Magyar Krónika, augusztus 14.

Gomolla Erika

Budapest

Sokan már érzik a finom, illatozó, pirosra sült kalács ízét, talán gondolatban még jó nagyot kortyolnak a kávéból is. Csalódást kell okoznom, bár sajnálom, hogy eme gasztronómiai csodából most nem engedek fogyasztani. Hogy miért emlegetem mégis, arra rövidesen fény derül, elõbb azonban egy kicsit még kalandozzunk el...

Az autópályát elhagyva kellemes, virágos kis falvak között haladunk autónkkal Eger felé. Ugyanis régi, elsárgult névjegyet kaptam, egy orvosét, aki megoldást nyújthat izületi bajaimra. A városban él dolgozik a csodás kezû manuálterapeuta, aki a keleti és a nyugati terápiákat harmonizálva gyógyít, nagy sikerrel.

Az út két oldalán föl-föltûnnek a jól ápolt szõlõskertek, s vidám fények cikáznak a présházak falán. Kissé elcsodálkozom, amikor az autó zaját túlharsogja a madarak éneke. Hiába, itt minden olyan üde, nem úgy, mint a fõvárosban...

Az egyik emelkedõre érve egyszer csak a távoli Bükk-hegység finom kékjének ölelésében megbújva feltunik Eger városa.

Kislány voltam még, amikor a történelmi török idõket felelevenítendõ iskolai kirándulásra jöttünk ide. Miként védték várukat, városukat a hõsies magyarok a török hadurakkal szemben, akik igencsak megtépázták szegény hazánkat. Nincs már török veszedelem, nincs fájdalom, és a kor emlékeként a müezzin hangja sem szól a minaretbõl, amely csak úgy kivillan a házak közül. Méltóságteljesen emelkedik a bazilika, alatta csöndesen haladnak az autók, a járókelõk sem sietnek.

Békés a délidõ, csak én vagyok kissé izgatott, mint az elsõ randevúzó: vajon milyen is lesz a kezelés?

No de már itt is van a szûk Jókai utca, és a sárga falú, földszintes házon réztábla tudatja szerényen, hogy itt rendel Dr. Görbedi László reumatológus, akupunktor, manuálterapeuta. A várószobában néhány szék, kis asztal és fogas. A falon képek az emberi testrõl és a thai-fogásokról. Nyílik is az ajtó, és kedves, mosolygós hölgy kérdezi, hogy mi vagyunk-e azok, akik Budapestrõl jöttek. Hamarosan a rendelõ ajtaját kitárva, széles mosollyal az arcán invitál be az orvos. Most már teljesen nyugodt vagyok: úgy gondolom, itt biztonságban érezhetem magam.

A szokásos státuszfelmérés és adminisztráció után a fõorvos úr megmutatja és elmagyarázza, hogy mi miért alakult ki, és láss csodát: természetes gyógymódok és technikák olyan kombinációja következik, amelyet õ maga fejlesztett ki. A beteg mágnesmatracon fekszik, lézerrel és hagyományos akupunktúrával kezelik, hogy laza legyen, és ami nagyon hatásos: BEMER-rel (Bio-Elektro-Mágneses-Energia-Reguláció), amely pulzáló hatásával természetes módon épít fel energiát a szervezetben, kihajtja az egész testbõl a salakanyagokat, öngyógyulásra késztetve a sejteket, hogy a szervezetbe úgy térjen vissza az életerõ, mint a szürke tél után a fákba a tavaszi megújulás. Ehhez társul még az elektromasszázs, majd - mint valami jó étek után a finom desszert - az a bizonyos thai manuálterápia.

No de hogyan is került írásom címébe a fonottkalács? Ez a neve az egyik fogásnak, amelynél a gyógyító és a gyógyulásra vágyó egymást átkarolja, hogy hatásos nyomással egyetlen pillanat alatt minden megnyíljék a fájó végtagoknál. Praktizálásának 40 éve alatt az orvos már sok tízezer emberen segített. Asszissztensnõje a felesége, aki kezeli a berendezéseket és fáradhatatlanul segíti férje munkáját.

Görbedi fõorvos olasz és prágai (német) "iskolában" négy évig tanulta a manuálterápiát, majd a Thaiföldön ellesett fogásokkal gyarapította ismereteit akupunktúrás képesítését pedig keleti és nyugati (japán, kínai, francia és magyar) orvosoknak köszönheti. Igen, a nap keleten ébred, hogy a hosszú út végén azután nagyot nyújtózkodva nyugaton térjen aludni. Kelet és Nyugat egyesül ebben a komplex gyógymódban: az õsi akupunktúra, illetve a thai-fogások sorozata találkozik a modern gépi, ám hangsúlyozottan természetes, kémiai anyagoktól mentes terápiával, hogy azután nagy harmóniában ünnepeljen bennünk az élet.

Rendkívül családias a hangulat, az ember egyszerûen átadja magát a jótékony lebegésnek. Még az akupunktúrát sem lehet kellemetlennek érezni. Ellenkezõleg: a fejem búbjától a bokámig tûkkel 'megtûzdelve' csak úgy pezsdül bennem minden, kinyílnak az élet csatornái. Mindig csodás élmény várni azt a napot, amikor szeretettel fogadnak, és még a kezelés végén, a sok 'fonottkalács', nyújtás és egyéb fogások után is mindannyiszor jut számomra egy kedves mosoly, hogy azután két lépéssel a föld fölött fájdalommentesen kilibbenjek a szûk utcán át a Kis Dobó-térre, ahol a kávéház teraszán vár a párom, élvezve a finom kávé ízét és illatát.

