1932-ben született Nyírbélteken, az ELTE-n kezdte el egyetemi tanulmányait,  Kanadában a McMaster és a torontói egyetemeken szerzett diplomát történelemből, filozófiából, illetve könyvtártudományból. Számos elbeszélés és esszégyűjteménye, valamint bibliográfiája jelent meg. A Kanadai Magyar Írók Köre alapító (1966-1975) és örökös tiszteletbeli elnöke. Az alábbi róla szóló kivonatos ismertetések Bisztray György: Hungarian-Canadian Literature, és Szakács István Péter Szavak prérijén: a kanadai magyar irodalom évszázada c. könyvéből származnak:

,,Miska János az egyedüli elbeszélő Kanadában, aki eredményesen foglalkozik az itt élő magyarság számos témájával. Ez részben annak tudható be, hogy hivatása révén az ország különböző részein élt, s jól ismeri a régiók sajátosságait és az ott élő magyarság életkörülményeit. Az 1969-ben megjelent Egy bögre tej című gyűjteménye ennek az élettapasztalatnak az eredménye. Ő is a hazai élmények és a kanadai realitás kettősségéből meríti témáit. A hazai emlékek nála is nosztalgiát ihletnek, de elbeszéléseiben jelentkezik az irónia is, és nem csak a kommunista rendszert, de az azt megelőző konzervatív időszakot illetően is. Az egyeztetések nála sohasem fehér vagy fekete színben mutatkoznak. Feltünteti a pozitív vonásokat választott hazájával kapcsolatban, s ő talán az egyedüli, Kanadával szívvel-lélekkel azonosuló magyar író. Ami érthető is, hisz elég fiatalon érkezett ebbe az országba, s itt vált népszerű és elfogadott íróvá. Nagy kár,  hogy kötetét nem követték újabb szépírások.

 ,,Írásait általában ellentétes szellemi felfogásokra, vagy ellentétes emberi megnyilvánulásokra építi. Az emigráns felfogás paradoxon megnyilvánulását ábrázolják ,,A templomjáró krónikája" és a ,,Könyvesboltban" c. novellái. Az előzőben a fiatal hősnek a régi emlékek iránti elkötelezettsége nehezíti meg az új hazába való beilleszkedést, ellentétben a vagabund karrierista kollégájával, aki túlságosan hamar és felelőtlen megalkuvással feltalálja magát adott környezetében. A másik novellában egy érzéketlen sznob oktatgatja a gyanútlan könyvárust és a fiatal könyvtárost a jelen magyar irodalom erénytelenségéről. A ,,Faulkner órájá"-ban a kanadai-amerikai kapcsolatok furcsaságait illusztrálja, amikor a rámenős amerikai árverező olcsó giccs portékával veri át az antik tárgyak iránt érdeklődő ottawai közönségét. Maradandó elbeszélése a ,,Hazajáró." Egy torontoi öreg-kanadás, Máriás Ferenc, kommunista érzelmű egyén azzal a szándékkal látogat az óhazába, hogy kioktassa az otthoniakat a szocializmus építésének fontosságáról. A reális életet elszörnyedten látva, a táskarádiós fiatalokat, akik elmennének a munka temetésére, a munkásokat a gyárakban, akik a műszak végén rohannak haza egyéni dolgaik űzésére, mint holmi lumpenproletárok, magából kikelten bírálja honfitársait, s arrogáns megnyilvánulásaival rossz hírnevet hagy maga után a falujában is. A finoman megrajzolt irónia a kanadai-magyar életfelfogásnak a látszólagostól való elütésével talán a legjobb novellává avatja ,,A hazajárót," amit Kanadában írtak..." (George Bisztray: Hungarian-Canadian Literature. Toronto, 1987. A szerző fordítása.)

,,Sajátos helyet foglal el a szépprózában Miska János pontos megfigyeléseken alapuló, realisztikus írásmódja, mely a kanadai valóság objektív, árnyalt bemutatására törekszik. Novelláiban - sok más írótársa műveitől eltérően - az idegen társadalom a kibontakozás lehetőségét, az érvényesülés terét jelenti... Egy bögre tej című novelláskötetében a nyírségi élményeket kanadai témájú írások egészítik ki, a bevándorlók mindennapjaiba nyerünk így betekintést. ,,Könyvesboltban' c. novellájában, miközben ironikus képet fest a félművelt, magát nagyra tartó emigránsról, elismeréssel illeti az idegenben magyar kultúrát terjesztő könyvtárost... A beilleszkedés a témája ,A diplomás' című novellájának is, amely fiatal bevándorlókról szól. Kétféle emigráns típust jelenít meg, kétféle magatartásformát. Gyógyász a sorsát a vakszerencsére bízó, könnyelmű bevándorló típusa, Karcsi pedig szorgalmas munkával egyetemi diplomát szerző, életét tudatosan alakító emigráns...

,,Modernség és tradíció szempontjából ezek a történetek köztes helyen állnak az 1956 utáni magyar epikában. A múltból, az elhagyott szülőföld emlékezetben tárolt élményanyagából származó témákkal párhuzamosan az új környezet valóságának föltárására is vállalkoznak, a bevándorló és befogadó ország közti viszony előítélet mentes, objektív ábrázolására törekedve. Hőseik számára megnő a jövendő jelentősége, bizonyítani akarnak, nyitottak az új ország társadalmi, kulturális valósága felé. Ez a másfajta tematika, az emigráns léthelyzet másféle bemérése azonban a hagyományos magyar próza kelléktárával valósul meg..."

(Szakács István Péter: Szavak prérijén: a kanadai magyar irodalom évszázada, 2001)