Olvasva a Magyar Krónikában megjelent cikkeket az anyaországi  magyarnyelvről és annak napjainkban való használatáról, nekem is eszembe jut egy alkalom, amikor magyarul hallottam beszélni valakit aki sok idegen, illetve rövidített szóval tarkította mondanivalóját, olyannyira hogy a végén nem tudtam eldönteni, hogy én nem tudok magyarul, vagy az illetőnek hiányos a magyar nyelvtudása.
Sok  esetben  inkább a modern nyelvhasználatról  van szó mint hiányos nyelvismeretről, ami lényegében egy nyelvet csorbít és szegényit.

Az idegen szavak használata a magyar nyelvben lassan nagy teret hódit. Az informatikában már természetessé vált az, hogy nagyon gyakori, de ez nem mentség arra, hogy a mindennapi  életben használt nyelvet is idegenszavakkal bővítsük.
Nem elég, hogy idegen szavakkal tarkítjuk szótárunkat, ráadásul rövidített formákat is használunk, ami időnként érthetetlenné teszi a mondatot.

Sajnos sok embert  megtéveszt az “ezáltal  vagyok modern” gondolat. Nem kérem, ha helytelenül használjuk anyanyelvünket nem leszünk modernek, inkább sznobság és anyanyelvünk nem tisztelése jellemző. De mégse törjünk  pálcát  azok feje fölött akik nem használják helyesen a magyar nyelvet, hanem ha már megvan a gond, megoldást kell találni rá. Mi a teendő?
Kisiskolás koromból eszembe jutnak a kötelező beszédművelés órák, a háziolvasmányok és azok tartalmáról való beszámolók. A világirodalom órán bemutatott regények, művek kötelező elolvasása. Abban az időben ezek gyakran terhünkre voltak  és néha a könyv elő- és utó-szavát elolvasva próbáltunk időt spórolni az olvasáson.

Ma már tudom és értékelem tanítóink, tanáraink mulasztást nem tűrő így figyelmeztetését: olvasni, olvasni, olvasni. Igen, mondhatja a kedves olvasó de mikor jut időnk olvasásra? Nem kell vastag, 100 oldalas regénybe kezdeni, elég ha hetenként egy –egy rövid novellát olvasunk el, de ami fontos, hogy  az irodalmi nyelvet kell gyakorolni. Nem mindegy, hogy pletyka lapot olvasunk vagy  novellát, a pletykalapok csak információt adnak az olvasó számára, hiszen ez a  szerepük. Ahhoz, hogy bővítsük  nyelvtudásunkat nekünk többre van szükségünk .Az olvasás szókincsünk bővítésében játszik nagy szerepet.  Ezáltal újabb és újabb szavakra, kifejezésekre teszünk szert és lassan a mindennapi életben is könnyedén használni kezdjük azokat. Évekre  gyümölcsözteti tudásunkat és  segít édes anyanyelvünk megőrzésében

A kisebbségben, szórványban (Erdély. Kárpátalja, Felvidék, stb) élő magyarok mindig is szebben beszéltek és beszélnek magyarul mint az anyaországiak. Miért? Egyszerű, tudatosan vigyáznak anyanyelvükre, ennek helyes használatára és megőrzésére. Erről is prédikál a lelkész a templomban, erről beszél az óvónő az óvodában, tanár és tanító az iskolában, erre vigyáznak otthon a szülők és nagyszülők. Így könnyebb a  nyelvet ápolni és őrizni, amikor mindenki közösen teszi ezt és igyekszik ennek eleget tenni. Az, hogy ez hogyan is működik az anyaországban, arról keveset tudok, de mindenképpen több figyelmet igényel mindenki részéről.

Az a gyönyörű szó, hogy ÉDES ANYANYELVÜNK  mindenki számára szent kellene legyen, hisz sok nyelvet beszélhetünk de csak anyanyelvünkön  tudjuk legjobban kifejezni érzéseinket,  gondolatainkat, panaszainkat. Magyarul tudunk meghitten imádkozni, énekelni, szerelmet vallani.