A házak falán kis, régi lámpácskák, szép erkélyek és virágok vonzzák a tekintetet. Bámészkodva, kissé eufórikus hangulatban ballagok. Egyszer csak kis, kék-fehér, túristákat szállító 'játékvonat' gördül felém. Kattan is a fotómasina, hiszen olyan kedves látvány, hogy meg kell örökíteni. A Dobó-szobor harciasságát az imponzáns Minorita-templom és a gyönyörûséges barokk városháza ellenpontozza.

Ahogy a téren áthaladok, a Giovanni Carlone építette régi kõhídhoz érve felsejlik a 250 éves Senator szálloda és kávéház. Fönn, mint két kíváncsi szem, piciny, virágos ablakaival figyeli a bámészkodókat és a nagy napernyõ alatt békésen üldögélõ vendégeket.

Ugyancsak kedves színfolt a másik két terasz is, meg a háttérben meghúzódó török kávézó, amely elõtt fehérre festett, régi, paraszti pad és asztalka hívogatja a sétálókat. Egyáltalán az egész, végtelenül hangulatos tér olyan érzést kelt, mintha átkarolná az embert.

A tíz kezelést még gazdagítva Görbedi fõorvos úr javasolta, hogy a városban mûködõ Hotel Flóra gyógyszállóban folytassam a regenerálódást. Itt azután kellemes környezetben, csöndben, békességben újabb speciális gyógytorna, vízitorna, svédmasszázs és mágneses terápia után ismét akupunktúra, manuálterápia és a BEMER zárja a sort, hogy újra a régi, kreatív ember váljék belõlem.

A BEMER-nél még olyan különös hatást is felfedezek amire nem is gondoltam: ahogyan a jótékony mágnes lágyan átsuhant lelkemen is, úgy érzem, hogy ismét hatalmas energiával vonzom magamhoz az élet csodáit.

Hálás vagyok az orvosnak, hogy megismertetett ezzel a lehetõséggel. A kezeléseket végzõ hölgyek olyan szakértelemmel, belsõ kisugárzással, szívvel és mosollyal teszik a dolgukat, hogy csak ámulok. Nem csoda, hogy a világ számos országából jönnek ide a gyógyulni vágyók. A hotel hangulatos békéjében mindenki számára jól esõ érzés a figyelmesség, a lucullusi bioételek és az országok ízeinek sokasága pedig jól megfér az egri gyógyvíz kortyolgatásával.

Átlátogatunk természetesen a hotelhoz csatlakozó termálfürdõbe is, amely varázslatos atmoszférával és gyógyvízzel várja a látogatót. Gyönyörû fák, virágok, szoborból lövellõ szökõkút tavirózsával és aranyhalakkal. Újabb élmény: több méter mélyen a sziklafalból, páfrányok közül vízsugarak zúdulnak le, és alattuk mint 'nimfák', soványak és kövérek élvezik a víz erejét.

Az egri gyógyvízrõl tudni kell, hogy kénes, továbbá szulfidot, kálciumhidrogénkarbonátot, jódot és brómot is tartalmaz az 51 féle nyomelemen kívül. Ezért a simogató víz életerõt ad mindenki számára, különösen izületi-, csont-, idegrendszeri-, anyagcsere-, nõi problémákra és a gerinc betegségeire.

Sokszor mentünk le a gyönyörû városba, de nem mindig ugyanazon az úton jöttünk vissza. Régóta hallottunk már arról, hogy az Egertõl 6 km-re fekvõ Egerszalók csodálatos természeti jelenséggel büszkélkedik. Az erdõbõl gõzölgõ, hófehér képzõdmény bukkan elõ, mint tengermélyi kagylóban az igazgyöngy. 73 fokos hõforrás csörgedezik át rajta, folyton-folyvást, és mire a kövek közül a medencékbe ér, 38 fokra 'hül le', selyemköpenyként borítva be a testet, s magas metanolsav- és fluor tartalmával csak úgy simogatja a bõrt. Ahogyan nézzük és élvezzük ezt a csodás forrást, érezzük lelkünkben a természet mélységes tiszteletét és szeretetét.

A kissé nomád körülmények ellenére télen-nyáron sokan üldögélnek a két kis medencében, gyógyulást adva izületi, reumatikus, érelmeszesedéses problémákkal küszködõ testüknek. Közben ivókúraként a jó magyarok demizsonból kortyolgatják a már kihûlt gyógyvizet az epe- és gyomorbántalmak, valamint a túlsúly kúrálására. Két év múlva itt gyógyszálló és fitness-paradicsom lesz.

Utunkat folytatjuk hazafelé, bár még fiatal az alkony. Magunk mögött hagyjuk a szõlõdombokat, amelyeket szorgos kezek mûvelnek meg, hogy aztán a hegy levét vörösre és fehérre festve az eredményes gyógymódokhoz hasonlóan vidámságot hozzanak a lelkünkbe.