" Mi mindig búcsúzunk.....".
írta Reményik Sándor költő , s bizony igaza volt. Az élettel velejár, hogy az idő elmúltával  előbb-utóbb búcsúzni kell  ismert és szeretett emberektől, együtt töltött időktől, és elért eredményektől.  Közösségi életünkben ismét eljött a búcsú órája és szeretett, nagyrabecsült  Plébános urunktól kell búcsút vennünk. Az idő elhaladt felette is és a velünk töltött 32 évét,  hálás szívvel, közelebbről is illik  megtekintenünk.!

1975-ben három jezsuita atya jött Montrealba, hogy a montreali Magyar Katolikus Egyházközséget átvegye, az eddig  itt tartózkodó szervita rendű atyáktól. A három jezsuita atya Chiléből érkezett, köztük páter  Deák Ferenc S.J. is, aki ott tanítással foglalkozott.

Először, páter Chilla Raymund S.J:vette át a plébánia vezetését, páter Csókay Károly S.J.a cserkészekét és páter Deák a magyar iskoláét. Csak négy évig tartott ez a megosztás, mert páter Chillát 1979-ben elrendelték innen a Szív újság vezetésére.  Páter Deák Ferencre hárult ekkor a plébánia vezetése. Majd páter Csókay Károly  volt a plébános a' 80-as  évek közepétől, de őt is elhelyezték innen,  a magyarországi rendszerváltás után, hogy átvegye  miskolci missziós feladatát.

Páter Deák Ferenc S.J.  azóta vezeti a magyar katolikus Egyházat Montrealban. Eleinte  volt segítsége is, páter Boday  Jenő S.J. személyében,  majd időnként , átmenetileg, fiatal papok is besegítettek, de  főrészt az összes felelősség és munka páter Deákra hárult. Csak az tudja igazán, aki közel volt  ezekben az években  a  templomhoz, mennyi minden  volt a vállán. A kezdeti időkben az Egyház anyagi  ügyeit kellett  rendezni, amit a jezsuita atyák, de különösen páter Deák igen eredményesen végzett el.

Nagy álma volt, hogy a montreali magyar iskolát kibővítse, mert a sekrestyétől kezdve, a templom  minden   helységében volt szombati oktatás. Vezetése alatt  a 70-80-as években bizony nagy létszámmal rendelkezett a magyar iskola, de nem volt hely. Ezért  indított el      akciót,  a plébánia épületének kibővítésére. Nehézségbe ütközött az építkezés a Quebec-i politikai válság miatt, de az állami kölcsön csak megérkezett és 1984-ben felavathatták az Ifjúsági Otthont . Páter Deák kitűnő üzleti érzéke és  a katolikus közösség összefogása   lehetővé tette, hogy a templom adóslevelét öt éven belül kifizethették   .Az elmúlt 23 év alatt, bizony sok kis nebuló tanulta itt a magyar  ABC-t, a cserkészcsoportok gyűlései, a fiatalok népitánccsoportja is itt talált magának helyet.
Ezen felül, szép nagy könyvtár is kialakult az egyik teremben.

Itt kell megemlítenem, hogy a montreali   Katolikus Egyház, nemcsak lelki vezetésnek és vallás gyakorlásnak a helye, hanem a magyarok nemzeti ünnepélyeinek , a magyarországi  politikai vezetőknek,  vagy pl. az erdélyi Tőkés László püspöknek is találkozási helye volt a múltban. Göncz Árpád volt magyar Köztársasági elnök itt hallgatta meg az '56-os nemzeti ünnepélyt , de itt gyűlt össze a magyarság meghallgatni Pozsgay Imrét is, vagy ide jött  megnézni a magyar iskolát Orbán Viktor miniszterelnök felesége is.
Ahogy a montreali Református Egyház, úgy a Katolikus Egyház is  az emigráns magyarságnak  úgynevezett "találkahelye", azaz otthona lett.

Papi tevékenysége mellett, páter  Deák  számtalan új magyar  emigránsnak adott segítséget az évek folyamán., akik főleg Erdélyből érkeztek, gyakorlatilag nincstelenül. A Plébános úr volt az, aki meghirdette a gyűjtést  bútorra, ágyneműre és más fontos, a mindennapi  élethez szükséges tárgyra. Személyesen ment el ezekért a bútorkért, ruhaneműért, hogy segítse az új magyarokat.
Fáradságot nem kímélve dolgozott   érdekükben, számtalan évig!

De nem szabad kihagynunk munkássága érdemeiből azt sem, hogy a magyar iskola, a cserkészet,  népitánccsoport érdekében  fáradhatatlanul szerzett anyagi segítséget állami hivataloktól is. Remek gyakorlatot szerzett  abban, hogyan lehetséges  fenntartani a templomot   a nagy költségek mellett, adósságmentesen. A parkolóhely kiépítése és  részbeni bérbeadása, a  templomhall bérbeadása különböző esküvőkre és családi  rendezvények alkalmaira, bizony  sokban segített. Ugyanígy hozzájárultak az egyházközség  egyesületei is, kulturális  rendezvényeivel  vagy a néphagyományos  szüreti báljaival.

Páter Deák Ferenc plébános, nemcsak sikeresen vezette a Katolikus  Egyházat érintő  szervezeteket, hanem türelmesen  törődött a hívek lelki vezetésével, ami papi hívatásának lényege.  Ki tudná felsorolni hány kis gyereket keresztelt, fiatalt  esketett, és magyart  temetett el ez idő alatt, mindig a megfelelő mély lelkülettel? Hány öreget és beteget támogatott lelki vigasszal az évek során.?

Soha nem  ijedt meg a fizikai munkától sem, ha a szükség rávitte. Hányszor láttuk a konyhán, a kertben, az irodában dolgozni.! Valóban, nem csak plébános volt, hanem katona is. Ahogy a Jezsuita rend  hívja  tagjait:  Krisztus katonája!
Olyan katona, aki a poszton megállja a helyét MINDEN vonatkozásban, minden életkörülményben, bátran és hűségesen!

Köszönjük, kedves páter Deák  amit nekünk, magyar  emigráns katolikus hívőknek nyújtott az elmúlt harminckét év folyamán!
Búcsúzóul hadd idézzek Kodály szép  dalából:

"...Amennyi fűszál van a tarka mezőben, annyi áldás szálljon, páter  Deák Ferenc fejére!"