Ha most azt mondom, hogy Ferenc pápa és Orbán Viktor lényegében egyformán vélekednek a mai helyzetről, félek, arra gondolnál, hogy megártott a meleg.
Régóta zavar, hogy a pápa nyilatkozatainak mindig csak az egyik fele jelenik meg a médiában. Azt is szomorúan észlelem, hogy az emberek többsége még mindig elhiszi, amit a tömegtájékoztatás eléje tálal.

Ferenc pápa Lengyelországba menet egy rövid nyilatkozatot adott a sajtónak, azaz a vele egy repülőgépen utazó újságíróknak. Ez július 27-én volt. Nem lógtam a neten akkoriban, ezért hozzám is csak tegnap jutott el a hír, amit meg fogok most osztani veled. Utólag látom a nyomtatott sajtóban, mondhatni eldugva a sokadik oldalon. Most a Magyar Kurírból idézek, kicsit tömörítve, ahol az elhangzottakat szószerint közölték.

„Van egy szó, amelyet sokat ismételnek: a „bizonytalanság”. De az igazi szó a „háború”. Jó ideje zajlik. Azt mondhatjuk: „a világ – darabokban – háborúban áll.” Ez háború! Ez a szent pap, aki éppen akkor halt meg, amikor az egész egyházért imádkozott, - utalt a pápa Jacques Hamel mártírságára - csak egyetlen áldozat; de mennyi keresztény, mennyi ártatlan, mennyi gyermek hal meg… Gondoljunk például Nigériára. „De hiszen az Afrika…”
Háború van! Ne féljünk kimondani ezt az igazságot: a világ háborúban áll, mert elvesztette a békét.

Még szeretnék egy tisztázó megjegyzést tenni. Amikor háborúról beszélek, valódi háborúról beszélek, nem vallásháborúról, nem. Az érdekek háborúja folyik, háború a pénzért, háború a természeti erőforrásokért, háború a népek feletti hatalomért: ez a háború! Azt gondolhatná ugyanis valaki, hogy: „Ez [a pápa] vallásháborúról beszél.” Nem! Minden vallás békét akar. A háborút mások akarják. Remélem, érthető voltam.”

Hogy a háború kárvallottjain, a menekülőkön segíteni kell, az minden jóérzésű ember számára világos. Magyarország is nyitott a menekültek befogadására. A pápa másutt azt is hangoztatta, hogy az egyes országok biztonságára és teherbíró képességére is tekintettel kell lenni. De a menekült problémát nem lehet megoldani, ha a menekülés okait, a pénzért, a természeti erőforrásokért, a népek feletti hatalomért folyó háborút nem szüntetik be. Nem ez felel meg Orbán Viktor tízpontos javaslata szellemének?

Aljasnak és a ránk szakadt gond súlya miatt gyalázatosnak tartom azokat, akik a valódi megoldás helyett a maguk önző politikai pecsenyéjét akarják megsütni, ahelyett, hogy segítenének a lángokat megfékezni. Vaknak, politikai vezető szerepre alkalmatlannak tartom azokat, akik kényelmes brüsszeli irodákban ücsörögve azzal ámítják magukat, hogy ebben a helyzetben az „európai eszmét” szolgálják, a tagállamok jogainak csökkentése révén.
Nehéz lesz ebből kikeveredni, de még minden esély megvan arra, hogy sikerüljön. Hiszen a korábbi nagy háborúknak csak a végeztével ismerték fel az emberek, hogy miért is kellett harcba szállni, ha ugyan egyáltalán sikerült feltárni a valódi mozgató rugókat. Most viszont, hála az olyan tisztánlátóknak, mint Ferenc pápa és más vonatkozásban, mint Orbán Viktor, már az elején kiderült, miről is van szó.

De ettől még nem oldódik meg automatikusan a gond. Keresztényként azokért kell fohászkodnunk, akik leállíthatnák a háborús folyamatokat. Akiknek be kellene fejezniük a világ globális kifosztását.