Bethlen Gábor, nagy fejedelmünk megválasztásának 4oo. évfordulójára bontsuk ki a tüzes, lángnyelves zászlaját és hirdessük meg a párbeszéd, a kiegyezés évét!

Sokan kérdezgetik, hogy mit kellene tegyünk ma, ebben a indulatoktól túlhevített, felbolydult világban népünk, egyházunk, a világ megmaradásáért?

 Bethlen Gábor zászlaját szeretném a gyermekeinkkel magasba emelni, és nem csak azért, mert az idén ünnepeljük fejedelemmé választásának 4oo. évfordulóját, hanem azért is, mert Erdély aranykorának a nagy fejedelme képes volt Erdély népeit meggyőzni, hogy együtt, közösen jobb, könnyebb élni, mint külön-külön, haraggal, gyűlölettel egymásnak feszülni, ellenségeskedéssel egymást kölcsönösen megbénítani. A nagy fejedelem előtt sajnos megtapasztalták e térség lakói, hogy mit jelent bizalmatlanul egymástól elfordulni, a másikat lenézve, gyűlölködve a pusztulás útján járni. Gondoljunk csak  a szászok lakta Nagyszeben ostromára, vagy a Báthory Endre fejedelem szomorú halálára a székelyföldi Csíkszentdomokos határban!

Bethlen Gábor Marosillyén született, édesapja Bethlen Farkas korán meghalt, így  édesanyjával Lázár Fruzsinával mint kisgyermek Gyergyószárhegyre költöztek a család ősi birtokára, itt nevelkedett fel az árva gyermek a Kárpátok között!

4oo évvel ezelőtt Kolozsváron megválasztott nagy fejedelmet én leginkább azért tisztelem, mert képes volt a magyarokat, székelyeket, szászokat, románokat, mindazokat, kik e térségben éltek egymással kiengesztelni, egy asztalhoz ültetni, és az így felszabadult erőket az országépítésre bölcsen befogni. Bármerre járunk szülőföldünkön, sokfelé még ma is láthatjuk a nagy fejedelem idejében épített kastélyokat, épületeket, megálmodott intézményeket. Úgy érzem, hogy nekünk nagy- nagy alázattal az Ő útján kell járnunk, mert minden más út fájdalomba, pusztulásba torkollik. Itt ebben a multikulturális térségben egymás nélkül csak egy megsebzett, bűnre épülő, torz világot teremthetünk.

Meg vagyok győződve, hogy bölcs szóval, alázatos érveléssel meg lehet győzni a román testvéreinket, hogy közös hazánkat, Romániát, s benne Erdélyt, melyet a nagyhatalmak most már az ő felelősségükre bízott, velünk, az itt élő kisebbségekkel szebbé, virágzóbbá lehet tenni. Oly sok probléma, feszültség van e határok között, az ország szabadesésben sodródik az eladósodás örvényében, a fiatalok - és nemcsak ők - áramlanak ki az országból, az egészségügy, a tanügy, de igazából minden szegmense az ország gazdaságának recseg - ropog, nem hiszem, hogy e sok bajra, sebre az ellenségeskedés, egymás kölcsönös hátráltatása lehetne a válasz?! Szerintem bárkinek, aki felelősséget vállal e térségért, Bethlen Gábor szellemében meg kell szólítania, szövetségre kellene hívnia mindazokat, akik szorgalmas munkájukkal, tudásukkal segíthetnek, hogy közös gondjainkat megoldva, a civilizált népek sorában mi is otthonra találjunk. Mert sokat elárul az a tény, hogy   bár az Unió tagjai vagyunk, mégis a határokon tőlünk útlevelet, személyi igazolásokat kérnek, és nem léphetünk szabadon be abba a térségbe, melyhez tartozunk.

Árva gyerekeket nevelek, és megtapasztaltam, hogy tanulni, eredményeket elérni csak az a gyerek tud, aki békében, örömben, megelégedettségben él. Egy gyerek, aki szorong, fél, kiszolgáltatott, az nem nyúl a tankönyv után, az nem tud eredményeket elérni, a szorzótáblát megjegyezni, az legfeljebb sodródik, és könnyen agresszívvé válik, ön- és közveszélyes cselekedetekre vetemedik. Egy nagyobb közösség, egy nép, mely kiszolgáltatottságában meg van félemlítve, számukra előnytelen törvényekkel sarokba van szorítva, nem fog teljesíteni, adót fizetni, országot építeni. A szorongó, jogaiért harcoló emberek tömege az országnak hatalmas kárt, kiadást jelent. Egy szülő számára, a fájdalmában síró gyermeke nagy szégyen, egy állam, egy kormány számára a rájuk bízott emberek szenvedése, elkeseredése nemcsak megalázó, hanem erkölcsi halált is jelent. Olyan emberrel, aki a gyermekeit kínozza, sanyargatja nem kötünk üzletet, hanem megvetéssel elfordulunk tőle.

Székelyföldön is -mint minden más terméknek is -, egy zsák cementnek negyede TVA-val (ÁFÁ-val) a vásárlás után egyenesen Bukarestbe csörgedezik. Nem lenne jobb, ha nyugodt békében az emberek házat építenének, vállalkozásokat indítanának, mint hogy szorongva, idegesen az utcán tüntetnének jogaikért? Azért, hogy térségünket a gyilkos gazdasági versenyben az összeomlástól, az államcsődtől megvédjük, nagyon fontos lenne, hogy nyugodtan, bizalommal, váll - váll mellett összefogva dolgozzunk mindannyian, kik itt élünk. Népünk már sokszor békejobbot nyújtott a románok felé, minden alkalommal, amikor bármilyen kis feladattal, hatalommal bíztak meg erdélyi magyarokat Bukarestben, felelős munkával bizonyították nemcsak a hozzáértésüket, de a lojalitásukat is, így hiszem, hogy ez a párbeszéd nem a zéróról indul, folytatnunk kell a megkezdett kiegyezést!!

Nagyon szeretném, ha Bethlen Gábor megválasztásának 4oo. évfordulójára kibontanánk nagy fejedelmünk zászlaját és meghirdetnénk a párbeszéd, a kiegyezés évét. Szeretettel kérem politikusainkat, hogy e nagy történelmi példa fényében merjenek újból és újból országunk minden felelős politikai tényezőjével egyeztetni, érvelni, bölcsen megegyezésre jutni, azzal a tudattal, hogy két ember között a legrövidebb út az egyenes beszéd!

Egy szebb jövőt, Isten közös országát építve,

Csaba t.