Magyar Krónika, augusztus 26.

Bencsics Klára

Montreál

Minden évforduló visszatekintést jelent egy történelmi idõszakra, a mostani évfordulón, a montreali magyar katolikus Egyházközség életére és eredményeire nézünk vissza.
Bizony nagy idõ, 75 év, ha az Egyházközség papjainak munkájára és a templomhoz tartozó egyesületek önkéntes áldozataira tekintünk. Az eredmény sikerélménynek könyvelhetõ el!

A montreali katolikus magyarság ez idõ alatt, két templomot, egy Ifjúsági Otthont és református testvéreinkkel közösen, idõs honfitársaink számára Magyar Otthont épített fel! Egyszerûnek hangzik, mégis mennyi munka, küzdelem és áldozatvállalás eredménye volt.

Az 50. évfordulón szép emlékkönyv jelent meg a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség életérõl és eredményeirõl, annak megalapításáról és az eltelt ötven év alatt, papjainak és híveinek munkájáról.

Személyesen csak az elmúlt harminc év munkájában vettem részt családommal, de röviden azért megemlíteném a kezdeti idõket is.
Az elsõ nagyobb magyar bevándorlás Montrealban az I. Világháború után volt, szegény földmûves magyarok érkeztek, kik vagy a trianoni szerzõdés folytán földönfutók lettek, vagy a szegénység kergette õket a tengeren túlra. Nehezen dolgoztak az idegenben, de elsõ összefogásuk egy magyar templom létesítése volt, s az Egyházközséget a Magyarok Nagyasszonyának ajánlották fel. A Szent Laurent Boulevardon építették, a magyarok akkori népszerû utcájában. Majd megalakultak a templomot támogató egyesületek, a Magyarok Nagyasszonya Nõegyesület, mely imájával, adományaival 60 évig támogatta az Egyházközséget, a Kurátori Testület, a Szent Erzsébet Nõegylet és 43 éve a Katolikus Nõszövetség létesült. Az Egyházközséget támogató egyesületek rendezvényekkel, vacsorákkal és kulturális elõadásokkal hívták össze a montreali magyarokat, s a rendezvények tiszta hasznát a templom fenntartására adományozták.A gyermekek számára megalakult a magyar iskola, a fiú és lány cserkész csapat, és a népitánc-csoport is.

A II. Világháború után nagyobb számban már fõleg politikai menekültek érkeztek és az 56-os szabadságharc után ismét több ezer magyar vándorolt be Montrealba.
Kicsinek bizonyult a templom, így Hajdusik Tarzicius szervita plébános vezetésével, 1963-ban szép új nagy templomot építettek.

Új szellemre és fellendülésre került sor 1975-ben, mikor a három Jezsuita atya megérkezett. Chilla Raymund plébános (1975-1979) irányításával a magyar katolikus élet intenzívebbé, pezsgõbbé vált .P. Csókay Károly fõleg az ifjúságnak, a cserkészetnek szentelte idejét, P. Deák Ferenc pedig a hétvégi iskolának. A munkamegosztás kitûnõ együttesnek bizonyult, s ezekben az években volt a legnagyobb élet az Egyházközségben. A cserkészet, a magyar iskola létszáma felduzzadt, sokszor száz gyerek is járt a magyar iskolába. Az egyesületek számos rendezvénye, vacsorája, kulturális elõadásai nemcsak összehozták a magyarságot, hanem jelentõs mértékben támogatták a templom költségeit is. Így volt lehetséges, hogy a templom adósságlevelét 1978-ban elégethették, rekord idõben, a templomszentelés után tizenöt évvel!

1979-ben P. Chilla plébánost megbízták a SZIV újság szerkesztésével, amit elvállalt. A hívõk nagy sajnálatára, elhagyta a montreali plébániát. A plébánosi felelõsség most P. Deák Ferencre hárult. Akkoriban több jezsuita atya is segédkezett, elsõnek P.Boday Jenõt említem, ki a lelkigyakorlatokban és a betegek látogatásában meleg szeretettel vett részt. Most, júliusban ünnepelte Kispesten pappá szentelésének 60. évfordulóját, azaz gyémántmiséjét. Isten áldását kérjük további életére!

A húsvéti lelkigyakorlatokat P.Borbély István vezette be már 1960-ban, melyen minden évben számos hivõ nõés férfi részt vett. Majd Mngsr. Henkey Károly vette át a lelkigyakorlatok vezetését, s több mint húsz évig vezette minden húsvétkor. Amellett havonta elmélkedéseket tartott nagy sikerrel, a hívek lakásán.

P. Deák Ferenc plébános nagy energiával látott hozzá, hogy az Egyházközség az ifjúsági csoportoknak megfelelõ épületet építsen, hiszen a megszaporodott létszámú fiataloknak nem volt otthona.
Nehézségbe ütközött az építkezés a Quebec-i politikai válság miatt, de az állami kölcsön csak megérkezett és 1984-ben felavathatták az Ifjúsági Otthont is. A katolikus közösség összefogása ismét lehetõvé tette, hogy ennek az adóslevelét, öt éven belül kifizethették.

Még P. Chilla plébános vezetése alatt elindult egy lelkes összefogó mozgalom a montreali katolikus és református hivõk közösen építendõ Magyar Otthona érdekében.
Az idõsödõ magyar lakosság számára nagy szükség volt egy ilyen Otthonra. Összefogó erõk és tehetségek munkájának eredménye ez az épülettömb. Az elsõ épület 1981-ben készült el, pár év múlva a második és végül, lakások olyan idõsek számára, akiknek némi gondozásra is szükségük van. Ma már több mint kétszáz idõs embernek nyújt kényelmes, modern lakást a Magyar Otthon.

A ’80-as években P. Csókay Károly vette át a plébánia vezetést, az õ idejében alakult meg az Egyházközségben a megújulási mozgalom, a lelkiségi csoportok, a közösség intenzívebb lelki élete.
Ezen csoportokat a hívek egymásközt felosztva alakították meg, rendszeres elmélkedések, lelki olvasmányok felújításával. A magyarországi rendszerváltás után, P. Csókayt is elszólította a jezsuita engedelmesség, Miskolcra ment missziós feladattal.
Sajnálattal búcsúztattuk õt is!

Azóta P. Deák Ferenc viszi tovább az Egyházközség plébániáját, fiatal papok segítségével, de sokszor teljesen egyedül.

A montreali magyar Egyházközség 75 évének eredményeit itt csak röviden vázoltam, hiszen a közösségi életnek számtalan megmozdulása van: kedves hazafias ünnepélyek, évi piknikek Rawdonban, az egyesületek rendezvényei, szüreti bál, évfordulók, vacsorák teszik színessé, lüktetõvé életét.

A szép karácsonyi éjféli misék, a húsvéti és pünkösdi magyaros szertartások, mind, mind nagyon fontos, emlékezetes tényezõt jelentenek a hívek lelkében.
Egyházközségünk mindannyiunk számára szerves része életünknek, hiszen gyermekeinket itt keresztelték, az elsõáldozásra készültek fel, itt jártak magyar iskolába, cserkészetbe, sokan itt házasodtak, és szeretteinket innen temettük! Lelki kapcsolatunk mellett, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a befogadó, idegen országban a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség képviseli nekünk a magyar hazát is.