Egy arisztokratikus gazdag élet:
MOLSON de MONTARVILLE HARTLAND
Magyar Krónika, oktober
11. |
|
Montreál
|
Forrás: Gazette. 2002. október
1. számban megjelent cikk kivonata fordította: Bencsics
Klára.
„A Lifetime Rich With Honor, Hartland Molson Dies at 95.”
by Hubert Bauch
Montreál egyik kedvenc fiát gyászolja e
napokban: Hartland de Montarville Molsont, aki 95 éves
korában szeretett városában, szeptember 28-án
elhunyt.
A híres Molson dinasztia montreáli egyetlen férfi
utódja Hartland volt. A dinasztiát John Molson alapitotta
1782-ben, amikor Montreálban telepedett le. Az õ
nevéhez fûzõdik nemcsak a sörgyár
alapítása, hanem az ország elsõ gõzhajója,
az elsõ vasutvonal, Montreál elsõ gázvállalata,
az elsõ színház, és az elsõ
jó szálloda is. Az ötödik generációs
Hartland sem szûkölõdött eredményekben!
Hosszú élete folyamán hõs katona,
látnoki üzletember, államférfi és
sportember volt. A II. Világháborúban a Royal
Canadian Airforce-nál vadászpilótának
jelentkezett és a Battle of Britain” alatt a 63.
berepülésekor, 1941-ben, gépét lelõtték
a légiháborúban. õ csak lábsérülést
szenvedett. Háborús hõsiességéért
1946-ban megkapta az Order of the British Empires-t,az elsõt
a kitüntetés-sorozatból. Késõbb
megkapta a kanadai Order of Canada és az Order of Quebec
kitüntetéseket.
Amikor meghívták a kanadai szenátusba 1955-ben,
Louis St-Laurent volt a miniszterelnök. Szinte anekdotaként
emlegetik az eseményt, Hartland Molson elbeszélése
alapján: Az irodámban ültem, amikor megszólalt
a telefon és egy hang azt mondta: Itt Louis St-Laurent
beszél, erre én ezt válaszoltam: Persze,
én meg a walesi herceg vagyok. Akkor 48 éves volt
s oszlopos tagjává vált a parlamenti felsõháznak
majdnem negyven éven át. Innen 86 éves korában
ment nyugdíjba.
Ahhoz ragaszkodott, hogy független szenátor legyen.
Mert a sört egész Kanadában árulják,
én egy párthoz sem tartozhatom”. Leghíresebb
beszédét a szenátusban a Parti Québecois
hatalomrajutásakor mondta, 1976-ban: Én québeci
vagyok......és imádkozom, hogy mi québeciek
meg tudjuk oldani jóakarattal a problémát
és harmonikusan tudjunk együtt élni, anélkül,
hogy felégetnénk otthonainkat. Szenátor kollegái
szerint kimagasló egyénisége volt úgy
a szenátusnak, mint az üzleti világnak, de
elsõsorban úriember volt! Színes egyéniségére
jellemzõ volt a hockey szeretete, szinte egészen
élete végéig. Megvette a Canadian hockey
klubot és évekig elnöke volt. Elnöksége
alatt megvette a legjobb játékosokat a klub számára.
Ezekben az években nyerte meg a montreáli hockey
csapat a Stanley Kupát. A meccseken ott ült a játékosok
mögött, lelkesen bíztatva õket. A legendás
játékos, Jean Béliveau állította,
hogy negyven éves karrierjén keresztül Molson
olyan volt, mint az apja, ha megsérült a játék
folyamán, Molson hívta fel elsõnek, hogy
hogy van! Szívében kivételes helyen állt
a montreáli hoki csapat. Paul Newman író
szerint Molson Hartland mesebeli alakja volt a kanadai elitnek.
Egy igaz arisztokrata. Üzleti kalandtól sem rettent
meg. Egy elképzelése negyven évvel elõzte
meg korát. A szójababból olaj, liszt és
más ételek készítése. 1933-ban
megalapította a Dominion Soya Industris-t, mely ugyan dicséretes
elképzelés volt, de akkor megbukott. Nagy vagyonával
kapcsolatban mindig az apját idézte: A pénz
egy nagy felelõsség, ha szerencsés vagy és
van pénzed, akkor neked kötelességed adakozni!”
Montreál gazdagabb lett a Molsonokkal, és Molson
gazdaggá vált Montreálban. Bõkezûen
adományozott különbözõ jótékonysági
célokra, többek között a Douglas Hospitalnak,
a Canadian Paraplegic Association-nek, stb.
Megalapította a Molson díjat: 900 ezer dollár
értékben a kiváló mûvészek,
írók, tudományos és humanista eredmények
kitüntetéseként. Néhány jellemzõ
emlék Molson Hartland egyéniségérõl:
mikor megkérdezte valaki, hogy „szereti-e inni a
sörét, a válasza az volt: ”persze, hogy
iszom, de nem töltöm vele el az életem!.
Mindenrõl szeretett beszélni, de saját magáról
a legkevésbé. Egy 1977-es interjúban ezt
mondta: azt hiszem, hogy egy tipikus WASP /fehér, angolszász,
protestáns/ vagyok, de csak két éve élek
a Westmount-ban.
Molson Hartland háromszor kötött házasságot:
1934-ben egy színésznõt, Helen Hoggot vette
el, akitõl négy év után elvált,
majd egy magyar emigráns, Posner Magda lett a felesége,
akivel annak haláláig, 1982-ig élt együtt.
Nyolc év után mégegyszer megházasodott
és Margaret de Lancey Meighen-t vette nõül,
akit eltemetett 2000-ben. Az elsõ házasságából
egy leánya született, Zoe Ann.
A Molson családi írójának, Karen Molsonnak
szavai szerint: Hartland mindig nagyon kedves, nagyon udvarias
volt s az udvariasság mögött egy meleg szívû,
huncut ember lakozott.
|