A világ legismertebb dala: Csendes éj,

Minden ünnepnek, így a Karácsonynak is, megvan a maga dalkincse. Egy közülük, és pedig a Stille Nacht – Csendes éj”, biztosan felcsendül ezekben a napokban mindenütt a világon, ahol megülik ezt az ünnepet.

Magyar Krónika, december 20.

Szabó Katalin

Budapest

A Egy lelkes baden-württembergi plébános – Josef Keller - nyomába eredt a dalnak, és évekig tartó kutatómunkával összegyûjtötte a fordításokat – adatai szerint strófáit napjainkig a világ több mint 230 nyelvére ültették át, mások a nyelvjárásokat is hozzászámítva több 300 változatról tudnak. Honnan és mikor indult világhódító útjára, mi sikerének kulcsa, mitol érezzük úgy, hitelesen és talán éppen ezért nyelvek felett állón szól hozzánk? A választ keresve induljunk most mi is felfedezõútra.

Amit eddig is biztosan tudni lehetett, az a következõ: szövegét Joseph Mohr, zenéjét Franz Xaver Gruber szerezte, és 1818 december 24-én Oberndorfban (akkor Bajorország, ma Ausztria), a Nikolaikirchében, az éjféli misén csendült fel elõször. Két szerzõje adta elõ; Mohr gitározott és a tenor-, Gruber pedig a basszus-szólamot énekelte.
A kor, amelyben megszületett, a napóleoni háborúk kora, nyomukban szegénység, éhínség, járványok. Salzburg és környéke többször gazdát cserél, hol francia, hol bajor kézen van, a katonák fosztogatnak, házakat gyújtanak fel. A vidéket egyszerû emberek lakják, többségük a környék sóbányáiban illetve sólepárlóiban dolgozik. Legkeményebb sors azoknak jut, akik a sebes folyású Salzach folyón sót szállítanak Salzburgba.

A zeneszerzõ, Franz Xaver Gruber, 1787 november 25-én született Felsõ-Ausztria kis településén, Hochburg-Ach-ban. Szülei nagyon szegények. Már négy-öt évesen kiveszi részét a családi takácsmûhely munkájában. Tanítója felfigyel a tehetséges fiúra, rábeszéli szüleit, engedjék továbbtanulni. Tandíjmentességet kap, elvégzi a tanítóképzõt. Gyakornoki idejét mentora – Andreas Peterlechner - mellett, szülõfalujában tölti, tõle kapja az elsõ orgonaleckéket is. Zenei tehetségét bizonyítja, hogy pár hónap múlva már helyettesíti az orgonánál megbetegedett mesterét. 1805/1806-ban a szomszédos település orgonistájánál vesz órákat, a továbbiakban autodidakta módon sajátítja el a mesterség minden csínját-bínját. Tizennyolc éves, amikor Arnsdorfban megüresedik egy állás. Miután hajlandónak mutatkozik feleségül venni a hirtelen elhunyt iskolamester özvegyét és így levenni az iskolafenntartó válláról az özvegy és az árván maradt gyermekek eltartásának gondját, megkapja a kinevezést. Ezekben az években már rendszeresen komponál, eleinte különbözõ alkalmakra – esküvõ, keresztelés, évfordulók – ír zenét, alkotómûvészete késõbb az egyházzenében teljesedik ki. Salzburg Haydn-jaként emlegetett Gruber zenei hagyatékában összesen 154 mû, közöttük két zenekarra, nyolc kürtre, több orgonára, számos énekhangra írt mise, számtalan kórusmû mellett operaátdolgozások is találhatók. Életének utolsó éveiben Halleinban él, ahol kántori kötelezettségei mellett a helyi színház felkérésének is eleget tesz, és az operatársulat adottságaihoz szabja illetve arra írja át az nagy operákat. Viszonylag magas kort élt meg, 1863-ban 76 évesen korában Halleinban hunyt el. Egykori lakóháza ma múzeum, csak Advent és Karácsony idején – december elejétõl január elejéig – látogatható.

