Egy tárlatlátogatás margójára
Magyar Krónika,
április 25.
Dancs Rózsa |
“Pilátus pedig, a mikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és üle a törvénytevő székbe azon a helyen, a melyet Kőpadolatnak hivtak, zsidóul pedig Gabathának.” János 18-13.
Munkácsy Mihály - (1844, Munkács - 1900, Endenich) halhatatlan műve, a Krisztus Pilátus előtt c. festménye hazai körútja után visszatért az ontariói Hamiltonba - adta hírül az AGH. Az eseményszámba menő kiállítást nagyon sokan látogatják. A torontói Magyar Kultúrközpont, a Magyar Fórum, a Kanadai Magyar Mérnökegyesület és az Első Magyar Református Egyházközség közös képtárlátogatást szervezett 2008. március 15-én a világhírű alkotás megtekintésére. A Magyar Kultúrközpont részvételét anyagilag a The Effort Trust Company és a Weiss család támogatta. Délután 2 órakor fogadáson vettek részt a látogatók, majd 3 és 4 között került sor a vezetett túrára, amely alkalmat nyújtott az AGH időszaki és állandó kiállításainak megismerésére, majd a Munkácsy-művel való találkozásra. Mert igazi találkozást jelent az embernek – akár művészetkedvelő, akár nem – az emberiség megváltásáért vállalt legmegrázóbb áldozatvállalás képbeli szembesülése. A túravezetőtől hallott ismertető részleteiben megegyezik azzal, amit a Magyar Képzőművészet internetes adattárában olvashatunk:
„Munkácsy Mihály 1874 nyarán látta Velencében, a Scuola di San Rocco-ban Tintoretto négy hatalmas passióképét. Velencéből Budapestre érkezett, majd Kalocsán töltött két hetet Haynald Lajos érseknél, az egyházművészet ösztönzőjénél, Liszt Ferenc barátjánál. Bizonyára már ekkor megszületett benne a Krisztus sorozat ötlete. Ezután főként Rembrandt és Rubens műveit tanulmányozta. 35 olajban megoldott tanulmány és vázlat után 1880 tavaszán készítette el az első kompozíciós vázlatot, 1881 húsvétján mutatta be a hatalmas festményt műgyűjtője, menedzsere, Karl Sedelmeyer párizsi palotájában. A siker itt, majd Bécsben, Budapesten, Nagy-Britannia több mint húsz városában hatalmas volt. Sedelmeyer a festmény vázlataival, tanulmányaival, könyvekkel, metszetekkel egészítette ki a bemutatót. 1886 novemberében Amerikába vitte a festményt, Munkácsy hat hetet töltött New Yorkban, Philadelphiában, Washingtonban és portré megrendeléseknek tett eleget. 1887-ben John Wanamaker milliomos megvásárolta a Krisztus Pilátus előtt-et és a Golgotá-t 120 ezer és 100 ezer (más forrás szerint 175 és 160 ezer) dollárért. 1889-ben kölcsönadta a párizsi világkiállításra, 1893-ban maga vitte el a chicagói világkiállításra a két festményt- 1907-ig vidéki képtárában tartotta a két művet. Amikor ott tűz ütött ki, levetette és restauráltatta azokat. 1911-1988 között Philadelphiában, a Wanamaker-store nyolcadik emeletén, különteremben álltak egymással szemben a művek több más festő képével együtt. 1988-ban a Sotheby's árverésen egy telefonon aukcionáló kanadai férfi vásárolta meg a festményt, később derült ki, hogy Joseph T. Tanenbaum. A mű 1995. február 2-án érkezett meg Debrecenbe. Szentkirályi Miklós, Lente István és Béres Erzsébet restaurálta 1995 tavaszán. Magyarországi másodbemutatója, 1882 után 113 évvel, 1995. augusztus 25-én történt. Ez egyben a Krisztus-trilógia világbemutatója.
A hatalmas festmény – bár épít a biblia szavaira (János 18., és 19., Lukács 23.) - sűríti az eseményeket. A diadalmas Krisztust mutatja be, aki sugárzó, fényes fehérségével áll a középpontban és néma nyugalmával győzi le acsarkodó ellenségeit, a tétovázó római helytartót. Több kortárs művész (Ivanov, Antokolszkij, Gustave Doré) foglalkozott passiótémával, de Munkácsy remeke fölöttük áll. Nem csak a Biblia ismeretéről, hanem lélektani tudásáról tett tanúbizonyságot, koráról, önmagáról vallott szuggesztív művében. Egy megváltozott, kétkedésekkel teli korban élte át a bibliai történést, illetve ürügyül használta azt a világról, az erkölcsről szóló vélekedésének, megrendülésének kifejezéséhez.”
A Képzőművészeti Kiadó által kiadott könyvben Végvári Lajos: Munkácsy Mihály 1844-1900 c. munkájában így értékeli a szuperprodukciót: “Munkácsy nem a múltban élt, hanem a jelenben, nem a múltat akarta reprodukálni, hanem a kortárs emberről volt mondanivalója. Humanisztikus elképzelései az igazság és a hamisság ellentétéről - amelyek lényegében plebejus tárgyú képeinek is a magját képezik - serkentették arra, hogy a bibliai témákhoz forduljon: hiszen itt feltalálhatta azokat a mély emberi konfliktusokat, amelyek minden időben felgyújtották művészi invencióját.” |