. Demszky Gábor, aki a montreali polgármester meghívására érkezett a városok polgármestereinek találkozójára. A fopolgármester méltatta Wallenberg univerzális eszmei hagyatékát és hangsúlyozta a megemlékezés jelentõségét. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg a kanadai kulturális örökség miniszterasszonyát , Sheila Copps-ot, képviselõ Irwin Cutler jogászprofesszor, liberális honatya.

Beszédében felidézte Wallenberg egyik utolsó heroikus erõfeszítését, mikor a svéd diplomata sikeresen rávette a Budapestet megszálló német csapatok vezetõségét a fõvárosi zsidó gettó megkímélésére. A Magyar Köztársaság montreali fõkonzulja, Pap László, ünnepi hozzászólásában annak adott hangot, hogy ez az ünnepség is annak tanúbizonysága, hogy az új magyar demokrácia az egyetemes emberi értékek és jogok elkötelezett híve. Az eseményen természetesen jelen volt Dr. Vera Parnas, a nemzetközi Wallenberg alapítvány alapítója és igazgatója, valamint számos ország diplomáciai képviselete.

Az ünnepi szónoklatokat kellemes fogadás követte, miközben a látogatók megtekinthették a kiállítás tablóit. Az anyag átfogó képet ad nemcsak Wallenberg budapesti tevékenységérõl, hanem korábbi életérõl és a Holocaust Magyarországáról. A tömegben ott volt a “Montreali Magyarság” stábja is, így hamarosan a képernyõn többet is láthatunk errõl a megható de ugyanakkor gazdag intellektuális élményt nyújtó programról!

Emberiség az embertelenségben

Adam Christopher

Montreal belvárosa kellõs közepén van egy kissé elrejtett és bekerített udvar. Egyik oldalán állnak a régi, impozáns Anglikán katedrális kofalai míg az udvar másik oldalán a Place de la Cathédrale felhokarcoló irodaépület tornyosodik a város felett. Körülvéve és talán védve is a belvárosban tolakodó embertömegektõl és az üzletek és szórakozóhelyekrõl rikító neon reklámtábláktól, ez a kis udvar a csendes, nyugodt elmélkedés helye. De a padokon, virágokon és vizeskúton kívül, ez az udvar otthont ad a huszadik század és a modern magyarországi történelem egyik legjelentõsebb figurája emlékének. Virágok között és az udvar védelmében áll egy bronz szobor és tábla, amely a Wallenberg névhez fûzõdõ emberiség, bátorság és megértés emlékét örökíti meg.

Raul Wallenberg (1912- ? ) Budapest és az egész Magyarország egyik legvéresebb és legembertelenebb korszakában tett tanúbizonyságot emberségérõl. Budapest 1944 október 15-tõl december 23.-ig a nyilasok irányítása alatt volt és a már lassan romokban heverõ hitleri német birodalom egyik utolsó bázisa maradt az agyonbombázott és ostrom alatt lévõ magyar fõváros. A svéd diplomata és az amerikai Háborús Menekültügyi Hivatal Magyarországra kihelyezett küldöttje jelentõs szerepet játszott a fõvárosi zsidóság megmentésében, olyan környezetben, melyben az utolsó napjait élõ Szálasi Ferenc kormány egyre terrorisztikusabbá és kaotikusabbá tett. A vidéki zsidóság szinte egészét már 1944 május és júniusában deportálták Magyarországról a koncentrációstáborokba, de miután Horthy Miklós kormányzó, valószínûleg nemzetközi nyomásra, leállíttatta a magyar és német hatóságokat. Azonban késõbb, a nyilaspuccs után helyzetük bizonytalanabbá vált. A háború utolsó hónapjaiban Wallenberg fáradhatatlanul dolgozott veszélyekkel teli klandesztin misszióján.

A fiatal, 32 éves Wallenberg fõtevékenysége a meghamisított védlevelek és útlevelek kiadása volt. Ezek a dokumentumok azt állították, hogy tulajdonosa a svéd állam és a Vöröskereszt explicit védelmében részesül, ugyanakkor Svédország csak retróaktivan nyújtott menedéket a precedens nélküli dokumentumok alapján. Wallenberg ez irányú tevékenységének köszönhetõen, több tízezer magyar zsidó részesült menlevélben. Azonban feltehetõen közel 100,000 ilyen dokumentum keletkezett Wallenberg, a svájci követség, a Vatikán, valamint portugál, el salvadori, nicaraguai és érdekes módon egyes a Franco-vezette Spanyolországát képviselõ diplomaták és áldiplomaták jelentõs veszélyeket felvállaló humanitárius törekvéseinek köszönhetõen.

