Eegy rádiós az új médiatörvényről
Magyar Krónika, január 21. |
|
JG |
|
A magyar médiatörvénnyel kapcsolatban a francia országos közszolgálati rádió riportere 2011. január 11-én 13.00 óra körül elkapott az Ötpacsirta utca sarkán egy interjúra, amikor éppen a Szabó Ervin Könyvtár kávézójából jöttem vissza a rádióba. Én azonnal kötelességszerűen figyelmeztettem, hogy magam is rádiós, a Magyar Rádió munkatársa vagyok(sic!), irodalmi, kulturális műsorokat készítek. A fiatalember azt mondta, annál jobb! Megpróbálom felidézni, hogy kérdés-felelet formájában mi hangozhatott el közöttünk.
- Önt hogyan érintette a magyar médiatörvény megjelenése.
- A Magyar Rádió egy olyan nagyhagyományú, erős szervezettségű, szakmailag megalapozott intézmény, amely az elmúlt húsz esztendőben is elég jól bírta a politikai változásokat. A hírműsorok, a közvetlen politikai műsorok hangja talán némileg módosulhatott a kormányváltásokat követően, de alapvetően az intézmény és a benne dolgozók tették a dolgukat. Sokféle fordulatot túléltünk a rendszerváltást követő úgynevezett médiaháború idején is, de ez nem tépázta meg alapvetően a közszolgálati rádió hitelességét. Kulturális és irodalmi ügyekben különösen nem. Bennem a
szervezeti átalakulással kapcsolatban most inkább bizonyos várakozás van.
- Újságíróként nincs-e önben szorongás, kell-e féltenie a sajtószabadságot?
- Nincs bennem semmiféle szorongás, mert a sajtószabadságnak vannak törvényen kívüli intézményi de akár személyes garanciái is. A rendszerváltásóta, az egymást követő kormányváltásokkor sem éreztem soha veszélyben a sajtószabadságot, magam is mindig meggyőződésem szerint csinálhattam műsoraimat. Viszont azt elmondhatom, hogy ha a születő médiatörvény valami módon megvéd minket a bulvárlapok, a kereskedelmi rádiók és televíziók
hihetetlen szemétáradatától az már eredmény. Önöknél ugyanis, a demokratikus hagyományok nyomán a civil szervezetek munkálkodása, illetve a társadalomérdekérvényesítő ereje nyomán sokkal erőteljesebb a közszolgálatiság és az általa hordozott kultúra társadalmi pozíciója, mint nálunk, ahol a szakma és a közönség is védtelenül, fölkészületlenül találkozott a bulvársajtó és a
kereskedelmi rádiók, televíziók és a digitális világ minősíthetetlen hordalékával, az ízléstelenségével, színvonaltalanságával. Ha pedig a társadalomnak nem alakultak ki az önvédelmi reflexei, akkor a közszolgálatiságot, bizonyos konszenzuson alapuló kulturális értékeket az államnak, mint a közösséget szolgáló szervezetnek, s általa a kormányzatnak
kell megvédenie.
Ha nekem nem kell kimennem az utcára, hogy a francia televíziózás által készített Mezzo című csatorna ne tűnjön el a kábeltelevíziók kínálatából, vagy végre legalább egy német nyelvterületről származó magas kultúrát közvetítő csatorna kerüljön föl oda a többi kereskedelmi csatorna mellé,
akkor a médiatörvénynek már értelme van.
Elvi alapon a centralizációnak nem vagyok híve, de ha a Magyar Távirati Iroda, a Duna Televízió, az Magyar Televízió és a Magyar Rádió egy szervezeti egységbe kerülése azzal jár, hogy a médium közpénzei nem csordogálnak a politikai pártok kasszájába, az megnyugtató eredmény lenne.
- Tehát nem érzi veszélyben a szólásszabadságot?
- Nálunk a politikai konzervativizmusnak még nem élhettük meg olyan klasszikus korszakát, mint Önök Robert Schuman idején, a németek Konrad Adenauer idején, az olaszok De Gasperi idején. De azonnal hozzátenném, hogy nem élhettük meg az európai színvonalú szociáldemokrácia, vagy a morális alapokkal bíró liberális pártok kormányzását sem. Tehát mindig azt hisszük, hogy már az európai politikai kultúra világában élünk, aztán rá kell
jönnünk, hogy ez bizony még a tanulóidő és esélyt kell adni annak, hogy bizonyos társadalmi tapasztalatok szabályok kialakuljanak. Annak magam semörültem hogy bizonyos szakmai vagy társadalmi konzultáció nem előzte meg a médiatörvény átalakítását, de a kormány éppen most biztosított minket az EU képviselők budapesti jelenlétekor, hogy kész a szakmai beszélgetésre. Ezért a várakozás bennem.
- Ön Orbán Viktort normális konzervatív politikusnak tartja?
Európának ezen a táján nem élnek démonok. Tehát amikor Orbán Viktort démonizálják, azt inkább nevetségesnek vélem. Ezzel a nyílt vitát és azérvek alapos átgondolását kívánják megtakarítani politikai ellenfelei.
Ráadásul Orbán Viktor már egyszer négy évig kormányozta ezt az országot, abból sem lett diktatúra. Ebből a törvényből sem lesz. Egyetlen politikai pártban sem látok démonokat, csak embereket látok, akik a parlamentarizmus meglévő keretei és garanciái között fölösleges indulattal, publicisztikus, ekképpen eléggé sekélyes szócsatákat vívnak.
- Köszönöm a beszélgetést.
Én pedig megköszöntem a pontos fordítást a tolmács hölgynek, mert bár nem beszélek franciául, de érzékeltem hogy hajszálpontosan ültette át azt amit mondtam. Azt persze elfelejtettem megkérdezni, hogy mikor kerül a dolog adásba. |