Történt 2006. március 11-én a VI. kerületi Rippl-Rónai utcában.

Ma meghalt egy ember. Nem ismertem, nem láttam soha, de tudtam róla. Egy ház előkertjében lakott, az alagsori pincelejáróban, ami a valamikori házmesterlakáshoz vezetett. Néhány lépcsőn lehetett lemenni a lakásba. A lakók régen kihaltak belőle. Később egy KFT bérelte, utána meg is vette, azután ismét eladó lett. A házból vásárolta meg valaki. Egy napon, amikor a házba mentem, a lépcsőn rongyok, kartonpapír, ételmaradék... - szétszórva. Csak nem lakik itt valaki - tettem fel magamnak a kérdést. Megtudtam, hogy a pince új tulajdonosa engedte oda ezt az embert kegyelemből.

Ember? Talán emberi roncs. Ki tette ilyenné ? Saját maga, vagy a környezete? Ki tudja... Fiatal volt, vagy öreg? A hajléktalanok kortalanok.
Nappal soha nem tartózkodott ott, csak a lépcsőn hevertek széthagyott rongyai. Hol járhatott egész nap, nem tudni, de az biztos, estére mindig behúzódott a vackába.
Ma reggel rendőrök lepték el a ház előkertjét. A "lakó" ,már nem feküdt ott, elvitték végső nyughelyére. Miben halhatott meg? Megfagyott? Fagyállót ivott rossz lőre helyett? Vagy csak legyengült szervezete mondta fel a szolgálatot?

Megdöbbentett, pedig tudom, hogy ezrek élnek fedél nélkül, aluljárókban, erdőkben, parkokban. Mit lehetne tenni értük? Nem tudom rá a választ. Ez ma - 2006-ban - Magyarország.

Újra a háznál jártam. A lépcsőn a hajléktalan rongyai érintetlenül. Egy cirmos macska feküdt benne.

Budapest, 2006. március 12.

Megjelent Budapesten, a VII. kerületben a "Terézvárosi Helyi Téma" című lapban. A cikk szerzője nem tudta, mit lehetne tenni ezekért a szerencsétlenekért. Én megkockáztatnám a választ:

El kellett volna menni szavazni. - Mindenkinek.