Kiegyezés

Az utóbbi időben sok szó esett Deákról, kiegyezésről, történelmi tanulságokról. Nekem ezek a párhuzamok gyakran olyannak tüntek, mintha “narancsot az almával” hasonlítgatnánk. Miért?

 Azért, mert Deák két hazaszerető és büszke nép közös érdekeit tárta fel és tette közkinccsé a két nemzet számára. Nagy tett volt ez, de mégsem hasonlítható a mai feszültség-forrásokhoz! Miért?

 Azért, mert 67-ben a feleknek közös érdeke volt a kiegyezés! Ma a két fél érdekei ütköznek egymással, a kiegyezés ezért sokkal nehezebb. Melyek ezek az érdek ellentétek? Én  kettőt tartok lényegesnek:

 1)      Az egyik az ‘89-elötti uralkodó osztályunk ragaszkodása a hatalomhoz . Ez  természetes viselkedés, elvégre a történelem folyamán kevés uralkodó osztály akadt, mely önként feladta volna hatalmát, privilégiumait. Így a 89-elötti elitnek is érdeke kiváltságainak megtartása, ami persze nehezen egyeztethető össze a nemzet érdekeivel.

2)      A másik érdekellentét a globalizálódás gazdasági és kulturális folyamatait támogatók és az azokat határok közé szorítani kívánók között van. Gazdasági téren az “erősek” (Brüsszel és a nemzetközi pénzintézetek) érdekei ütköznek az általuk piacként kezelt “gyengék” (a szuverén országok) gazdasági érdekeivel. Kulturális téren az államhatárokon átnyúló nemzeti közösségek jogait védők érdekei ütköznek azokéval akik a nemzeti tudatot veszélyesnek és a globalizációs folyamatokat gátlóknak tartják.

 Úgy tűnik, hogy a mi esetünkban a’89-elötti elit egy része abban reménykedik, hogy ha támogatják a brüsszeli “erősek”-et, úgy ezért cserébe, elnyerik a globalizálók támogatását és ez visszahelyezheti őket a hatalomba. Persze mint minden általánosítás, így ez is sok vitatható elemet tartalmaz, de azt, hogy egy ilyen folyamat létezik, mégiscsak alátámasztja a nemzetközi média, mely gyakran támadja a nemzeti érdekek képviselőit. Ezek a támadások ritkán említik azt, érveik ennél sokkal burkoltabbak.

Az egyik vezérfonala a globalizáló “erősek” érvrendszerének az, hogy ők valójában a demokráciát féltik! Teszik ezt úgy, mintha más országokban a hatalmon lévő politikusok nem használnának ki minden eszközt hatalmuk “bebetonozására”, vagy hogy ők talán nem a saját embereiket ültetik a bírói székekbe, stb? Ezzel én nem a jelenlegi kormány “2/3-os kormányzási stílusát”, vagy az olyan lépéseket, mint a nyugdíjalapok felhasználását az államadósság csökkentésére kívánom mentegetni. Nem ez a célom! Célom összesen annyi, hogy figyelmeztessem az ellenzéket, hogy ne az idegen médián, hanem a magyar szavazó-urnákon keresztül próbálja visszaszerezni a hatalmat és, hogy a demokráciát annyira féltő nyugati szövetségeseik pedig tiszteljék a magyar nép demokratikus döntéseit.

 Egy másik ilyen az állítás az, hogy a hazaszeretet, a nemzeti önbecsülés veszélyes, annak felszámolása a békét szolgálja. Hasonló érv az is, hogy az nemzeti kultúrák, erkölcsi vagy vallási tradíciók tisztelete és védelme ütközik a kisebbségek érdekeivel, mert a nemzeti öntudat elfajulhat, táplálhat olyan alantas érzelmeket, mint az anti-szemitizmus, cigány-gyűlölet és hatalomra segíthet olyan rasszista vagy reakciós erőket, mint nálunk a Jobbik vagy Amerikában a Tea Party. Ez a gondolatvezetés ugyan igaz, de van ennek az éremnek egy másik oldata is! Miért?

