A Magyarok Világkapcsolata
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

FÓRUMOK  ::  HUMOR
 

Kertészek 

Magyar Krónika,július 9.
 
Miska János
 

Az ember néha vénségére hozzánemértő dolgokba ártja magát. Mint én a kertészkedésbe. Miután februárban Floridában lefagyott a konyhakerti növényzet, saját konyhakerttel készültem pótolni a közeledő hiányt. Az éveken át gondozott kiskertünkben kiírtottam a kar vastagságú rhododendront és más növényeket, kiástam a mélyenfutó gyökereket, s előkészítettem a talajt termelésre. Ekkor jött a bökkenő – hova tovább? Bár otthon gyerekkortól részt vettem a mezőgazdasági munkákban, a konyhakert anyai hozzáértést igényelt. Attól nekünk, mint a szólásmondás járta – coki!

Aggódva környékeztem meg a haverokat, Vlaszaty Döncit és Kárpáti Gyuszit. Nem lévén kertészek, egyből Balázsékhoz irányítottak.

Katihoz és Sanyihoz.

Sanyiról már mindenki tudja Lótuszfalván, ahogy Victoriát becézgetjük, hogy ezermester. Nincs olyan alkotói munka, lakatosmesterségtől a kárpitosságig, az építészettől a kulináris művészetekig, amihez ez az ember ne értene. S ott van hites oldalbordája, Kati asszony, megállja a helyét mellette bármiben. Mint kiderült, Sándor már szülei mellett kitanulta a kertészetet, szőlészetet, borászatot. Itt is, neve van az általa, egyenesen szőlőből készített boroknak!

- Gyerekkortól végezte a szőlőnyitást, metszést, kötözést, kaccsolást, permetezést, kapálást – mondja Kati. – Én meg néztem szüleim hogy csinálják, s itt nem jelentett gondot kialakítani a magunkét.

Kanadában, különösen Kelownaban, nyilt alkalmuk folytatni a kertészetet. Az ottani éghajlat és talajminőség majdnem megközelíti a hazait. Tágas kertjükben megtermeltek veteményes dolgokból minden konyhaszükségletet. Idővel lányuk és unokáik után ide költöztek, a helyi magyar közösség örömére. Ha Balázsék készítik a vacsorát a Magyar Házban, hetekkel előtte elkel az utolsó jegy is! Szép, Victoria városára a szó igazi értelmében lenéző házat vettek egy új negyedben, s itt is nekiláttak a kertészkedésnek. Kati  a hűvös éghajlat miatti aggodalmam hamar elüti.

- Megterem Victoriában is minden! – biztat. – Lapos, napos, védett helyen szép veteményes kertet lehet alapítani. Távolabb a fáktól, s főleg a fenyőféléktől.

Mivel itt nem lehet hazai palántákat kapni, Kati neveli a paprika, paradicsom, uborka különféle fajtáit.

- Sok munkával, gonddal, szeretettel jár – mondja.- Akár a gyermeknevelés. Március elején már ültetem a magvakat, a Seed Starter nevű hordozható építménybe. Langyos vízzel meglocsolom, s lezárom a tetejét, hogy bennmaradjon a pára. Napos helyen tartom. Egy hét, tíz nap után kibújnak a csemeteszálak, leveszem a tetőt, s átviszem a melegházba. Derűs napokon kiteszem a napra. Amikor megnőnek 7-10 cm magasra, átültetem valamennyit nagyobb virágcserepekbe, s hetenként egyszer meglocsolom 10-15-10 folyékony tápszerrel. A kiültetés előtt egy hétre, másfél hétre kirakjuk a palántákat, először árnyékba és védett helyre, este vissza a hordozható melegházba és be a lakásba.

- Szoktatni kell őket – veti közbe Sanyi. – Jó kerítés kell hozzá az őzek elől – tréfálkozik. - Erről Fiasék sokat tudnának mondani! – Valóban, Zsuzsa új kertjében a rúdugrókhoz hasonló műveletet végeztek a nagy őzek a szép virágokért.

Mint az itt közölt felvételek is mutatják, úgy sorakoznak a bejáró előtt a kecses palánták, mint elsőáldozásra ünneplőbe öltözött leánykák. Május végén lehet kiültetni azokat a kertbe.                      

Kaptam a készletből gyönyörű palántákat, s ma ott növekednek épülettömbünk kertjében, a lakók csodálatára. Meg-megállnak, nézik a burjánzó paradicsomot, messzire sárgálló magyar paprikát, a hűvös tavasz ellenére is szépen növekvő uborkát.

- Hogy-hogy ez az ágyás ilyen szép? – kérdi az egyik lakó.

- Johnny a földművelésügyi minisztériumban dolgozott – válaszol a másik.

- Hát persze – bólint emez.

Hallgatok, de látható, hogy ilyen indíttatás után könnyű a kertészkedés!

Sándor megtanít néhány fortélyos dologra. Hoz konzervdobozban vegyianyagot. Mutatja a konyhaasztalon, ahol éppen befejeztük a finom nyúlpörköltöt, hogy a palánta gyökerétől 4-5 cm-re kell lehinteni a műtrágyát, nehogy kiégesse a zsenge hajtásokat.

- Majd meglátod – mondja. - Ha a levelek kezdenek halványodni, fonnyadozni, tápanyagra éheznek. Mi általában kétszer műtrágyázunk egy-egy szezon idején.

Kati a locsolást töviről végzi, hogy elkerüljék a rozsdát és bárminemű betegséget. Ez a módszer napközben is végezhető, nem rücskösödnek meg a levelek.

Pohár borocska után hajtok haza, a kocsiban megrakott palántákkal. A portörlő egyenletes ütemére vidáman dúdolva a szép lakodalmas dalt:

Ej, ha tuna, tenne róla

Ej ha tunna tenne róla…

Ügyet sem vetek a tülekedő forgalomra.

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2000 Magyar Krónika Rt