„Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám                                       .        
 az  Urat  ülni magas és felemeltetett székben, és  a                            
 palástja betölté a templomot”...
(Ézsaiás 6:1-8).

Mindenkinek van legalább egy döntő élménye, amelyet soha el nem felejt, s amely meghatározó volt élete alakulásában. Valakinek csodás megmenekülés veszedelemből, balesetből, gyógyulása halálos betegségből. Vagy egy nem várt szerencse, amely ölébe hullott: egy remek állás, amelyről nem is álmodott, vagy egy mesés nyeremény, amely a koldust milliomossá emelte. Esetleg egy nem várt találkozás, amely alapvetően változtatta meg az életet: lett belőle karrier, életpálya, vagy esküvő és boldog család gyermekekkel és unokákkal.

Ézsaiás prófétának, aki vagy 25őő évvel korábban élt, legnagyobb életrendítő és életváltoztató élménye az volt, hogy magát az Úristent látta (v. 1,5).
Ézsaiás e nagy élmény előtt is Isten-hívő ember volt, sőt Istennek tanult és felszentelt papja, aki kiemelt helyen a jeruzsálemi templomban szolgált.  Ám volt egy nagy hiány életében, az hogy eleddig nem volt Isten-élménye!

Bizonyára, jó Isten-hívő-és-félő keresztény vagy. Azonban a te életedből vajon nem hiányzik-e egy alapvető, sorsodat eldöntő Isten-élmény, mint egykor Ézsaiáséból? 

1. Lássuk meg, hogy miért döntő Istennel ilyen személyes, szubjektív és titokzatos módon való találkozás?

Mindenek előtt azért, mert ebben bizonyossá lesz számodra, hogy Isten van!  Ha volt valaha nagy bizonytalanság Isten létezése felől, az akkor a mai nyugati civilizációban van.  Kezdődött ez a 14-ik században a művészetekben lassan meginduló Renaissance- éval – a világ felé való fordulással, mely az Egyházba is behatolva, annak elvilágiasodásához vezetett.  Ez indította el a Reformáció mozgalmát a 16-ik században. Közben a filozófia európai racionalizmusba és angol empiricizmusba fordult. Mindez a 18-ik század végi nagy társadalmi földrengéshez vezetett a véres Francia Forradalomban, amelyben az Egyház modernkori üldözése, a nagy forradalmak és a nagy háborúk kora kezdődöttel el. Mindez csúcsra jutott a 2ő-ik század világháborúiban és az ezek nyomán kialakult káoszban a kommunizmus világhódításában és ateizmusában. Jóllehet ez önmagát falta fel, ám egyes vonásai átöröklődtek a mai globalizmus gazdasági-politikai törekvéseibe, valamint a divatos keresztény-ellenes kozmopolita filozófiába és világszemléletbe.

Mindezen eredők összhatásaként a mai nyugati ember totális és kaotikus bizonytalanságban él önmaga, világa és Istene felől. Ami Istent illeti, a felőle való bizonytalanság sokakat az agnoszticizmus karjaiba dobja. Az ilyen elismeri, hogy vannak érvek Isten léte felől, de ugyanakkor vannak érvek nemléte felől is. Mivel dönteni nem tud, mert nem képes, ezért az egész dilemmát elkerüli, és nem foglalkozik vele. Világunk tele van ilyen emberekkel. Másokat az Isten-felőli bizonytalanság az ateizmus, az istentagadás halálos kelepcéjébe vezeti. Ha nincs „Pantokrátor – a mindeneket teremtő” akkor én vagyok az „Autokrátor – a magamat teremtő” – magamnak vagyok isten, törvény, erkölcs és végzet. Ne csodálkozz, ha a világ gonosszá lett!

2. Aki Istent látja, az mint Ézsaiás,  egy villanásban megérti, átéli elveszett voltát. Így kiált föl: „Jaj nékem, elvesztem...hisz a királyt, a seregek Urát láták szemeim” (v.5).  Rudolf Ottó (1869-1937) német vallástörténész írta le a hirtelen vallási élmény kettős hatását az emberre. Az első a „misterium tremendum” – a félelem. Ezt élte át Ézsaiás, s ezért kiáltott fel: „Elvesztem” – mert a „Szent” ez esetben Isten jelenlétében rátolultak bűnei. Ki is kiáltja: „tisztátlan ajkú vagyok!” Azt már a szeráf teszi hozzá „hamisságod”(v.7). És ennyi elég, hiszen ha gyűjtő fogalomnak vesszük, mögötte felsorjázhat a vétkek egész légiója: káromkodás, hazudozás, bajkeverés, veszekedés, hamis vádaskodás – csak, hogy néhányat említsünk.

