1848-2012: A magyarok szabadságvágya akkor és ma

Amikor az 1848-49-es eseményekre gondolunk, akkor természetesen a Magyarországon történtek jutnak eszünkbe. Gondolunk Petőfire, Kossuthra, Széchenyre, a Nemzeti Múzeumra, a nemzeti dalra, a márciusi ifjakra és az aradi vértanúkra. Valóban, ezek mind fontos személyek és események. De igazából az, amely a legfontosabb és leglényegesebb az nem egy személy, vagy egy esemény. Ezek nem foglalják össze a forradalmat, nem fejezik ki, hogy mi volt a forradalom, vagy miért volt a forradalom? A szabadságharc szelleme tehát a fontos. Nem 1 vagy 2 személy, vagy egy esemény az, amely meghatározta a forradalmat, hanem az egész nemzet. A nép akarata valósult meg benne, és lobbantotta ki. Tehát nem egy személy akarata valósult meg, hanem a nép, a nemzet akarta érvényesíteni értékrendjét. Ezért oly fontos, hogy ismerjük, és áttanulmányozzuk a márciusi ifjak által megfogalmazott 12 pontot. Ez a 12 pont tulajdonképpen összetömöríti a nép akartát, hiszen nem Petőfi, de nem is Kossuth volt a 12 pont ötletgazdája, hanem a magyar nép.

De a forradalom eszméje nem csupán a magyaroké volt. Ez a szellem határokat hágott át, hiszen a szelei egész Európában fújtak. Bukaresttől egészen Belgiumig a nép felkelt, és igazából egy vágy volt az, amely hajtotta őket: megállítani az elnyomást és a zsarnokságot. A nemzetek felébredtek és látták, hogy idegen hatalmak uralkodnak felettük. A nép saját kezébe akarta venni sorsát. Elege lett abból, hogy saját országában idegen, messziről jött hatalmaknak a rabszolgája. A nemzetek nemet mondtak azoknak, akik erőszakkal el akarták tiporni őket, elvenni szabadásukat s jogaikat, és gyarmatként akarták kezelni őket. Ha végig olvassuk a 12 pontot, egyértelmű, hogy ezt a vágyat magába foglalja. Itt érdemes néhány példát felsorolni. Az első pont így szól: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését.” A nép azt akarja, hogy ne más diktálja az igazságot, és ne más határozza meg, hogy mit szabad és nem szabad mondani vagy hirdetni. A magyar nép fogja eldönteni és meghatározni mi az igazság. Más ne akarja megmondani, hogy miben higgyen. A kilencedik pontban a magyar nép nemzeti bankot kér. Ezzel kifejti, hogy önrendelkezést kíván saját anyagi és vagyoni sorsa felett. A nemzet vagyona és a fölötte való rendelkezés ne legyen más kezében. A magyar nép fogja meghatározni, hogy mit tesz vagyonával, mert az nemzeti ügy. A tizedik pont pedig nemzeti katonaságról beszél. A katonák esküdjenek fel elsősorban a magyar alkotmányra, hiszen elsőszámú érdekük, hogy a hazát szolgálják. Ezért kérik, hogy a katonák jöjjenek haza, és az idegen erők, idegen katonák távozzanak az országból, hiszen ők nem a nemzet érdekeit képviselik. Ez a három pont világosan mutatja azt, hogy a nép erősen nemzetben gondolkodott. A 12 pont ugyanakkor nem csak magyar, hanem az akkor fellázadt népeknek a vágyait és kívánságait foglalta össze. Magyarország viszont az első volt, amely szervezetten megfogalmazta követeléseit, és szervezetten fellépett az idegen hatalmak ellen.

Igaz – bár túlerővel – a szabadságharcot leverték. Azonban, a szabadságra való vágyat és annak szellemét kiölni nem tudták. Ez a szellem újra kezd, illetve már javában lángra lobbant Magyarországon, de egész Európában is. Ma, Európában ismét idegen hatalmak, idegen erők és érdekek teszik rabszolgává az embereket. Ma, a zsarnoki és kifosztó rendszert nem Habsburg birodalomnak nevezzük, hanem Európai Uniónak (EU) és Nemzetközi Valutaalapnak (IMF). Ez a két intézmény központilag – mint egykor Moszkva a Szovjetunióban – akarják a népeket és a nemzeteket irányítani és intézkedni, a nép akarata ellen. Sőt, nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy Brüsszel a XXI. század Moszkvája. Magyarország ma ez ellen összefogott, és ismét megmutatja szabadság iránti vágyát és szeretetét. Magyarország demokratikus intézkedésekkel próbálja magát védeni, és szuverenitását megőrizni. Az alkotmány lefekteti és meghatározza a magyar nép alapvető hitét és vágyát. A magyarok többsége hisz Istenben, mint teremtőjében, alkotójában és törvényhozójában. A magyar hisz a család intézményében, amely egy férfi és egy nő között köttetik, mint a jövő záloga. A magyar hisz az élet védelmében, ahol az élet már a fogamzással jön létre. De az alaptörvényben foglaltakon kívül, Magyarország és a magyar nép sok más intézkedést hozott, amely a nemzet érdekeit védik: médiatörvény, a hitelek elutasítása, bankadó, a nemzeti bank elnökének eskütétele a magyar alkotmányra, és lehetne sorolni. Ezek mind-mind az állam függetlenségét próbálják védeni. Hazánkat ezért támadják; mert Magyarország nem áll be a sorba, és nem akar gyarmat lenni: nemet mond a rabszolgaságra és a zsarnokságra.

De Európa is kezd ébredezni, és félő, hogy ma megismétlődnek az 1848-as események. Görögország lázad, mert a görög nép látja sötét rabszolgasorsát az IMF hitelek által. Bukarest is lángokban áll, mert tudják, hogy az EU és az IMF hitelek és adósságok nyomorítják őket. De látunk lázadásokat Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában. A nép látja és érzi, hogy ők a hazugságok és csalások áldozatai, és sorsukat, jövőjüket kezükbe akarják venni. Elegük van a despota rendszerekből. Elegük van Brüsszel terrorjából, és diktatórikus intézkedéseiből.

Ugyanakkor, érdemes figyelni az un. baloldali szocioliberális értelmiségieket, ahogyan támadják a mai magyar kormányt és annak intézkedéseit. Érthetetlen, hogy miért támadnak oly hevesen, hiszen Magyarország nem tesz más, mint a nép akartát érvényesíti, és feleleveníti a 12 pontot, amelyet minden magyarnak kötelessége védeni, mert ez hazánk alapvető szabadságát fogalmazza meg. Furcsa, hogy a liberálisok – akik mindig a szabadság és demokrácia bajnokainak kiáltják ki magukat – elvetik Magyarország törekvéseit, hogy szuverenitását védelmezze. Még érdekesebb az, hogy az EU és az IMF zsarnoki, gyarmatosítási, antidemokratikus lépéseit védelmezik. Úgy tűnik, hogy sokaknak nagy érdeke és sok pénze múlik a szuverén államok ledarálásában.