Október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepnapján ismét elindult a Békemenet, a Bem-szobortól a Hősök teréig vonult a tömeg, jó szokása szerint békésen, méltóságteljesen.

A kérdés csak az: miért van szükség újra a Békemenetre? A válasz egyszerű: azért, mert a Békemenet által fontosnak tartott értékek ismét veszélybe kerültek, s ezeket ismét meg kell védeni. Ha fel kell sorolni a védendő értékeket, akkor a következőket emelném ki: nemzeti szuverenitás, nemzeti összetartás és egység, demokrácia és szabadság, humanizmus és szeretet – vagyis mindazok az értékek, amelyek egy nemzetközösség s annak minden polgára számára alapvetők és nélkülözhetetlenek.

Emlékezzünk az első és a második, tehát a 2012. januári és az október 23-ai Békemenetre! Mi volt az előzmény, a kiváltó ok akkor? Nem kevesebb, mint hogy az Európai Unió, nemzetközi szervezetek, a nemzetközi sajtó és média váratlan és éles támadásokat intézett Magyarország és annak kormánya ellen, azzal vádolva az Orbán-kabinetet, hogy az új alkotmánnyal, az új médiatörvénnyel és más törvényekkel a demokráciát lerombolja és autoriter rendszert vezet be, megszünteti a fékek és ellensúlyok rendszerét, korlátozza a szabadságjogokat és fasizálódik. Ám a kritikáknál jóval tovább mentek az uniós és más intézmények, s gyakorlatilag előírták a kormánynak, hogy milyen törvényeket kell átalakítani vagy megszüntetni, egyáltalán, hogyan és miként kell működtetni az intézményes rendet az országban.

Ez volt az a pillanat, amikor a civil társadalomnak fel kellett lépnie az EU igazságtalan, diszkriminatív és kettős mércét alkalmazó támadásával szemben, megvédve azt a kormányt, amely kiállt és a mai napig kiáll a nemzeti szuverenitásunk és függetlenségünk mellett. Létrejött tehát a Békemenet, s 2012 januárjában mintegy négyszázezer ember lépett fel a külső, nemzetközi támadással szemben, védve a magyar emberek számára történelmileg oly fontos értéket, a nemzeti függetlenséget. Emlékezzünk a szlogenre: nem leszünk gyarmat!

A januári Békemenet történelmi érdeme, hogy sikerült az EU bürokratáival szemben megvédeni a kormányt, s akkor úgy tűnt, hogy a külső támadások csillapodnak, de ez nem így történt. 2012. nyár végétől a kormány el akart szakadni a megszorításokat szorgalmazó IMF-től, s ennek hatására megint fellángoltak a hazánkkal szembeni egyoldalú és indokolhatatlan támadások. Ezért, ennek hatására 2012. október 23-án újra elindult a Békemenet, újra több százezer ember hömpölygött a Margit hídon, s ez ismét megdöbbentette a nemzetközi közvéleményt, s részben meghátrálásra is kényszerítette őket.  

Az első és a második Békemenet tehát a külső támadásokkal szemben védte meg Magyarországot. Egy év alatt azonban gyökeresen megváltozott a helyzet: a külső támadásokról áttevődött a hangsúly a belső támadásokra. A választásokhoz közeledvén a külső támadókkal egyébként is együttműködő posztkommunista, bal-balliberális ellenzéki csoportok egy része átlépte a demokratikus normák határát, s gyűlölködő, a politikai ellenség mindenáron való kiszorítására törő, polgárháborús ízű kampányba kezdett. Sőt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az Orbán Viktort ábrázoló szobor szeptember 29-ei, Clark Ádám téri meggyalázása – amelyben Bajnai Gordon társtettes, bármit is mondjon utólag – immáron a legalapvetőbb értékeket, az emberséget, a méltóságot, a szeretetet tapossa sárba.

Ez az a pillanat tehát, amikor a demokrácia, a szabadság, a szeretet és az emberi méltóság értékeit kell a Békemenetnek megvédenie, ezúttal már nem a külső, hanem a belső politikai ellenzékkel szemben. Ugyanis a baloldali ellenzék – beleértve a hatalmuk végleges elvesztését féltő posztkommunistákat, a volt SZDSZ-hez köthető liberálisokat, akik nem bírják elviselni, hogy már nem ők fújják a passzátszelet, valamint a nemzeti többséggel szemben a másság csodálatosságát hirdető új ultraliberálisokat – immáron nem egy demokratikus küzdelmet folytat a választási győzelemért, hanem az „ez a harc lesz a végső” ismert kommunista jelszó értelmében a politikai ellenség, az Orbán-kormány végleges legyőzésére, a demokráciából való kiszorítására készülnek.

Amikor tehát a Békemenet elindul október 23-án, akkor a demokrácia szellemének megvédése mellett egy ország, Magyarország egyben tartásáért is menetel, egy nemzetközösség megmentéséért, az ország végletes és végzetes kettészakadásának megakadályozásáért. S itt ér egybe a külső és a belső támadásokkal szembeni fellépés, hiszen mind a külső, mind a belső támadások azzal fenyegetnek, hogy felborítják az ország nemzeti egységét, integritását és békéjét. Ha mindez sikerülne nekik, akkor Magyarország 2014-től nem a fejlett világ, hanem Latin-Amerika vagy Afrika irányában indulna el. Ezt akarja megakadályozni a Békemenet!

S mindezen túl: ez az ország és annak legtöbb polgára szeretne már végre békében élni, demokráciában és nem polgárháborúban, nem széthúzásban, hanem egységben a határon túli magyarokkal együtt. Civil, polgári politikai kultúrát akarunk felépíteni, amely Európa felé visz bennünket s nem pedig Kelet vagy Dél felé.

Jelenleg a külső és a belső támadások miatt a nemzet erői forgácsolódnak, nem összeadódnak, hanem szétesnek, nem egymást segítik, hanem elvesztik energiáikat. 2014-től olyan országot kell építenünk, amelyikben összeadódnak és egymást erősítik a termékeny energiák, ahol a politikai viták közös célokról és nem egymás elleni háborúról szólnak, ugyanis így és csakis ilyen módon lehetünk hatékony és sikeres ország a nemzetek közösségében.

A Békemenet ebben próbált segíteni.
(Hhírtv)