Vihar

Vártam a vihart.

A hétfő délutáni híradások még csak arról számoltak be, hogy a Sandy nevű hurrikán elérte az amerikai kontinens partjat, s a célkeresztben New York áll. A későesti hírek már rémképekkel szolgáltak.

Nem tudtam aludni, óránként riadtam föl. - Kiváncsiságból. - Hajnali négykor aztán végképp kiment az álom a szememből. A tv elé ültem, és néztem a percről percre szóló New York-i tudósításokat.

Gyufásdoboznyi fényképezőgépem a pizsamám zsebében lapult. Komoly emberek kinevetnek miatta, hogy evvel nem lehet jó képet készíten. Igaz. - Igaz! - De jobb masinával viszont semmilyen képem sem lenne, mert azt nekem kéne kezelnem, beállítanom. Ezért úgy döntöttem, hogy a dolgokat bízzuk inkább a technikára, s ne rám meg a véletlenre! - Ennyiben maradtam.

Ez a fényképezőgép minden apró táskában, zsebben elfér. Csak meg kell nyomni, semmi kec-mec, s kész a kép.

Rendben! - Olyanok, amilyenek..., de legalább képek! Ha sikerülne vele a Loch Nessi szörnyet lefényképeznem, amint kacsámmal hancúrozik pocsolyájában, vagy egy UFO-t a kertünkben, ahogyan éppen ráereszkedik az érőfélben levő paradicsomjaimra, akkor úgyis a legeslegnagyobb hírügynökségek versengenének fényképeimért, legyenek azok bármily' pocsékok is.

Tehát ültem a sötétben. Ültömben el-elbóbiskoltam, s egy-egy gyengébb szélrohamra fölriadtam. Hol a tv-t bámultam, hol az ablakot, de pirkadni csak nem akart, hiába néztem a keleti látóhatárt. Háromnegyed hét után jelent meg egy bíztató, vékonyka fénycsik a horizont alján. - Gyönyürű volt!

Az első képet 06:58-kor készítettem, és 06:59 -kor már egy csomó felvételem volt: keletre a hajnalhasadás, délre, Montreal irányában koromsőtét borongás. Sorban születtek a fölvételek. Közben néha a szél is föltámadt pillanatokra, újabb és újabb adag falevelet leszaggatva a fák koronájáról.

Világosodott. Időnként szinte teljesen kitisztult az égbolt, majd hatalmas, elefántcsordára emlékeztető felhők jelentek meg, lomhán dél-délnyugatról észak-északkelet fele tartva.
A Napocska csak 07:45 bukkant föl bátortalanul, egy fenyőfa koronája mögé bújva. - Szerencsére! Mert így legalább le tudtam fényképezni. Az egy perccel későbbi, 07:56-os fölvételen már nekibátorodva ragyogott, és vakított, hiába használt fenyőfa-fátylat .
10:28-ig fényképeztem a viharra várva, aztán megúntam.

Közben, azért kitaláltam magamnak egy másik játékot is: a facebookra írtam az eseményeket percről-percre. "Semmi, jól fölpumpálva" lehetne a címe. Ugyanis semmi sem történt. - Nem csak ezidő alatt, hanem később sem, egész nap. Hol kiderült, hol béborult, esett kicsit vagy zuhogott egy percig, és a következő pillanatban csillogott-villogott a napfény a megöntözött faágakon, háztetőkön.

Az egyetlen, említendő dolog, hogy a vihar meleg, trópusi levegőt nyomott föl a Szent Lőrinc folyam medencéjébe és Montreal környékén 24-25 celsius fok volt, meleg szél fújdogált. - Ha éppen fújdogált.
A környék lakói faleveleket gyűjtögetve fürödtek a langyos szellőben, napfényben, meg derékig állva a nedves falevelekben.

Annyit tudtunk a híradásokból, hogy New Yorkon kívűl Toronto is "kapott. - Sőt, nagyon is!" A hurrikán egyik csápja csapott oda a városnak, és sajnos egy halálos áldozata is volt tombolásának, nem beszélve a tetemes anyagi károkról, melyeket - részben - a kidőlő fák okoztak.