Tájékoztatásul, esetleges további közlésre, csatoltan megküldöm Önnek Bartis Ferenc író, költő; az Összmagyar Testület alapító elnöke és a CÉH című folyóirat foszerkesztője előadása szövegét, amelyet angol nyelven, kinyomtatott formában átadtak a 2005. december 17-én, Strasbourgban, az Európa Tanács épületében megtartott konferencia résztvevőinek; valamint - memorandumként - Josep Borrell-nek, az Európa Parlament elnökének. 
A konferenciát "NGOs and associations build a closer and citizen Europe" címmel rendezték, amelyen 16 országból 36 szervezet 48 résztvevővel képviseltette magát (bővebb információk a konferenciáról a www.coe.int és a www.cidem.org honlapokon).

Tisztelt Igazgató Úr!
Tisztelt Elnök úr!                    
Tisztelt CIDEM-kongresszus!

Bajtársaim, akik megjárták a diktatúrák poklait. Sorstársaim, akiket a történelem kiválasztott, hogy felelősséggel viseljék annak a kisebb-nagyobb közösségnek, de ma már az emberiségnek a gondjait, amelyhez tartoznak. Barátaim pedig azok, akik nem szemembe, hanem a hátam mögött dicsérnek és úgy segítenek szerény munkámban, hogy nem kérnek érette semmit sem cserébe.

Meggyőződésem, valamennyien így szemléljük önmagunkat és világunkat, amelyben élünk, vagy próbálunk élni. Milyen is ez a világ?

Kimondottan az értekezlet tárgyköréhez és témájához ragaszkodva, eképpen fogalmaznék: felemás, önmagának ellentmondó, emberellenes. Vagyis: az ember gyilkol és öngyilkosságot követ el, épít és rombol, keresi az Istenhez vezető utat miközben nem találja saját lelkéhez a tiltótáblákkal teletűzdelt ösvényt. Érthető tehát, ha bizonyos érdekcsoportok azt nyilvánítják természetesnek, ami eleve emberellenes. Ilyen körülmények között és ilyen tömeglélektani viharokban könnyű volt beindítani egy világméretű új rabszolgarendszert, világuralmat, amit előkelően és fondorlatosan globalizációnak "kereszteltek" el.

Tessenek összeszámolni: ma, a XXI. században a világ összlakosságának hány százaléka él kisebbségi sorsban, menekült-státuszban, vagy éppen hazátlanul? Hány ember éhezik, szomjuhozik, nélkülönöz és tengődik a legembertelenebb ideológiák szektáiban?

Én, ezennel egy olyan nemzet érdekében szólok, amelynek hazáját földarabolták, területének háromnegyed részét, lakosságának 60%-át dobták oda prédaként más országoknak vagy éppenséggel még nem is létező államféle-alakulatoknak. Ez az ország MAGYARORSZÁG! Amely évezreden át védte Európát a közel- és távol-keleti nem-keresztény vallású és kultúrájú hadakkal és hatalmakkal szemben. Magyarország Európa védelmében vérzett el! Magyarország kivégzésének néhány történelmi helyszínét említeném meg: Trianon, Párizs, Potsdam, Teherán, Moszkva, London, Washington stb. Valamikor a magyarság lélekszámában nagyobb volt a franciáknál, az angoloknál, sőt a germánoknál is, s íme, mára egy amputált országocska lett, egyetlen olyan országként, amely önmagával határos, vagyis a tőle belőle kiszakított területekkel, amelyek pillanatnyilag más államokhoz tartoznak. Az elcsatolt területeinken tengődő magyar nemzetrészeinket megfosztották a legelemibb ember jogaiktól, kitépték anyanyelvüket: Szlovákiában, Csehországban, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban, Szlavóniában, sőt még Ausztriában is! S mindezt tették egy olyan nemzettel, amely - létszámához viszonyítva - a világon a legtöbb írót, képzőművészt, tudóst és katonát adta az egyetemes emberiségnek, sőt 1848-49-es forradalma és szabadságharca révén nemcsak a magyarokért küzdött, hanem a Világszabadságért! Hadd említsem meg, hogy Goethe megalkotta a világirodalom kifejezést, Petőfi Sándor pedig megalkotta a Világszabadság fogalmát, amiért hősi halált halt. 1956-ban pedig a Magyar Forradalom és Szabadságharc alapjaiban rengette meg a kommunista diktatúra világuralmát, amit később még maguk a volt szovjet-orosz politikusok is elismertek. De mindkét forradalmunk és szabadságharcunk alkalmával Nyugat-Európa és Amerika cserben hagyott!