Barátja és szerzõtársa, Joseph Mohr 1792-ben Salzburgban látta meg a napvilágot. Apja katona, mire fia megszületik, heted-hét határon túl jár, anyja testi bûn elkövetésének vétsége (házasságon kívüli született gyermek) miatt kilenc Gulden büntetést köteles fizetni. Mivel ekkora összeget egész életében nem tudna elõteremteni, elfogadja Salzburg gazdag, de rettegett hóhérjának ajánlatát; kifizeti az asszony helyett a büntetést, cserébe a keresztapaságot kéri, azt reméli, ezzel valamiféle társadalmi megbecsülést szerezhet magának. Innen ered Joseph Mohr többszörös kirekesztettsége: nem elég a család nincstelensége, anyja leányanyasága, keresztapja még a tetejébe a város hóhéra. Teljesen reménytelennek látszik, hogy bármi is lehessen belõle. A Kapucinus hegyre vezetõ lépcsõn játszik és énekel, meghallja ot a Dóm énekkarának vezetõje, a bencés Johann Nepomuk Hiernle, aki magával viszi a Szent Péter apátságba és gondoskodik taníttatásáról. A tizenhárom éves Joseph már kitûnõen játszik hegedûn, gitáron és orgonán, tagja a zenekarnak és szólistája a kórusnak. Meghatározó fontosságú késõbbi életpályára nézve, hogy ebben a templomban – Kollegienkirche – ellentétben a kor szokásával, nem latin, hanem német nyelven folyik a mise, az énekek jó része is a hívek anyanyelvén csendül fel. Innen a kremsmünsteri egyetemre vezet tovább a tehetséges fiú útja, majd 1811-ben belép a salzburgi papi szemináriumba, és 1815-ben pappá szentelik.

Elsõ állomáshelye Mariapfarr, számára ismeretlen apja szülõfalúja. A helybéli plébános egyik közös sétájukon mutatja be neki 86 esztendõs nagyapját. Az idõs ember megtanítja a gyógynövények ismeretére, a környék szokásaira, évszázados hagyományaira. Németnyelvû miséinek - itt is és késõbbi állomáshelyein is – híre megy, messzirõl is eljönnek meghallgatni õt. Sokáig sehol sincs maradása, feltehetõleg nem nyughatatlan természete az oka, sokkal inkább mise-reformja váltja ki felettesei nemtetszését. Viselkedése is megütközést kelt sokakban, az egyszerû emberek között él, gitározik és együtt énekel velük. Feljegyezték róla, hogy miután az emberek nem jöttek el a templomba, õ ment el a kocsmába és ott tartotta meg a misét. Nevéhez iskolaalapítás, szociális reformok – létrehoz egy nyugdíjelotakarékosság elvén muködõ önkéntes pénztárat – fûzõdnek. Soha semmije nem volt, mindig mindenét elosztogatta. Amikor 1848-ban Wagrainban meghalt, gitárján kívül semmi nem maradt utána. Valamit azonban mégis ránk hagyott, éspedig ezt a dalt, amit zenetörténészek egy része szerint egymaga írt, míg mások úgy tartják, Mohr csak a verset írta, zenéjét Gruber szerezte. Az 1995-ben elõkerült eredeti kézirat tanúsága szerint Joseph Mohr már 1816-ban Mariapfarrban megírta a Stille Nacht, heilige Nacht karácsonyi éneket. Életének egyik kutatója, a salzburgi Stille Nacht Múzeum létrehozója és tulajdonosa, Hanno Schilf, szerint akkor azért nem mutatta be, mert súlyos tüdõbeteg lett és ezért kórházba vitték. A salzburgi gyógykezelés után Oberndorfba került, ahol a kér ember életútja találkozott. Gruber a falú iskolamestere és a templom orgonistája, Mohr pedig segédlelkésze volt. Hamar összebarátkoztak, jól megértették egymást.

Biztosra vehetõ, hogy Mohr megmutatta szerzeményét barátjának. Amikor aztán 1818 december 24-e délutánján elromlott a St. Nikolaus templom orgonája, az éjféli misén Mohr gitározott, és akkor adták elõ õk ketten a késõbb világhíressé vált karácsonyi dalt. A környéken hamar elterjedt, sokáig tiroli népdalnak tartott éneket állítólag 1822-ben egy Kitzbühelbõl kivándorolt család vitte magával Amerikába és San Franciscoból indult világkörüli útjára.