A Wallenberg nevéhez fûzõdõ budapesti védett házak játszották a legnagyobb szerepet a zsidó lakosság megmentésében. Akiknek volt valamilyen menlevelük azok elméletileg relatív biztonságban tölthették a nyilas hatalom utolsó heteit különbözõ országok és szervezetek által fenntartott védett házakban. Összesen 72 ilyen ház létezett, a XIII. kerületi Szent István Park és Pozsonyi út környékén. November 15-tõl kisebb-nagyobb önkéntesen mûködõ terror-csoportok többször megtámadták a házakat. Ungváry Krisztián történész kimutatja Budapest Ostroma címû könyvében, hogy ez valóban sokszor veszélyes hely volt, hiszen a Dunához közel, a nyilasok könnyebben tudtak több száz embert a Dunapartnál sortuzben kivégezni. Például még 1945. január 7-én is folytak a terror akciók, amikor a Vadász utcai svéd ház 130 lakóját kivégezték a Dunánál. Összesen 40,000 üldözött talált menedéket a deportálások, kivégzések és a gettóba való toloncolás elõl.

Wallenberg tehát kulcsfontosságú volt a menlevelek kiállításában, a védett házak rendszere kialakításában és fenntartásában valamint ott élõ menekültek élelmiszerrel való ellátásában. A svéd diplomata sorsa azonban szomorúan ironikusnak bizonyult. Megmenekülve a nyilasok és német katonák elõl, 1945. január 19-én szovjet katonák letartóztatták Wallenberget, és azóta sorsa homályos. Valószínuleg a Szovjetunióba toloncolták és fogságban halt meg. Miért is tartóztatták le a szovjetek a nyilasok ellen harcoló, ellenálló Wallenberg-t? Ungváry értelmezése az egyik legfontosabb ok az volt, hogy Wallenberg tudott, és állítólag voltak dokumentumai is a katyini mészárlásról. Erre a részletre fel is figyelt a szovjet kémelhárító rendszer. Egy másik ok, hogy a szovjetek ellenséget láttak a svéd diplomatában az volt, hogy nem csak diplomataként muködött hanem az amerikai Háborús Menekültügyi Hivatal küldöttje volt, és innen is pénzelték Wallenberg akcióit. A Hivatal feltehetõen kapcsolatban állt az amerikai titkosszolgálati hálózattal is, így Wallenberg veszélyes személy volt a szovjetek szemében. Érdekes módon talán a Wallenberg-ügy lehetet az egyik elsõ jele és maga Wallenberg elso áldozata a közelgõ hideg háborúnak.

Magyarországon a kommunista rendszer alatt nem mindig volt népszerû Wallenberg, és történetére sokszor nem fordítottak hangsúlyt. Például az 1968-ban nyomtatott, egyébként eléggé terjedelmes Akadémiai Kiadó lexikonja említést sem tesz Wallenbergrõl. A rendszerváltás után már a Wallenberg-ügy Magyarországon is nyilvános-Forumokban keltett érdeklõdést és a megemlékezési folyamat útnak indult. Kanadában azonban már 1985-ben Wallenberget tiszteletbeli kanadai állampolgárnak választották meg. Montrealban 1995-ben helyezték el Paul Lancz alkotását és éppen pár hete nyitották meg a Place de la Cathédrale-ban lévo Wallenberg kiállítást.

A kérdés az, hogy Wallenbergrõl ma, hogyan is emlékezünk meg? Raul Wallenberg személyéhez sok jelzõ fûzõdik. A szovjetek szerint veszélyes kém, de nyugaton máskép látták. Wallenberg az igazság konok harcosa volt, az emberiség kiemelkedõ példája, a bátorság jelképe, keresztény, elszánt és humanitárius. Emlékéhez szintén oda tartozik a Talmud gyakran hangoztatott idézete: "aki megment egy életet, az olyan mint ha megmentette volna maga a világ egészét."

A kollektív emlékezetben nem kap sok helyet a Wallenberg mellet mûködõ többi diplomata, áldiplomata, szerzetes és humanitárius dolgozó akik szinten részt vettek a zsidóság megmentésében. De a történet és talán az "üzenet" megmaradt: látjuk, hogy még az embertelenségben sem halt meg az emberiesség, és Raul Wallenberg egy kimagasló személy volt aki Budapest egyik legsötétebb és legveszélyesebb napjaiban az üldözött zsidóság megmentésén fáradhatatlanul munkálkodott.