Hogy befogadta menekültjeinket, akik a bitófák alól és a  sortüzek elől iramodtak neki a világnak, tény, de az is igaz, hogy többszázezer szakképzett, becsületes magyart kaptak ajándékba, akik mind Nyugat-Európában, mind Amerikában, Ausztráliában  és szerte a nagyvilágban példásan megállták a helyüket. Az adott országok ma is büszkék a magyar forradalmárokra és szabadságharcosokra. Nem ezt érdemelte Magyarország! Történelmi szerepet vállalt a két Németország egyesítésében is. De a világ feledékeny. S olyannyira feledékeny, hogy saját ígéreteit is elfelejti! Viszont tudnia kell egyet: Magyarország tönkretételével tűzfészket csináltak a Kárpát-medencéből, a Balkáni térségből, s amíg ez az áldatlan helyzet meg nem oldódik, nem lesz tényleges béke Európa kebelében.

Tisztelt Értekezők!  

A jelek és a tapasztalat szerint, az EU nem oldott meg egyetlen olyan problémát sem, amelyek miatt mi itt összegyűltünk. S az EU-ra a mostani szerkezeti fölépítésében és működési módszertanában nem is lehet számítani. Mert  az EU világuralmi törekvés, új rabszolgarendszer kiteljesítésének az eszköze, intézményrendszere, és nem az európai országok szövetsége. Tehát, az említettek tudatában kell gondolkodnunk és cselekednünk. Örvendek, hogy a franciák mindezt fölismerték és elutasították az alkotmánynak álcázott EU-s okmányt, amely az állampolgárokat hitüktől, nemzetségüktől, emberségüktől akarja megfosztani, kimondottan munkaerővé akarja degradálni az embert, akit Isten a saját képére teremtett. Kérem, fogadják legőszintébb elismerésemet, nagyrabecsülésemet a franciák, a Marseilles apostolai, Villon és Victor Hugo, Lamartine és Maupassant, Camus és Sartre méltó utódai. Nem véletlen, hogy itt, Strasbourgban, Franciaországban éppen tőlük, a franciáktól kérem segítségüket, hiszen Trianon és Párizs is Franciaországban szépül, és Trianonban írták volt alá Magyarország halálos ítéletét Clemenceau vezényletével. Kérésem, ami ebben az esetben követelésem is: Franciaország és az itt képviselt országok kövessenek el mindent azért, hogy az elcsatolt magyar területeinken nemzetközi ellenőrzés mellett biztosítsák a teljes önrendelkezést, az élet minden területére és tevékenységére kiterjedő autonómiát és valamennyi elcsatolt területünkön  a magyar nyelv legyen az adott ország második államnyelve! Ezek megvalósítása nélkül nem lehet és nem is érdemes semmilyen demokráciáról, polgári jogról beszélni. Van erre példa! Svájc összlakosságának mindössze 0,64 %-a rétoromán, és a rétoromán nyelv 1938 óta Svájc egyik államnyelve! Mert az, akinek nincs semmilyen vallása, hite, nincs nemzetisége, nincs hazája, az világpolgár sem lehet! Az a nemzet, amely önmagát nem becsüli, nem várhatja el, hogy a világ megbecsülje őt. S ezt mondom azért, mert manapság gyakran és sok helyütt összetévesztik a nemzetáruló politikusokat a nemzet szószólóival, akik azért nem vesznek részt a gouvernamentális napi politikában, mert nem akarnak bűnözni. A politizálás, amióta megélhetési és harácsolási lehetőség lett, az emberi lét egyik átka.

A nemzetek s így a világ fölött nem uralkodni, hanem azokat szolgálni kell! Ehhez kívánok Mindnyájuknak s az Önök által képviselt országok szószólóinak sok sikert.
 BARTIS  Ferenc 
Strasbourg, 2005. december 17.