Mint múlt cikkünkben már említettük, a gazdasági válság és a választási hírek háttérbe szorították az időjárás, különösen a globális melegedés kérdését. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy ez a válság megoldódott volna, vagy kevésbé fontos lenne.

Az első dolog, amit meg kell értenünk ezzel a kérdéssel kapcsolatban az, hogy éghajlat és időjárás egymáshoz ugyan közelálló, de különböző fogalmak. Az időjárás az, amit napról-napra átélünk: hőmérséklet, csapadék, szél, stb. Aránylag gyorsan változik, és ciklusai aránylag rövidek, legfeljebb egy-két évig tartanak (mint pl. a sokat emlegetett „ el nino” és „la nina” ciklusok). Éghajlat ezzel szemben egy nagyobb földrajzi egység, vagy világviszonylatban egy sokkal hosszabb időszak jellemző időjárása. Így beszélhetünk Kanada éghajlatáról, bár minden nap meglehetősen más az időjárás mondjuk, Vancouverben és Montrealban.  A globális melegedés éghajlati, és nem időjárási probléma, tehát fennállhat annak dacára is, hogy esetleg egy-egy szokatlanul hideg telünk, vagy akár nyarunk van.

Négy fontos kérdéssel kell foglalkoznunk a globális melegedéssel kapcsolatban: létezik-e egyáltalán, ha igen, mi okozza, milyen következményekkel járhat, és tehetünk-e valamit ellene?
Minthogy ilyen fontos kérdésről van szó, furcsának tűnik az első kérdés. Hogy lehet, hogy a tudósok nem tudják bebizonyítani, létezik-e vagy nem? A válasz egyszerű: mert ez nem olyan dolog, amit bizonyítani lehet. Méréseket lehet végezni, de hogy azok mit jelentenek, az már interpretáció dolga. Ezt a tényt használták ki egyes politikusok és üzletemberek, hogy kétségeket támasszanak a globális melegedés problémája iránt, és a média, mely –tisztelet a kivételnek– szereti a vitákat, ezeknek a kétkedőknek meglehetős nagy hangot adott. Ennek ellenére a tudósok meglepően egyetértenek a kérdésben. Az Egyesült Nemzetek által egybehívott több mint kétszáz elsőrendű tudós csoportja 2007-ben kijelentette, hogy „félreérthetetlen” tények mutatják, hogy globális melegedés fennáll. A tényekkel nehéz vitatkozni: az elmúlt száz évben a föld felszíne majdnem 1C°-al emelkedett (pontosan 0.74C°-al), és a melegedés az elmúlt ötven év alatt közel kétszer akkora volt, mint az előző száz évben. Az abszolút számok kicsinek tűnnek, de nem szabad elfelejteni, hogy átlagról van szó: voltak olyan területek a földfelszínen, mint pl. az észak-atlanti óceán, amelyek az általános tendenciával ellentétben hűvösebbek lettek. Ugyancsak fontos tény, hogy a melegedés üteme jelentős mértékben növekedett. Így pl. az eddig feljegyzett nyolc legmelegebb év közül nem kevesebb, mint hét 2007 óta volt.

Adva a tényeket a vita más irányba fordult: mi okozza a felmelegedést? Vannak tudósok (bár távolról sem a többség), akik egyetértenek azzal, hogy a föld természetes felmelegedés-ciklusba lépett. Azonban ezek a tudósok is gyakorlatilag kivétel nélkül állítják, hogy az emberi tevékenység az ipari forradalom kezdete óta, tehát a 18. század vége óta, egyre nagyobb mértékben hozzájárult a melegedéshez. Ezt megint tények igazolják. Modern technika lehetővé tette, hogy gleccserek, és főleg a sarki jégtakarók jegében évezredek óta bezárt apró légbuborékokat pontosan elemezhessük. Sokszáz próba elemzése vitathatatlanul mutatta, hogy az elmúlt több tízezer év alatt sohasem volt annyi úgynevezett „üvegházi” („greenhouse”) gáz a levegőben, mint most és, hogy ennek jelentős része az elmúlt kétszáz évben, tehát az iparosodás ideje alatt gyűlt össze. Ezek a gázok úgy viselkednek, mint az üvegház üvege: beengedik a napsugarat, de nem engedik ki a meleget, így felgyülemlésük felborította a föld hőcseréjének egyensúlyát. A legismertebb ilyen gáz a szénsav gáz (széndioxid), amely szerves anyagok, mint fa, szén, kőolaj, stb. égésekor keletkezik. A föld történetének legkorábbi szakaszát kivéve ez mindig jelen volt az atmoszférában - máskülönben a föld kihűlt volna - de sohasem ekkora mennyiségben.

