|
|
 |
Életünk jogilag és politikailag
| Magyar Krónika február 6. |
| Bácsalmási István |
| |
| |
Az Egyesült Államok sokszor változó politikai életében, sőt zavaraiban is elfogadott és megnyugtató a tudat, hogy amennyiben a politikusok, társadalmi intézetek képtelenek valami fontos ügyben a megállapodás lehetőségét előre bocsájtani, rendelkezésre áll még a Legfelsőbb Bíróság, amely megvizsgálhatja a kérdések emberi és alkotmányjogi szempontjait és dönthet a kérdésben. Ez a figyelmeztető szinte minden esetben csillapítja a politikai kedélyeket és segít a megoldás felé. Az elmult hónapokban nem egyszer fordult elő, hogy az Államok szerencsés politikai helyzetét a Kárpátok medencéjében, a magyar és európai ügyben szerettük volna látni.
Ha Európa működésének sikere, intézményeinek minősége és az európai közösség jövője, vagy népeinek szabadsága és jóléte a politikai problémák jelen megoldásainál jobbat és tökéletesebbet kíván, mint ahogy azt felmérhettük, a jelen európai politikai vezetés valamilyen formájú változtatása már nagyon is időszerű.
Magyarországon a legutolsó országgyűlési választások óta a nagyfokú politikai, gazda-sági és társadalmi változások, az új kormánynak az alkotmányt és emberi jogokat érintő tör- vényei, intézkedései, a demokrácia formáját és lényegét érintő álláspontja, a magyar köz- véleményen túl, ma már az egész világot foglalkoztatják.. A tény meglepő volt, de ugyan akkor tanulságos Európának és nekünk is, mert mindketten gyakorlatba akartuk vinni, amit hirdettünk. A bajok nem csak egy oldalúak voltak.Természetes,hogy mint a kisebb és gyengébb fél, mi többet láttunk veszteni. A nem fegyveres küzdelemben, de vitában és jogi kérdésekben ez nem feltétlenül magátol értetődő.
A magyar országgyűlési eredményeket követő hazai változások először csak belső vitát szültek, amelyek innét, a kanadai emigrációból nézve, sok töprengésre és aggodalomra adtak okot. A vita hangja, nyelvezete ugyanis a tényeket, a lényeget elhomályosította és a politikai pártok ellenségeskedését élesztette.Érv és adat kevés, de lázító vélemény sok és sokszor volt. A későbbi európai beavatkozás ezt a hangnemet és ellenségeskedést sajnálatosan, de Európában nem ismeretlen módon tovább növelte. Az európai hangnem tovább keserítette nyelvileg és érzelmileg is a közösségi különbségeket és az érdekek szintjének bal és jobb oldalára rögzítette és kicsinyítette a magyar eseményeket.
Tavaly, 2011 decemberének közepétől az amerikai és erurópai kormányok képviselői- nek megnyilatkozásai vették át figyelemre méltóan a főszerepet és megkísérelték a megszokott politikai nyomás útján a demokrácia ismert, amerikai formáját győzelmre vinni Magyarországon. A vita hangneme ezen az új szinten tisztult egy kicsit, de nem lett világosabb, őszintébb és segítőbb. Az idén, január 18.án azután az interneten olvashattuk, hogy az Európai közösség képviselői Brüsszelben igyekeztek ( meghallgatni a Magyar miniszterelnököt is) és tisztázni bizonyos jogi kérdéseket, mint pl. a magyar Jegybank ( vagy a jegybank elnökének) függetlenségét; - a bírói tevékenység felső korhatárát; - az adatvédelmi hatóság függetlenségét. A hírekben nem volt más, mint az európai parlamentre való utalás, nyilvánvalóan a döntő hatóságra amelyik a jogi kérdések eldöntésére hivatott. Ugyanakkor azonban és ugyancsak Barroso úr, aki a a jogi kérdéseket foglalta össze, felszólalásában azt is mondta, hogy a „jogi aspektuson túl, aggályok merültek fel a magyar demokrácia minőségével, a politikai kulturával, a kormány és az ellenzék, illetve az állam és a civil társadalom viszonyával kapcsolatban.” Hozzá tette később, hogy a vita „nem Magyarország ellen, hanem Magyarországért szól.” Kétségtelen, hogy a demokratikus európai közösséget és tagállamait érintő jogi és politikai kérdések megoldásáért súlyos áldozatokat kell hozni. Ezeket az áldozatokat azonban igazságosan és nem a volt gazdasági vagy katonai hatalmak jól ismert történelmének függvényeként kell elosztani. Ugyancsak, nem a tagállamok pártpártpolitikai elkötelezettsége szerint. Nagyon sokan kérdezik ma, hogy van-e más érvényes politikai kifejezés Európában? Azt is, hogy ez demokrácia-e?
Jogos az a kérdés is, hogy szabad lett volna-e eljutni idáig? Mindkét félnek. A kifejezés jól ismert, hogy a politika a lehetőség művészete vagy tudománya. A tantárgy pedig amit politi-kusoknak tanulni kell, az a lehetőségek felismerése. Nagyon sok „bukott” ember készülhet ma a pótvizsgákra. A media emberei pedig, kevés kivétellel, maguk tették szerepüket szégyenteljessé.
Az europai magyar vitának még nincs vége, nem is lehet,mert még vannak tisztázandó kérdések és ezek a kérdések elsősorban a magyaroknak, de Europa népének is jólétet és békét hozhatnak. Ezt a munkát addig kell folytatni amig a cél, a felek között megosztottan, meg nem
valósul.
|
|
 |