A mi Istenünk egy hűséges Isten, ahogy azt a zsoltáros is énekli (Zsol 31 :7a). Amikor a Jóskára gondolok akkor a hűség erénye jut eszembe. Hűség  Istenhez, hűség Urunkhoz Jézus Krisztushoz, hűség feleségéhez, gyermekeihez, unokáihoz, hüség a Katolikus Egyházhoz, magyarságához és utoljára, de nem utolsó sorban a montreali Magyarok Nagyasszonya Egyházközséghez és mind ahoz amit ez utobbi magába foglal. Példásan élte a fohászt: "Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatára rendelt." (1 Tim 1:12) Hívő emberként élte hivatását, tettei tanuságtételével bizonyította, hogy teljes tudatában volt Jézus szavainak, "én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. (Jn 15:16)

A mai világ sötétségében egy szikra messziről látható. Jóska nem egy szikra volt, Jóska egy csillagszóró volt. Odaadással tudta elválalni a munkát - amire önként jelenkezett - mert ahol munkálkodni kellett a közösségért, ő ott volt, elsőnek.

A szavak, a mondatok, olyan sántán fejezik ki mindazt amit érzünk, mindazt amiért köszönetünket szeretnénk kifejezni. Nem mintha neked, Jóska, erre szükséged lenne, hiszen az Egyház és benne a magyarság iránti szereteted és önfeláldozó munkád lelkedből fakadt, így elismerést nem elváró.

Az utolsó pár év, az utolsó hónapok, az utolsó hetek, az utolsó napok nagy megpróbáltatás volt számodra. Veled éreztünk, veled imádkoztunk, de a fájdalmat te viselted, tudva, hogy "Boldog az az ember, aki állja a megpróbáltatást, mert ha hűnek bizonyul, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten azoknak ígért meg, akik szeretik őt." (Jak 1:12)  November-végi esős, szeles, hideg napon tértél vissza a Teremtőhöz. A kapunál Péter üdvözölt. Boldog a találkozás! Te ránézel a kapura és megjegyzed, hogy már ráférne egy átfestés. Ennek hallatára Péter rádmosolyog, átölel, majd kezedet Jézus kezébe teszi e szavak kiséretével, "Jól van, te huséges, derék szolga! - menj be urad örömébe." (Mt 25:21)

Ekkor Pál apostol jön feléd, ő is átölel és megnyugtat, hogy majd üzen a montrealiaknak hogy azért küldtem hozzátok Jóskát, aki kedves, hűséges fiam az Úrban, hogy ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztus Jézusban (1 Kor 4:17). Majd egy papírt nyom kezedbe és kéri, hogy olvasd fel hangosan. Te elkezded olvasni, úgy hogy mi is halljuk: "A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik örömmel várják eljövetelét.(2 Tim 4:7-8)

Ahogy mész a fehér úton, a fény amely lelkedet átvilágítja, olyan melegséggel áraszt el, amilyet soha nem tapasztaltál. Milyen jó neked! Mi itt maradtunk a siralom völgyében, és rád gondolunk. Telve igaz szeretetettel és mély tisztelettel irántad. Hálaérzés árasztja el szívünket, lelkünket; Istenünk köszönjük, hogy ajándékként a Jóskát küldted közénk. Felelőségteljes férj, gondviselő apa, jókedvű barát, fáradhatatlan munkás Urunk szölöjében.

Amikor látod szomorúságunkat, te emlékeztetsz minket szent Pál soraira "Az Úr azonban hűséges: ő megerősít titeket" (2 Tesz 3:3). Most is milyen jól tudod, hogy mire van szükségünk: a Szentírás soraira.

Kedves Jóskánk, veled egy félévszázados montreali magyar ment el közülünk. Elmentél, de nem  haltál meg, mert csak az hal meg igazán akit elfelejtenek! Ezért tovább élsz itt közöttünk ma, holnap és azután. Mert mi nem felejtünk el! Légy közbenjárónk, légy olyan kapocs a Magyarok Nagyasszonya közösség és a Menyország között, mint amilyen összefogó voltál eddig a közösségben. Légy közbenjárója szeretett magyar népünknek, amelyhez példaadóan hű maradtál.

Göncz József, mindannyiunk szeretett Jóskája, férj, apa, nagyapa, testvér, barát, munkatárs, köszönjük neked, --- a viszontlátásig!