Azt minden mérsékelten iskolázott ember is tudja, hogy Széchenyi István nagylelkű felajánlása nyomán létrejött a magyar tudományos élet fellegvára, a mai Magyar Tudományos Akadémia. Hogy hogyan és miként kezdte meg működését és milyen hatással volt a közgondolkodásra, arról viszont keveset tudunk. Ez a kis írás nem mélyed el a magyarországi tudományos élet kialakulásában, csak egyetlen kis részlettel foglalkozik, de annak máig ható jelentőségét sem hallgatja el.

1841. november 22-én Fényes Elek a Magyar Birodalom népessége 1840-ben címmel tartott felolvasást a „m academia kisgyűlésében”. Az előadás szövege megjelent a Tudománytárban 1842-ben. Hány emberhez jutott el akkoriban a Tudománytár? Megbecsülni sem tudom, csak eszemben jut, hogy a Pató Pálok tudományos érdeklődése felettébb mérsékelt volt. Ennek ellenér gazdaságilag és szellemileg is pezsgő élet jellemezte a reformkort. Ebben a légkörben jelentette meg Vahot Imre a Magyarföl és népei eredeti képekben című, föld- és népismei, statistikai és történeti folyóiratát (1846). Ennek szerkesztésében két akadémikus, Fényes Elek és Luczenbacher János segítségére támaszkodhatott. A Magyarország lakosaira vonatkozó statisztikai adatok ezen a réven már szélesebb közönséghez is eljuthattak, mint a Tudománytár olvasói.

Sok érdekességgel találkozhatunk, ha belelapozunk ezekbe a könyvekbe. Időnként el kell gondolkodnunk, hogy egyik-másik szó mit jelent, nekem például lassan esett csak le, hogy mi lehet az „esteli”. A XIX. század sajátos nyelvezete részben ugyan idegen a számunkra, de sokszor az volt az érzésem, hogy közérthetőbb a Tudománytár nyelvezete, mint némely mai szakmunkáé. Másutt az olvasottak tanulásra, búvárkodásra késztetnek. Kik lehetnek a clementinusok? Fényes Elek szerint 1600-an élnek az országban. Sikerült megfejtenem, de mondanivalóm számára ez most mellékes, ezért nem fosztom meg az érdeklődőket a felfedezés örömétől.

A demográfiai krízissel, bevándorlással, népvándorlással küszködő mai ember számára tanulságos, amit a népszaporulatról Fényes előadásából tudhatunk. Először nézzük a tényeket. Idézem a Tudománytárban megjelent vonatkozó szöveget (15. oldal):

Én a' magyar birodalom népességét Dalmátországon kívül, nyomtatás alatt levő statisticai munkámban, részletesen minden vallásbeli felekezetnek a' hatósági összeírásokkal egybevetett saját felszámításából dolgozván ki: 12,985,614 vagy kerek számmal 13,000,000 lelket találtam, 's e' számot adatokra építve többre nem tehetem. Tudom ugyan, hogy némellyek adatok szűkében, 's csupán Magyarországra is más müveit európai országok példájára 1 1/2, 2, söt 2 % száztóli szaporuságot gyanítván : a' népesség' számát, magyar birodalmunkban már 1840-ben 14, söt Becher legujabbi munkájában (Statistische Uebersicht der Bevölkerung der österr. Monarchie 1841. Stutgart u. Tübingen) 1840-ik évre 15 millió 378,807 lélekre teszi; de igen csalódnak. Ugyanis a' magyarországi népesség haladásával még a' legtulzóbb mérsékeltek is megelégedhetnek, mert e valódi csiga haladás, pedig ez állatot szeleskedéssel még senki sem vádolta. Igy 20 évvel visszamenve, ha az 1819-ki egyházi névtárakat az 1840-kiekkel összehasonlítom, kiviláglik, miszerint 1 % száztóli szaporuság egyedül csak a' csanádi püspökmegyében észrevehető, a' kalocsaiban, veszprémiben, egriben 1 %, a többi megyékben pedig, és igy az ország' legnagyobb részében épen csak 1/2 % szaporúságot találunk, 's még a' kereskedésre kedvező fekvésű, termékeny esztergomi érseki megye is 1819-ki népességét (710,883 lélek), 1840-ig csak 65,585-tel tudta szaporítni.

Bizonyára egyetértünk Fényes Elekkel abban, hogy a csigát ma sem vádoljuk szeleskedéssel, miközben sokért nem adnánk, ha az általa kárhoztatott fél százalékos szaporodással felválthatnánk a mai népességfogyást.

A szerző érzékeli a földrajzi különbségeket, jelesül hogy a csanádi egyházmegyében egy százaléknál nagyobb, míg az ország nagyobb részén csak fél százalékos a szaporulat. Keresi ennek okát, és azt egyértelműen a szociális helyzetben látja. Mai népesedéspolitikánk jelentős eleme, hogy a gyermeket vállaló családok adóterhét könnyíteni kell. Mint az alábbiakból kitűnik, már akkor is észlelték ennek jelentőségét:

E'csekély szaporodás nyilván tanúsítja, hogy a' status gépelyének egy része romladozó állapotú, 's igazításra vár; én legalább a' csanádi püspökmegye' nagyobb szaporuságát nem annyira a' föld' termékenységében keresem, mert hiszem Békés, Heves, Fejér, Bihar vármegyék épen nem terméketlenebbek a' bánsági megyéknél, hanem az ezekben létező szelídebb úrbér, 's azon körülményben gondolom , miszerint itt a' jobbágytelkek' szabad adása vevése már a' törvény előtt régen gyakorlatban volt.

A „szelídebb úrbér” népesedésre gyakorolt hatása tehát két évszádos tapasztalat. Persze mindannyian tudjuk, hogy valamit elrontani könnyű, megjavítani sokkal nehezebb. Fokozottan érvényes ez a „státus gépelyére”. Éppen ezért fontos, hogy az ország kormányzásában a négyéves ciklusnál hosszabb legyen a folyamatosság. Nem a választások megritkítását szorgalmazom, hanem a jó irányú folyamatokat megindító kormány ismételt megbízásában reménykedem. Két évvel a választások előtt korai még erről beszélni? Nem hiszem. Kampányon kívül súlyosabb a szó.