Miért? Miért? Miért?
| Magyar Krónika február 22. |
| Surján László/MHL |
| |
| |
Mellbevágó volt immár másodszor végignézni, ahogy az Európai Parlamentben támadták hazánkat. Miért lett kemény politikai csaták helye ez a parlament, amelyben a pártok egymásra vannak utalva, hiszen egyiküknek sincs többsége? Ez az elemzés erre keresi a választ.
Békés, unalmas élet folyt az Európai Parlamentben. Még a költségvetési vitákat sem övezte az a csatazaj, amellyel minden nemzeti parlamentben találkozhatunk. A pártcsaládok figyeltek egymásra, udvariasan fogalmaztak, személyes barátságok szövődtek. Csupa olyasmi, amit a végtelenségig megosztott Magyarországon az elmúlt két évtizedben elképzelni sem lehetett.
Ennek nyomát sem látta, aki a parlamenti vitát, vagy a legutóbbi bizottsági meghallgatást nyomon követte. Felháborodott levelek érkeznek, ésszerű vagy kalandos magyarázatokkal telve: mindenki szeretné érteni, mi a mozgató rugója az eseményeknek.
A mi oldalunk rendezett támadásként éli meg a tapasztaltakat. Szó sincs arról, hogy egyszerre minden baloldali képviselő kies otthonában a magyarországi hírekkel kezdene foglalkozni és spontán felháborodásában, hogy miféle jogtiprások vannak mifelénk, rendteremtés céljából igénybe veszi az Unió adta lehetőségeket. Nem. A vádak, amelyekkel előállnak, ismerősek a hazai közönség előtt. Ugyanazt halljuk, olvassuk mindenütt. Egy közös forrásból buzog fel a magyar demokrácia siratóéneke.
Persze több szál létezik, hiszen minden mindennel összefügg. De ne feledjük, ami tavaly történt. Akkor a szlovén miniszterelnök, Borut Pahor, kijelentette, hogy mihelyt vége az EU elnökségnek, “Magyarországot politikailag el fogjuk szigetelni.”
Azóta Pahor megbukott. Előbb még eljött Canossát járni butácskának tartott kijelentéséért. De vannak helyzetek, amikor egy szocialista miniszterelnök igazat mond. Írjuk fel korommal a kéménybe.
Pahor kijelentése után nem kell azon gondolkodni, hogy szervezett-e az akció, vagy sem. Azon sem kell törni a fejünket, hogy kik állnak mögötte. A miért kérdésére is van felelet. Ma a 27 tagországban mindössze három kormányfő tartozik a szocialistákhoz. Nem nagy mozgástér. A szlovák választásokkal alighanem javul helyzetük és Horvátország csatlakozása ismét szépíti a vereséget. Szép reményeik vannak Franciaországban, s a németek helyzete sem kétségbeejtő, de ezek még odébb vannak. Most egyetlen terep maradt számukra, az Európai Parlament, ahol a második legnagyobb frakciót alkotják és potenciális szövetségeseik legalábbis emberjogi kérdésekben a liberálisok, a zöldek és a kommunisták, akikkel együtt abszolút többségük van. Ezt használják ki, s ott támadnak, ahol a legnagyobb számukra a veszély: a kétharmados támogatottságú magyar miniszterelnök meggyengítése, vagy szerencsés esetben görög és olasz mintára való eltávolítása hatalmas siker lenne számukra. Tehát miért is? Nos, ezért. Hogy közben anyagilag tönkre tesznek egy országot? Nem nekik fáj. Mi viszont megvédjük, hiszen a miénk. |