A Magyarok Világkapcsolata
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

FÓRUMOK  ::  HUMOR
 
Az elveszett lazacívás

Magyar Krónika, április 4.
Részlet Emily Pauline Johnson-Tekahionwake: Vancouveri legendák című kötetéből.
Fordította: Salyné Zirczy Ilona

Mesém idején még csak tél volt és az esők ferdén hullottak, amikor a Nagy Törzsfő felesége elébe állt és így szólt:       
- Még a lazacívás előtt egy nagy ajándékot adok neked. Mikor fogsz nagyobb tiszteletben tartani, ha az ajándék egy fiúgyermek vagy ha egy leánygyermek lesz?
A Nagy Vezér szerette asszonyát, kemény volt népéhez, szigorú a törzshöz; vasakarattal uralkodott a törzs tábortüzeinél. A Gyógyító Ember azt mondta, hogy nincs emberi szív a testében; harcosai azt mondták, hogy nincs emberi vér az ereiben... De most gyöngéden kezébe vette asszonya kezét, szeme, ajka, hangja olyan lágy volt, mint magáé az asszonyé, mikor válaszolt neki:
- Adj nekem egy leánygyermeket, egy kis leánykát, hogy felnőjön és olyan legyen, mint te, és ha felnő, ajándékozza meg férjét gyermekekkel.
Mikor törzsének emberei meghallottak választását, haragra gerjedtek, körülfogták őt nagy, széles, méltatlankodó körbe:
Mesém idején még csak tél volt és az esők ferdén hullottak, amikor a Nagy Törzsfő felesége elébe állt és így szólt:       
- Még a lazacívás előtt egy nagy ajándékot adok neked. Mikor fogsz nagyobb tiszteletben tartani, ha az ajándék egy fiúgyermek vagy ha egy leánygyermek lesz?
A Nagy Vezér szerette asszonyát, kemény volt népéhez, szigorú a törzshöz; vasakarattal uralkodott a törzs tábortüzeinél. A Gyógyító Ember azt mondta, hogy nincs emberi szív a testében; harcosai azt mondták, hogy nincs emberi vér az ereiben... De most gyöngéden kezébe vette asszonya kezét, szeme, ajka, hangja olyan lágy volt, mint magáé az asszonyé, mikor válaszolt neki:
- Adj nekem egy leánygyermeket, egy kis leánykát, hogy felnőjön és olyan legyen, mint te, és ha felnő, ajándékozza meg férjét gyermekekkel.
Mikor törzsének emberei meghallották választását, haragra gerjedtek, körülfogták őt nagy, széles, méltatlankodó körbe:
- Te az asszony rabszolgája vagy – kiáltozták, - és most egy újszülött lény rabszolgája akarsz lenni? Mi fiú örököst akarunk! Fiúgyermeket, hogy ő legyen a Nagy Törzsfő, ha annak ideje eljön; mikor öreg leszel és belefáradsz a törzs ügyeibe, mikor meleg nyári napon is takaródba burkolva üldögélsz, mert véred megöregedett, megritkult. Mit tud egy leánygyermek tenni, hogy segítsen rajtad vagy rajtunk? Ki lesz akkor a mi Nagy Törzsfőnk?
Ő csak állt a fenyegető kör közepén, keze mellén összekulcsolva, álla emelten, szeme keményen, mint a kova. Éles, kőkemény hangon válaszolt:
- Lehet, hogy fiúgyermeket ad nektek feleségem, és ha úgy lesz, a gyermeket nektek adom, a tietek lesz, nem az enyém. A nép tulajdona lesz. De ha a gyermek leány lesz, az enyém lesz, az én tulajdonom. Nem veheti-tek el, mint ahogy engem elvontatok anyám mellől és kényszerítettetek, hogy elfeledjem idős apámat, míg a törzset szolgáltam. A leány az enyém lesz, unokáim anyja és férje a fiam.

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2008 Magyar Krónika Rt