Őszinte együttérzéssel közöljük olvasóinkkal, hogy nagy veszteség érte Victoria, s egyben Kanada magyarságát január 7-én, amikor Wojatsek Károly hosszú gyengélkedés után elhunyt. Az ünnepek előtti napokban még számítógépe fölött találtam a Mount St. Mary kórházban, a világháló hat nyelvű világsajtóján keresztül igyekezett lépést tartani az élet folyásával. Temetése a Victoriai Egyetem kápolnájában volt. A szentmisén nagyszámú közönség, magyar, angol és más anyanyelvűek adóztak a gyászoló családdal egyetemben az elhunytnak. Dr. Ötvös Imre, a Victoriai Magyar Társaskör elnöke mondott búcsúbeszédet mindnyájunk nevében.

Wojatsek Károly emeritusz egyetemi tanár, hungarológus és közéleti személyiség nagy népszerűségnek örvendett közvetlen környezetében és másutt. Négy évtizedes pályafutása egybeesett a kanadai hungarológiai kutatások reneszánsz korával. Egyike volt azon nevelőknek Kanadában, akik hivatásuk mellett szereztek elismerést a magyar irodalmi, szociológiai, hungarológiai tudományoknak magyar, angol és francia nyelvű szabadságharc irodalmáról, Madách Imréről, Arany Jánosról, s általában a klasszikus magyar irodalom hatásáról a szomszédos népek irodalmára egyenrangot élveztek (és élveznek ma is) olyan kutatók munkáival, mint Kósa János (Land of Choice: The Hungarians of Canada); Kovács Márton (Esterházy and Early Hungarian Migration to Canada); Dreisziger Nándor (Struggle and Hope: The Hungarian Experience in Canada); Bisztray György (Hungarian-Canadian Literature).

A multikulturális - magyar, német, szlovák - légköréről ismert felvidéki Udvardon született 1916-ban. Tanulmányait a Pozsonyi és a Debreceni Egyetemeken végezte történelem és nyelvtudományi szakon. 1948-ban hagyta el hallgatója lett. 1951-ben vándorolt, s a Montreáli Egyetemen folytatta tanulmányait.Doktori diplomát szerzett Ph.D. fokozaton. Magyar és cseh irodalmat tanított az amerikai Coloradoi Egyetemen. 1966-ban kinevezték Kanadában a Lennoxvillei Egyetem történelem szakos tanárává, ahol 1986ban történt nyugalomba vonulásáig tanított.

Nevelői és tudományos munkásságát elismeréssel fogadta a befogadó ország. 1982-ben a Canadian International Academy of the Hunanities and Social Sciences díszdoktori kitüntetéssel jutalmazta. Utána kinevezték a Conseil pluriculturel des ethnies du Québec dísztagjául. Mint történész, több ösztöndíjat nyert, köztük az American Fulbright-Hayes Fellowship és a neves Canada Council stipendiumot. Számos tudományos társaság tagjául
választotta, s nemzetközi lexikonok szócikkekben foglalkoztak munkásságával, köztük a Dictionary of American Scholars, Dictionary of International Biography, valamint a Hungarian Who’s Who in America és e sorok írója Canadian on Hungarians című bibliográfiája. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság 1977-ben rendezett konferenciáján tartott előadást.

Kultúrtörténeti tanulmányai kiterjedtek a középeurópai övezetre, s különösen az ott élő népek történetére. A magyarság számára egyik legjelentősebb munkája From Trianon to the First Vienna Arbitral Award (1980) című könyve, melyben a tárgyalt kor történetét, valamint diplomáciai, politikai döntéseit ismerteti új forrásmunkák, külföldi levéltárakban őrzött dokumentumok felhasználásával, Nagy hangsúlyt fektetett az utódállamokban élőmagyarok, németek, ruszinok kiszolgáltatottságaira. E könyv példányai ott vannak a világ sorsát intéző államférfiak asztalán, s megtalálhatók az egyetemi és tudományos könyvtárakban is. Másik maradandó munkája a négy kiadást megért Hungarian Textbook and Grammar.

Én magam is ezt használtam Albertában, főiskolai magyar nyelvtanításom éveiben.