A Magyarok Világkapcsolata
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

FÓRUMOK  ::  HUMOR
 
A Fogarasi várban, a Fogarasi Havasokon

Magyar Krónika, július 20.

Bencsics Klára

 

A mai napra előirányzott távolság 300 km. Szállásunkat, a „Fortyogó Hotelt”, Kézdivásárhelynél már kora reggel elhagytuk.

Előre figyelmeztettek, hogy a havasokon, bár május volt, hó is lesz : jó melegen öltözzünk fel! Utunk Királykő hegység irányába vezetett. Ez a hegyvonulat nem túl terebélyes, de Erdély legszebb hegysége. Az Olt-völgyében vagyunk, és a legelőkön mindenfele juh- és tehéncsordákat látunk legelni. Majd Perzsány helységbe érünk, s közeledünk Fogaras városához. Fogaras az Olt bal-partján fekszik, 1876-tól Fogaras megye székhelye, 26,000 lakosú város, jelentős vegyi- és acélipara van. A XV. században a románok jogot formáltak a városra, a lakosság fele akkor már román volt.. Ma is élnek itt magyarok, csak kevesen.

Királykőnél kezdődik a Fogarasi havasok hegyláncolata: 85 km hosszú gerincvonulata már az útról teljes nagyságban kibontakozik. Alsóárpád községén megyünk keresztül, innen megy a gyalogtúra a Fogarasi hegyekbe, megmászása két napig tart, legmagasabb csúcsa 2546 méter. A vulkánikus hegyvonulaton, a mi kirándulási célpontunk a Bilea-i tengerszem. Az 1974-ben megnyitott új alpesi utat Ceausescu épittette „nagyszerű, hatalmas technikai vivmányként”. A kivitelezést katonai műszaki alakulattal végeztette. A 90 km hosszú út, 2042m. magasra megy fel, 578 hídja és viaduktja van. Minket is ennek kellett volna elvinni a bileai-tóhoz, de sajnos az út építői egyről elfelejtkeztek: az időjárásról. Maximum csak két hónapon át (július, augusztus) lehet a szerpentines utat használni mert veszélyes a hó-csuszamlás, vagy hó-lavinák miatt.

Szép úton mentünk  a drótkötélpálya végállomásáig, a „libegőig”. Itt már isteni kilátás tárult szemünk elé: a Bilea vízesés, teljes zuhataga valahonnan a magasból, a tündéri völgy, erdői és patakjai, fent a távoli sziklaormok derengtek a felhők mögött. A társaság fele fért el a „libegőben”, így kettővel mentünk, és félúton a magasban találkoztunk. A libegőben ég és föld között láttuk a hóval teljesen befedett  utat is. Végül megérkeztünk a Bilea-gleccser tóhoz, kirándulásunk céljához. Sajnos, amikor kiszálltunk a felhők egy ideig eltakarták a hegyormokat. A több mint 2006 m magason alig láttuk egymást a ködben. Végül, lassan, lassan  a légmozgás szétkergette a felhőket és „lélegzetelállitó”   látvány tárult szemünk elé. Körbe, körbe félig hóval befújt sziklaormok vettek körül, melyeket az áttörő napsugár megvilágított. Lábunk alatt legtöbb helyen ropogott a hó és a hegyormok tövében a kicsi, örök jéggel befedett tavacska, ami  földrengés következménye. Messze lent a völgyben, a nagyon kicsinek tűnő menedékházat és az erdőket megvilágította  a napsütés.

Ahol álltunk, az egyik sziklafal csúcsán három zergét vett észre valaki, úgy álltak ott mint a szobrok, mozdulatlanul. Sok időt nem lehet odafent tölteni,  de mindenképpen nagyon kicsinek érzi magát az ember a nagy sziklafalak tövében, a Déli Kárpátok közelében.

