Rákóczi-év Torontóban

Magyar Krónika, július1.

Toronto

Dancs Rózsa

Kanada magyarsága az idei Rákóczi-évfordulót egy kiadvánnyal köszöntötték, amelyet a torontói Rákóczi alapítvány 50. és az Alapítvány támogatásával szervezett Magyarságismereti Mozgótábor 10. évfordulójára állítottak össze. A magyar-angol nyelvû, képekkel díszített emlékalbumot lapozva, az olvasó hû keresztmetszetet kap a nagyfejedelem eszméit õrzõ és továbbvivõ kanadai magyarok áldozatos munkájáról, amelyet nemcsak az Újvilágban, hanem a trianoni ország- és nemzetcsonkítás áldozataivá süllyedt lecsatolt területeken is folytatnak az ifjúság neveléséért.

Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke levelének sorai az egyetemes magyar törekvések fontosságát hangsúlyozzák: „Megható arra gondolni, hogy a Kárpát-medencétõl oly távol, milyen gonddal ápolják õseik nyelvét, kultúráját… Bár a távolság nagy, azonban mégis egyre könnyebben megvalósítható cél, hogy Magyarország találkozási pontja legyen a világban szétszórtan élõ magyaroknak…”Miklósházy Attila, S. J., a külföldi római katolikus magyarok püspöke, az alábbi sorokkal üdvözölte a félévszázad, illetõleg az elmúlt évtized munkáját: „Ezeréves múltunk nagyjairól nem szabad elfeledkeznünk, még akkor sem, ha távol élünk az édes anyaföldtõl, és ha gyermekeink már nem is beszélik egyedülálló, szép magyar nyelvünket. Nekünk kötelességünk van idekint, mert nem hiába vezetett ide minket az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen terve.

Nem engedhetjük meg, hogy akár mi, akár gyermekeink, vagy akik becsülnek minket, elfeledkezzenek arról, amit a magyar nép tett az egész emberiség érdekében. Ezért jelentõs ez az alkalom, amikor a külföldön élõ Rákóczi Alapítvány 50 éves jubileumát ünnepli, mert ez az alapítvány pontosan a fenti célok elõmozdítására alakult és igyekszik továbbra is azokat támogatni. Nagy jelentõsége van annak a kezdeményezésnek, ami már tíz éve mûködik odahaza, a Magyarságismereti Mozgótábor, mely a határon túli magyar-ajkú fiatalokat akarja megismertetni gyökereikkel, elmélyíteni nyelvük és történelmük ismeretét, hogy ezzel is elõsegítse azt a hazaszeretetet, mely nélkül nagyon hiányos az emberi szív.

Ennek a kezdeményezésnek apostolait minden dícséret megérdemli, mert sokszor elismerés nélkül, sot gyakran rágalmazások közepette végzik áldozatos munkájukat. Illõ tehát, hogy a kettõs jubileum alkalmából megköszönjük nekik nemzetmentõ munkájukat és elismerjük törekvésük fontosságát. ”Az Alapítvány tulajdonképpeni elõfutára az 1954-ben létrejött Rákóczi Szövetség volt. N. F. Dreisziger professzor Struggle and Hope – The Hungarian-Canadian Experience (Toronto, 1982.) c. munkájában hangsúlyozta, hogy a Rákóczi Szövetség egy katonai tömörülésbõl nõtt ki, és a helyi és nemzetközi politikát tekintette fõ tevékenységi területének. Egy késõbbi ismertetõ szerint „A Rákóczi Szövetség a magyar származású torontói szabadfoglalkozású értelmiségiek és üzletemberek közössége”.

Célja az volt, hogy elõsegítse a megértést és az együttmûködést a különbözõ magyar vallási felekezetek, társaságok, korosztályok között, egyszersmind támogassa az újonnan érkezett magyarok beilleszkedését a kanadai életmódba. Nem üzleti szervezetként jött létre, hanem teljességgel tagdíjakból, jótékony adományokból tartotta fenn magát. Jövedelmét a magyar iskolák és az ifjúsági csoportok segítésére, társasági összejövetelekre és magyar vonatkozású kiadványokra fordította. Ezzel egyidejûleg biztosította az anyagi hátteret két fiókszervezete, a Rákóczi Történelmi Társaság és a Rákóczi Emléktársaság számára is.

