"Piros pünkösd napján imádkoztam érted,
Piros pünkösd napján vártam visszatérted..."

Sokan ismerik ezt a magyar nótát, de vajon hánynak jut eszébe, hogy ezeknek a soroknak, ha valóban odafigyelünk, mély vallásos jelleget is lehet tulajdonítani. Nem a hit lekicsinyléséről van itt szó, hanem arról, hogy ha valóban megértjük vallási szokásainkat, sokszor a legvalószínűtlenebb dolgok is emlékeztethetnek Isten megváltó nagy szeretetére.

Mit is ünneplünk pünkösdkor? Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb olvasó rögtön ráfelel, a Szentlelket - vagy talán, a Szentlélek eljöttét. Ez persze igaz, de nem a teljes igazság, hanem csak olyanforma, mint ha valakit házasságának ötvenedik évfordulóján azt mondja,  a sok évi boldogságának a titka egyszerűen az, hogy az esküvőjénmegígérte, holtomiglan, holtáiglan veled leszek.

Hogy megértsük pünkösdöt, érdemes az ünnep eredetét megvizsgálni. Talán meglepő, de a magyar pünkösd név ugyanonnan ered, mint az angol Pentecost, vagy a francia Pentecôt, vagyis a görög Pentekoste szóból, ami egyszerűen "ötvenedik nap"-ot jelent. Az ünnepnek ez az elnevezése nyilvánvalóan az Apostolok Cselekedeteinek 2. fejezetéből származik, mely így kezdődik: "Mikor elérkezett pünkösd napja...". Az eredeti görög szöveget azonban úgy is lehet értelmezni, hogy "amikor betelt az ötvenedik nap". Mindkét értelmezés teljesen érvényes, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezen az "ötvenedik napon" a zsidó vallás is fontos ünnepet ült, és  még ma is. De arra is kell gondolnunk, hogy minek az ötvenedik napját ünnepeljük, nem csak mi keresztények, hanem a zsidók is, mert ez adja meg pünkösd megértésének kulcsát.

Nem véletlen, hogy pünkösd húsvét után az ötvenedik napra esik, mert ez az az ünnep, amelyik a húsvéti ünnepkört lezárja. A héber húsvét, a pászka, arra emlékeztet és azt ünnepli, hogy Isten kiszabadította választott népét az egyiptomi rabságból, a következő "hetek hete" (7x7 =49 nap) alatt pedig az ennek következtében kialakuló Isten és ember közötti Szövetség egyes megnyilvánulásait ünnepli. Ennek a ciklusnak a beteljesedése a pünkösd, amikor azt az eseményt ünneplik, amely a Szövetséget megpecsételi és beteljesíti, a Mózesi Törvény átadását.
Az őskeresztények ezt a gondolatot vették át. "Pünkösd" az első 2-3 évszázadban nem egy napot jelentett, hanem a húsvéti időt, mind az ötven napot. Ez alatt az idő alatt a húsvéti misztériumnak, a Megváltásnak különböző pillanatait ünnepelték, betetőzve az utolsó vasárnapon (tehát pünkösd napján) a mennybemenetelnek és a Szentlélek eljöttének ünnepével, amely az "új Szövetség" megpecsételése és beteljesedése, mert hitünk szerint Isten a Szentlélekben életünk minden percében jelen van. A 2. Vatikáni Zsinat a Római Katolikus pünkösdi ünneplésbe vissza is állította ezt a kapcsolatot, a szentmise több imája kifejezetten összeköti a két ünnepet.

János evangéliuma szerint (16;7) Jézus megfogható, testi jelenlétének meg kellett szűnnie ahhoz, hogy a Szentlélek eljöhessen. Nagyon jó lenne, ha ma is itt lehetne köztünk látható, érzékelhető módon, és ezért nagyon is "várjuk visszatértét"; addig pedig a Szentlélek tanít bennünket egymásért imádkozni. Pünkösd napján ünnepeljük a Megváltás teljességét, amelyet Jézus szerzett meg nekünk azáltal, hogy nagy szeretetében teljesen értünk adta magát a kereszthalálban, hogy feltámadása által megszabadított bennünket is a haláltól, és, hogy a Szentlélekben velünk van a mai napig.