Egy arisztokratikus gazdag élet:
MOLSON de MONTARVILLE HARTLAND

Magyar Krónika, oktober 11.

Bencsics Klára

Montreál

Montreál egyik kedvenc fiát gyászolja e napokban: Hartland de Montarville Molsont, aki 95 éves korában szeretett városában, szeptember 28-án elhunyt.
A híres Molson dinasztia montreáli egyetlen férfi utódja Hartland volt. A dinasztiát John Molson alapitotta 1782-ben, amikor Montreálban telepedett le. Az õ nevéhez fûzõdik nemcsak a sörgyár alapítása, hanem az ország elsõ gõzhajója, az elsõ vasutvonal, Montreál elsõ gázvállalata, az elsõ színház, és az elsõ jó szálloda is. Az ötödik generációs Hartland sem szûkölõdött eredményekben!
Hosszú élete folyamán hõs katona, látnoki üzletember, államférfi és sportember volt. A II. Világháborúban a Royal Canadian Airforce-nál vadászpilótának jelentkezett és a Battle of Britain” alatt a 63. berepülésekor, 1941-ben, gépét lelõtték a légiháborúban. õ csak lábsérülést szenvedett. Háborús hõsiességéért 1946-ban megkapta az Order of the British Empires-t,az elsõt a kitüntetés-sorozatból. Késõbb megkapta a kanadai Order of Canada és az Order of Quebec kitüntetéseket.

Amikor meghívták a kanadai szenátusba 1955-ben, Louis St-Laurent volt a miniszterelnök. Szinte anekdotaként emlegetik az eseményt, Hartland Molson elbeszélése alapján: Az irodámban ültem, amikor megszólalt a telefon és egy hang azt mondta: Itt Louis St-Laurent beszél, erre én ezt válaszoltam: Persze, én meg a walesi herceg vagyok. Akkor 48 éves volt s oszlopos tagjává vált a parlamenti felsõháznak majdnem negyven éven át. Innen 86 éves korában ment nyugdíjba.
Ahhoz ragaszkodott, hogy független szenátor legyen.

Mert a sört egész Kanadában árulják, én egy párthoz sem tartozhatom”. Leghíresebb beszédét a szenátusban a Parti Québecois hatalomrajutásakor mondta, 1976-ban: Én québeci vagyok......és imádkozom, hogy mi québeciek meg tudjuk oldani jóakarattal a problémát és harmonikusan tudjunk együtt élni, anélkül, hogy felégetnénk otthonainkat. Szenátor kollegái szerint kimagasló egyénisége volt úgy a szenátusnak, mint az üzleti világnak, de elsõsorban úriember volt! Színes egyéniségére jellemzõ volt a hockey szeretete, szinte egészen élete végéig. Megvette a Canadian hockey klubot és évekig elnöke volt. Elnöksége alatt megvette a legjobb játékosokat a klub számára.

Ezekben az években nyerte meg a montreáli hockey csapat a Stanley Kupát. A meccseken ott ült a játékosok mögött, lelkesen bíztatva õket. A legendás játékos, Jean Béliveau állította, hogy negyven éves karrierjén keresztül Molson olyan volt, mint az apja, ha megsérült a játék folyamán, Molson hívta fel elsõnek, hogy hogy van! Szívében kivételes helyen állt a montreáli hoki csapat. Paul Newman író szerint Molson Hartland mesebeli alakja volt a kanadai elitnek. Egy igaz arisztokrata. Üzleti kalandtól sem rettent meg. Egy elképzelése negyven évvel elõzte meg korát. A szójababból olaj, liszt és más ételek készítése. 1933-ban megalapította a Dominion Soya Industris-t, mely ugyan dicséretes elképzelés volt, de akkor megbukott. Nagy vagyonával kapcsolatban mindig az apját idézte: A pénz egy nagy felelõsség, ha szerencsés vagy és van pénzed, akkor neked kötelességed adakozni!”

Montreál gazdagabb lett a Molsonokkal, és Molson gazdaggá vált Montreálban. Bõkezûen adományozott különbözõ jótékonysági célokra, többek között a Douglas Hospitalnak, a Canadian Paraplegic Association-nek, stb.

Megalapította a Molson díjat: 900 ezer dollár értékben a kiváló mûvészek, írók, tudományos és humanista eredmények kitüntetéseként. Néhány jellemzõ emlék Molson Hartland egyéniségérõl: mikor megkérdezte valaki, hogy „szereti-e inni a sörét, a válasza az volt: ”persze, hogy iszom, de nem töltöm vele el az életem!.

Mindenrõl szeretett beszélni, de saját magáról a legkevésbé. Egy 1977-es interjúban ezt mondta: azt hiszem, hogy egy tipikus WASP /fehér, angolszász, protestáns/ vagyok, de csak két éve élek a Westmount-ban.
Molson Hartland háromszor kötött házasságot: 1934-ben egy színésznõt, Helen Hoggot vette el, akitõl négy év után elvált, majd egy magyar emigráns, Posner Magda lett a felesége, akivel annak haláláig, 1982-ig élt együtt. Nyolc év után mégegyszer megházasodott és Margaret de Lancey Meighen-t vette nõül, akit eltemetett 2000-ben. Az elsõ házasságából egy leánya született, Zoe Ann.
A Molson családi írójának, Karen Molsonnak szavai szerint: Hartland mindig nagyon kedves, nagyon udvarias volt s az udvariasság mögött egy meleg szívû, huncut ember lakozott.