Mivel az ipari forradalom legfontosabb hajtóanyagai éppen ilyen szénsav gáz termelő anyagok voltak és ma is azok, nehéz lenne vitatni, vajon ez, ha talán nem is okozta, de biztosan jelentősen hozzájárul a melegedés folyamatához, és meglehetősen biztosan okozta is annak felgyorsulását. Mivel ezen csak mi, emberek tudunk változtatni, a kérdés az, milyen következményekkel járhat, ha a melegedés folytatódik, különösen, ha a mostani mértékben gyorsul is?

Természetesen itt teljesen véleményekre vagyunk utalva, mert a jövőt senki sem láthatja tisztán, még kevésbé lehet azt bizonyítani – legalábbis, amíg be nem következik. A tudósok véleménye azonban nem légbőlkapott. Óriási képességű számítógépek segítségével különböző „modelleket” állítanak fel, amik azt hivatottak megállapítani, ilyen és ilyen feltételek mellett, mi történik. A számítások pontosak, megbízhatóak; a probléma a feltételek ősszállítása körül van. Így például említettük utolsó cikkünkben, ha Grönland jégtakarója elolvadna, a világ tengereinek szintje kb. 20 méterrel emelkednék. Ismerve a grönlandi jégtakaró terjedelmét, átlagos vastagságát és a jég tömörségét –mind ismert adat– nem nagyon nehéz kiszámítani, ennek elolvadása mennyi vizet eredményezne, és ez, elosztva a tengerek felületével, mekkora szintemelkedéssel járna. Ez tehát számtanilag igaz, és vitathatatlanul egy lehetőség. Hogy azonban ez bekövetkezzék, és úgy, ahogy azt az elmélet mondja, tudnunk kellene, hogy az olvadás bekövetkezésének idején mi a hőmérséklet, és ezért mekkora a párolgás és az atmoszférikus körülményektől függően ebből mennyi esne rögtön vissza a tengerekbe, mennyi folyna vissza a folyókban és mennyit nyelne esetleg el a föld. Ezek a körülmények, bár csak egy pici példája a sok lehetségesnek, mind befolyásolnák a következményeket, amelyek kisebbek vagy nagyobbak lehetnek az elvártnál. Ezért van az, hogy az éghajlat-válsággal kapcsolatos jövendölések egymástól annyira eltérőek és annyira vitatottak.

Van-e hát, amit többé-kevésbé biztosan tudunk? Biztosra vehető, hogy amennyiben világszerte komoly változások nem történnek különösen az energiagazdálkodás és a levegő-, víz- és föld-szennyezés terén, a melegedés tovább folytatódik és valószínűleg egyre fokozottabb mértékben. Az is biztos, hogy ha ez bekövetkezik, emberek százmillióit óriási szenvedés, nyomor várja, és nem szükség szerint csak a mostani „szegény” országokban. Sürgős tehát minden lehetőt megtenni, hogy a melegedést és annak következményeit, ha teljesen talán nem is tudjuk elhárítani, legalább is minimalizáljuk.

Ennek azonban több feltétele van. Politikai téren elengedhetetlen a nemzetközi összefogás, a rendelkezésre álló ismeretek és módszerek megosztása és a kevésbé fejlett országok technikai és anyagi megsegítése (pl. a szénsav gázos levegőszennyezés komoly részét a szegény országokban szokásos fatüzelés okozza, amit nemcsak fűtésre, hanem főzésre és kis méretű gyártásra is használnak). Ezeknek technikai feltételei megvannak, megvalósításukhoz politikai akarat kell, ami csak akkor születik meg, ha a választók követelik — és vállalják az esetleges költségeket. Szükséges a közlekedés és az ipari termelés reformja kevésbé káros alap- és üzemanyagok használatára. Technika legnagyobbrészt itt is létezik, használatának mind gazdasági mind politikai akadályai vannak. Talán legfontosabb feltétel azonban a fogyasztók magatartásának és viselkedésének változása. Meg kell tanulnunk, hogy nincs minden újra szükségünk, hogy ne „dőljünk be” minden hirdetésnek, ne higgyük, hogy jobban élünk majd, ha több dolgot veszünk. Meg kell tanulnunk azt is, hogy válogatottan vásároljunk. Ne csak az ár legyen fontos, hanem az is, hogy az árút vagy a terméket hol, milyen körülmények között, milyen anyagok felhasználásával készítették. Lehet, hogy a kaliforniai gyümölcs csábító, azonban idehozatala rengeteg benzint használt fel, és következésképpen sok szénsav- gázt köpött a levegőbe.

Lehet-e valamit tenni? A válasz határozott „igen”. A társadalom minden részének, az államfőktől, a politikusoktól és nagyvállalkozóktól kezdve a legkisebb fogyasztóig mindenkinek érdeke, hogy felelősségteljesen viselkedjék. Mert, ha ezt nem tesszük meg, még a legpesszimistább, a legrettenetesebb jóslatok is bekövetkezhetnek.