Jól esett bemenni a menedékházba, a libegő végállomásánál.  Étterem és  bár is  volt, ahol ebédeltünk. Érdekes eset történt itt meg egyik utitársammal: a bárban  whiskyt rendelt a bár kiszolgálójától, magyarul rámutatva a whiskys-üvegre, s mellé vizet kért. A whiskyt kiöntötte a jóember, de a vizet már nem. Akkor angolul ismételte meg a rendelést az utas, erre sem volt reakció. Mondtam próbálja meg németül, hátha megérti, hiszen a  „szászok földjén” vagyunk. A Wasser-t valaki megértette a bárban és lefordította románra. Ebben a pillanatban a bárkiszolgáló megszólalt tökéletes magyarsággal „Vele senki se beszéljen magyarul, mert itt román a hivatalos nyelv” . Erre utitársam elmondta  , hogy ő magyar és Magyarországot több mint 40 éve elhagyta, most amerikai, csak magyarul és angolul tud, más nyelvet nem. Nem tudott sokat válaszolni a román erre, csak ennyit: „Igen, igen, de sokan tudnak itt románul,  mégis csak magyarul akarnak beszélni”. Nagyon ismerősnek tűnt nekem ez a vita, hirtelen azt hittem Québecben vagyok.

Fogaras és környéke a XIII. század elején került királyi birtokba. A tatárjárás után szászokat telepítettek erre a vidékre. Az első vár 1310 körül épült. Nagy Lajos király 1369-ben Vlad havasalföldi vajdának adta hűbérbe. 1464-ben Mátyás király a hűbérséget megszüntette és Fogaras várát Geréb Jánosnak adta. Eredetileg fából volt, csak Majláth István 1531-ben emeltetett helyébe kőből és téglából falakat, s így bástyás erőddé vált. A XVI. század vége felé Báthori István újból rendbe hozatta. Időközben a fogarasi uradalom 64 falujával, valóságos kis fejedelemséggé növekedett. A vár fénykora Bethlen Gábor uralkodására esik, aki az uradalomból mintagazdaságot létesített és a várat teljesen újjáépíttette. Bethlen, a Rákócziak, és Apaffy Mihály idejében a vár a mindenkori fejedelemasszony birtoka volt. Bethlen Gábor második feleségére: Branderburgi Katalinra hagyta, összes kincsével együtt. Rákóczi György felesége, Lorántffy Zsuzsanna is sokáig élt a várban. Apafi halála után, 1690-ben   végleg osztrák kézbe került, később kaszárnya és börtön lett belőle.

A vár három emeletes, az első emelet déli szárnya volt a fejedelmi lakosztály. Az udvar belső részén széles, árkádos folyosó van. A faragott ajtókon kőcímerek láthatók. A nyugati oldalon lévő teremben négy országgyűlést tartottak. Az udvaron pedig a halálraítélteket végezték ki.

A várral szemben a gimnázium épülete áll. 1909-ben épült, Mikszáth Kálmán író közbenjárására. Mikszáth 1892-1910-ig Fogaras város képviselője volt. Ebben az iskolában tanított Babits Mihály 1908-1911 között. A „Gólyakalifa” és „Halálfiai” című regényeit írta a városról.

Útban  hazafelé, „beugrottunk” a Sepsiszentgyörgytől délre fekvő Illyefalvára és  annak erődtemplomát csodáltuk meg. A református templomot címerek díszítik és  mennyezetét befedik a betétes kazetták. Sajnos, a vár falából nem sok  maradt meg. Illyefalván, a Római Katolikus Egyház átépített egy iskolát szép, modern ifúsági kollégiummá. Egyben kultúrközpont, ahol előadások és színdarabok is színre vihetők. Nyári egyetemnek is mondható, igen impozáns berendezéssel, minden igénynek megfelelő felszereléssel. Különös kontraszt volt e modern létesítmény után a kicsi  öreg temetőt látni a várfal tövében.

 Részlet: Erdélyi útakon-Naplósrészlet című. 2000-ben kiadott könyvből
az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2008 Magyar Krónika Rt