Ha megpróbáljuk elfogultságtól mentesen értékelni a német kancellár budapesti látogatását, akkor úgy látom, mind a kormány, mind az ellenzék kapott olyan mondatokat, amelyekre hivatkozhat. Ugyanakkor Angela Merkel megtartotta, amit előzetesen mondott, nem foglalkozott a magyar belpolitikával. Nem dicsért és nem szidott. Ezért, aki a maga pártérdekei felől közelít a szavaihoz, illetve azokat a maga javára akarja felhasználni, finoman szólva is téved.

Most nem kerülünk olyan szégyenteljes helyzetbe, hogy a kancellári hivatalnak kelljen cáfolnia a magyar miniszterelnököt, amint sajnos, emlékeim szerint, megtörtént ez Gyurcsány Ferenc idejében. Nemcsak az az oka ennek, hogy a tények elferdítése a hazai baloldal politikai kultúrájának szerves része, hanem az is, hogy Orbán megkapta, ami a legfontosabb volt: a gazdasági eredményeink elismerését és a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének támogatását.
A magam részéről legalábbis így értékelem az elhangzottakat.
Azt borítékolni lehetett, hogy amennyiben lesz rá mód, akkor az újságírók előhozzák az illiberális szót. Merkel azt válaszolta, ami várható volt tőle, az illiberális szót a demokráciával kapcsolatban nem tudja értelmezni. Nem is lehet. Orbán Viktor nyári beszédének egészét kell ismerni és alaposan átgondolni ahhoz, hogy hozzá lehessen szólni a témához. Ha valaki ezt meg is tette, akkor sem egy sajtótájékoztató pármondatos reakciójában lehet elvetni, vitába szállni vele vagy éppenséggel melléállni. Nagy kár, hogy a hazai ellenzék, noha a beszéd elhangzása óta lett volna már rá ideje, ezt az elemzést nem végezte el. Ha elvégezte volna, láthatná, hogy a kifejezés mögött egy baloldali fordulat sejlik fel, amit mind keresztény szociális, mind szociáldemokrata oldalról üdvözölni kellene. A nem tudja értelmezni kifejezést persze megpróbálják majd a mi balosaink a maguk javára fordítani.
De érdemes-e a félig tele vagy félig üres pohár vitáját újra elővenni? Aki nem tudja értelmezni az ugyanis olyasmi, mint a tartózkodás az európai parlamentben. Nem számít sem ide, sem oda. Nálunk a nem vesz rész a szavazásban a megfelelője ennek.

Nem is erről kellene vitáznunk, hanem azzal foglalkozni, hogy miként léphet előre a magyar gazdaság. Dumából ugyanis nem, munkából lehet csak megélni.