 Azért, mert az egészséges hazaszeretet nem a rasszizmus vagy a sovinizmus forrása, hanem a saját gyökereit tisztelő társadalom kovásza, összetartó ereje! Ezért, amikor az átlagember azt olvassa, hogy elitélendő, rossz nép a magyar, és úgy tűnik, hogy ezt a nyugati médiának a 89-elötti elit sugalmazza, akkor bizony “felmegy a piros” és ez a felháborodás növelheti a szélsőjobb támogatottságát. Mi tehát a megoldás?

 Egyrészt tisztán kell látni, hogy itt érdekellentétekről van szó és azok ellen az érvelésnek, magyarázkodásnak nincs ereje! Ezért a globalizáló érdekeket szolgálók meggyőzésén nem kell igyekezni, vádaikkal szemben nem kell védekezni, érvelni, magyarázkodni! Nos de akkor mit kell tenni? Szerintem egyszerüen csak tettekkel kell bizonyítani a “gyengék”, a nemzeti szuverénitást védők igazát! Milyen tettekkel?

 Felsorolok néhányat: Olyanokkal melyek a szomszéd népeket meggyőzik nem csak arról, hogy az anyanemzetnek a kisebbségeivel való törődése nem ütközik az ő érdekeikkel, hogy mi is biztosítjuk azt az övéiknek, amit a miénkeinek mi kérünk, és hogy közös érdekünk az összefogás, az erős Közép Európa visszahozása, mert a szétforgácsolt és marakodó állapot mindannyiunkat kiszolgáltatottá tesz, az “erősek” piacává zülleszt. Így tehát a bölcs magyar külpolitika a közös érdekeket kell szolgálja.

 Egy másik ilyen teendő annak elősegítése, hogy a többségi társadalom megértse kisebbségeinket, beleképzelje magát az ő helyzetükbe, megértse, hogy az ember akinek nagyszüleit megölték (és ebből a szempontból mindegy, hogy zsidók vagy cigányok voltak), az bizony joggal fél, abban nehezebben ébred a többségi társadalom iránti bizalom és ezért lelki sebeinek gyógyulásához nagyobb szüksége van őszinte szeretetetre, kultúrájának, vallásának tiszteletére, mert csak azt fogja lojalitással és hazaszeretettel viszonozni. Már pedig erre a viszonzásra, erre a kölcsönös bizalomra, jóindulatra nagy szüksége van a többségi társadalomnak is. 

Végére hagytam a’89-elötti uralkodó osztállyal való megbékélést. E téren is azt kell világosan látnunk, hogy mi is mindannyiunk közös érdeke? Egyrészt meg kell értetni, hogy ma már nem a biszku bélákon és csatáry lászlókon való bosszúállás a cél. Azt is el kell fogadni, hogy az emberek csak saját tetteikért felelősek, de nem felelősek feleségük nagyapja tetteiért.! Tudomásúl kell venni azt is, hogy több, mint egy millió tagja volt a kommunista pártnak és azt is, hogy túlnyomó többségük soha semi rosszat nem tett, arról nem is beszélve, hogy ma már nincs szerepük.

 Ugyanakkor, azt is meg kell érteni, hogy nem csak a kiskapuk és boritékozás, de az egyenes út is vezethet sikerhez és ezt az egyenes utat a jogrend intézményei biztosíthatják, ha azokat a társadalom segíti és nem kijátszani igyekszik. Tehát ma már semmi értelme a “komministázásnak”, viszont közérdek az 50%-os fekete gazdaság, az adócsalás, a balkáni közerkölcs felszámolása, amit az egymásra mutogatás helyett szolgálhat a tükörbe nézés és a törvényeknek nemcsak betartása, de a másokkal való betartatása is..

 Elnézést kérek azért, hogy ilyen hosszan írtam és azért is, hogy olyasmiket, amiket önök közül legtöbben már úgyis tudtak, elvégre ha nem tudnák, nem lennének a Magyar Érdekszövetség résztvevői.     

Tisztelettel, Lipták Béla