New Orleansban az idő megőrült,
a víz az égből ömlik, szakad,
szél tépi a fákat, dönti a falakat.
New Orleansban a szél üvölt
sosem hallott dallamokat.
New Orleansban mindent víz takar,
s számolják a halottakat.
New Orleansban vesznek az autók, a paloták,
koldusként áll, ki itt élt,
háza, kertje képezte vagyonát.
Csupán az öreg hajléktalan
ül a lépcsőn csakúgy mint tegnap,
azt mondja, a világnak vége van,
magában gyászolva dünnyög a boldogtalan.
Pedig ő éppúgy él tovább
a lét peremén, ruhája testén megmaradt,
New Orleansban számolják a halottakat.
Ha egyszer üt az óra,
s felriadunk az éjszaka közepén
valami iszonyú tornádóra,
utánunk vajon mi marad?
New Orleansban számolják a halottakat.