A szövetség vezetõi már eleve tudták, hogy a fiatalokat össze kell fogniuk, ha azt akarják, hogy a második, harmadik vagy negyedik nemzedék magyarságtudata ne pusztuljon ki. Ezzel a feladattal néztek szembe, amikor elhatározták a Rákóczi Alapítvány létrehozását.1976. október 20-án a torontói Magyar Kultúrközpontban a Rákóczi Szövetség meghívására 19 egyházközség és egyesület 21 képviselõje elõtt ismertette Korponay Miklós a Rákóczi Alapítvány célkitûzéseit, „határozványát” és a Manifesztum szövegét. Ez utóbbit az október 23-i emlékünnepélyen Seress Ödön református lelkész olvasta fel. Ez a mozzanat jelentette tulajdonképpen a Rákóczi Alapítvány ünnepélyes bemutatkozását is. Az alapítvány célkitûzése:
• méltóképpen és maradandóan megörökíteni külföldön Rákóczi emlékét születésének 300. évfordulóján
• Rákóczinak, „Hazánk szentjének és a szabadság vezérének” példát mutató hazaszeretetét átmenteni az utánunk következõ korosztályoknak. Buzdítani és elismerésünket látható formában is kifejezni azon fiataljainknak, akik megbecsülést szereznek a magyar névnek.

Az alapító tagok névsora: Aykler A. Béla, Diósady L. Levente, Hamvas J. József, Kerényi T. Károly, Korponay Miklós, Kovrig Bence, Rev. Máthé József, Pédery-Hunt Dóra, Rédly Gyula, Nt. Seress Ödön, Szendrovits László, Vass Ferenc.
A Manifesztum archaikus nyelvezete mintegy szimbolizálta a nemzeti megmaradás idõtlen erkölcsi parancsát. Érdemes szó szerint idéznünk. „Mi, az Õsi házból kibujdosott, hazát szeretõ és annak régi dicsõségét óhajtó akárminémû állapotú, becsületû, méltóságú és felelõsségû rendek, a velünk lévõ és otthon lakós igaz magyaroknak minden jókat kívánunk. Miután pedig nem lehet olyan magyar, akinek a hazában törvénytelenül igazság ellen hatalmaskodó, minden rendet egyformán sanyargató és nemzetünk szabadságát láb alá vetõ idegen megszállás ne fájna. Mert nincsen közöttünk olyan magyar, aki ne érezné, hogy veszedelmesen kiújulnak ismét a dicsõséges magyar nemzet régi sebei.

Mi a torontói magyar egyházi és világi szervezetek és személyek úgy éreztük, hogy hazánk mai állapotában csupán lángolni, vagy sírva fakadni már nem elégséges. Mindezek utána elhatároztuk tehát:
- Hogy Munkács örökös ura, a Felvidék ispánja, a kuruc néplélek „nagyságos”, Erdélyország „utolsó”, a magyarság „vezérlõ” és a számûzöttek „bujdosó” fejedelmének emlékét II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóján méltóképpen megörökítjük, a magyar Szabadság vezérének emberi nagyságát, áldozatkész hazaszeretetét követendõ példaként ifjúságunk számára átmentjük.- Mindezek bizonyságául „Emlék Alapítványt” létesítünk, melynek mindenkori évi jövedelme „Emlék-díj” formájában annak az ifjúnak ítéltessék oda, aki a magyarok ügyének vagy jó hírnevének kimagasló szolgálatot tett.

- A magyarságnak ezen újabb példát mutató összefogását „Emlékérem”,
- Az alapítók, áldozatos támogatók és a díjjal kitüntetettek neveit maradandóan „Emlékalbum” örökítse meg.
- A Manifesztum-ot pedig az 56-os Szabadságharc 20-ik évfordulóján tartott kegyeletes megemlékezésen hirdetik ki. A dolgok örök emlékezetire!”