A baj ott van, hogy erre a kérdésre nem lehet felelni. A kérdés, amit különben igen gyakran hallunk, úgy van megfogalmazva, hogy tulajdonképpen nincs „tartalma“, nem kérdez semmit. Olyan, mintha valaki azt kérdezné, „csütörtök van-e ma, vagy süt a Nap?“. Tehát két egymástól független tétel vagy tény igazságát állítja egymással szembe, pedig mindkettő lehet ugyanakkor igaz vagy hamis — csak éppen ellentmondani nem tudnak egymásnak.

 Amit a nagy vita résztvevői elfelejtenek (vagy sohasem eszméltek rá) az az, hogy bár mind a vallás, mind a tudomány az élet és a létezés nagy kérdéseivel foglalkozik, alapvetően különböző szemszögből vizsgálják azokat.. A tudomány azt kérdezi, „hogyan?“. Elöttünk van a világ, hogyan működik? Hogyan fejlődött eddig a pontig? Mik az összefüggések? Ha Madách Ember Tragédiáját akarnánk idézni, amiben az Úr azt mondja, „Be van fejezve a nagy mű, igen,/ A gép forog, az alkotó pihen./ Év-milliókig eljár tengelyén, /míg egy kerékfogát javítni kell,“ azt kellene mondanunk, a tudomány azt kutatja, hogyan is működik ez a gép, nem azt, hogy miért.

 A vallás (vagy hit) pedig éppen arra kérdésre keres választ, „miért“?

Miért van egyáltalán valami is? Miért van ember? Miért vagyok én, és miért vagyok olyan, amilyen vagyok? Ezekre a kérdésekre a tudomány ugyanannyira képtelen válaszolni,. mint a vallás arra, hogyan működik a világ. Természetesen mindkét  terület, amikor egy-egy választ talál, abból gyakorlati következtetéseket is levon. A tudomány megmondja, hogy, mivel a szív úgy működik, hogy az azt alkotó izmoknak szabad mozgás a legjobb, tehát nem jó, ha elhízom és a szivemet zsírpárnával veszem körül. A keresztény vallás ezt sohasem tudná megállapítani, azt azonban megmondja, hogy, mivel a megváltás története azt mutatja, hogy Isten engem szeret, ezt legjobban úgy tudom meghálálni, ha szeretem a másik embert, mert Isten őt is szereti.