Gondoljuk meg, hogy ezt a vallomást Ézsaiás Isten jelenlétében teszi meg, e nélkül nem tenné! Csodálkozunk-e azon, hogy világunk, amelyből Istent kitaszították, s amely roskadozik és elvész a hamis, hazug, csalárd, megtévesztő, rászedő, becsapó, megrövidítő, üres vagy méreggel telt szavak rettenete alatt! Melyek darabokra törnek életeket, családokat, közösségeket, társadalmakat és végül elvesztik világunkat!  

És ez az Isten nélküli civilizáció büszke tudományos teljesítményére, s égig érő tornyot akar építeni  „Sic itur ad astra” – ezzel akar a csillagokba jutni, de ebből is csak  torzó Bábel Torony marad, mert a világ népeink nyelve összezavarodott – már régen nem értik meg egymást! És ezzel a bábeli nyelvzavarral elvesző modern nyugati emberrel szemben 25őő esztendő távlatából emelkedik ki az erkölcsi piedesztálon magasan felettünk álló próféta-fejedelem Ézsaiás – aki bevallotta vétkét Isten jelenlétében!

Nem te vagy-e aki érzi és átéli bűnös voltát, s emiatt fél és remeg, és úgy érzi örökre elveszett s bűnösként hal meg? Nos, gondold meg, hogy nem félnél és remegnél, s éreznéd magadat örökre elveszettnek, ha nem Isten állna előtted? És ez a nagy vigasztalás! Most még nem látod őt, de ott van, mert ha nem lenne ott, letagadnád bűneidet, vagy elszaladnál előlük, vagy ártatlanságodat bizonyítgatnád!

3. Ám a jó hír az, hogy Isten nem elveszíteni akarja Ézsaiást, hanem ajkát megtisztítani, bűnét megbocsátani és papból prófétát teremteni.  Rendelkezik, s egy szeráf eleven szenet hoz az oltárról, és Ézsaiás ajkait érinti. S hangzik a feloldozás: „Hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett” (v.7). Nekünk bűneiktől való megtisztulás Krisztus értünk hozott kereszthalálában van!: „Mert...azért jött az embernek fia, hogy adja az ő életét váltságul sokakért!” (Máté 2ő:28)
Vajon neked lényednek melyik részét kellene megtisztítani?  Ajkaidat? – mert beszéded hamis, mint Ézsaiásnak. Jézus azt mondta övéinek, hogy „Legyen a ti beszédetek „Úgy-úgy – nem-nem” (Máté 5:37). Már a régi latinok megmondták: „Sapienti sat” –  a bölcs  hallgat.  Vagy talán szemedet? – mert sokszor gonosz és irígy a nézésed?;  esetleg kezedet? – mely elvesz és nem ad, görcsbe rándul, holott  simogatni kellene?;  avagy lábadat – melyek nem az egyenes, hanem a görbe, nem a keskeny, hanem a széles úton jár?   Gondolataidat? Szívedet? Vess számot melyik részed, vagy részeid kiáltanak megtisztítás után?  Ma is áll és évezredeken át idehangzik Isten szava: ”Szentek legyetek,  mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok!”(3Mózes 19:12).

Ézsaiás félelme egyszerre elszállt és újjászületett ember lett. Ennek üres helyét a Rudolf Otto által jelzett a „Szent” Isten jelenléte élményének másik hatását töltötte be a „misterium fascinans” – Isten lenyűgöző volta. Isten csodálatos jelenlétének, bűne elfeledésének, önmaga megtisztulásának, és prófétai megbízatásának öröme tölthette be Ézsaiás szívét-lelkét, egész lényét s együtt zenghette immár a szeráfokkal az Úr dicsőítését: „Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!”
Keresd az Urat, hogy el-nem-vehető szubjektív, titokzatos, de valós bizonyságod legyen arról, hogy ő Van, Él és Ő a Te Istened! Ezt mondja az Úr: „Akik engem szorgalmatosan keresnek, megtalálnak! (Példab. 8:17). Igazában Isten talál meg igéjével, életed útján vagy éppen álmodban.

Ady Endre, irodalmunk nagy tékozló fiúja így ír Isten élményéről ’Az Úr ékezése’ című versében:
„Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csendesen és váratlanul átölelt az Isten.
Nem jött harsonával, hanem jött néma igaz öleléssel.
Nem jött szép tüzes nappalon, de háborús éjjel.
És megvakultak hiú szemeim, meghalt ifjúságom.
De őt, a fényes, nagyszerűt mindörökre látom!”

     Ki ne maradj életed  legnagyobb,  életfordító és üdvösséget hozó élményéből!