A hetvenes évek közepén egy tudományos ösztöndíj révén négy hónapot dolgozhattam Norvégiában. Kollégáimtól hallottam, hogy miként reagáltak a norvégok a német invázióra a II. világháborúban. Amikor az invázió megkezdődött, a norvég parlament összeült és hosszasan vitatta mi a teendő. A király összecsomagolt és kis kísérettel elindult Norvégia északi területei felé, menekülés közben elkezdte megszervezni az ellenállását, majd hajóra szállt és Londonból irányította a partizántevékenységet. Miközben a német hadihajók az Oslo fjordban úsztak a főváros felé, el kellett haladjanak egy már régóta csak múzeumként hasznosított erőd előtt. Egy hadnagy beélesítette az egyik ágyú-matuzsálemet és leadott egy lövést. Ezzel az egy, jelképesnek szánt lövéssel sikeresen elsüllyesztette az egyik német hajót.
Idén eddig mintegy 160,000 ember próbált a tengeren át Olaszországba jutni, tíz hónap alatt már többen, mint 2015 folyamán. Akkor „csak” 140,987 személy érkezett ezen az úton. Az átkelés során meghaltak számát 3500-ra teszik. Naponta látjuk a híradókban, hogy az afrikai partoknál kimentik a lélekvesztőkön, vagy legalábbis tengeri átkelésre alkalmatlan úszóalkalmatosságokon, esetleg túlzsúfolt hajókon közeledőket és átszállítják őket Olaszországba.
Sokáig kellett várni, míg egy valaki, jelesül a német belügyminiszter, felzárkózott a norvég hadnagy helyzetfelismerő készségéhez. Most ugyanis Németország azt javasolja, amit hónapok óta minden kicsit is gondolkodó tv néző: az ily módon a tengerbe fulladástól megmentetteket ne Európába hozzák, hanem valamelyik rendezett viszonyokkal rendelkező észak-afrikai országba vigyék, ahol módjuk van szabályos körülmények között menedékjogot kérni.
Persze a II. világháború óta a helyzet annyival romlott, hogy a német miniszter nem intézkedhet az ügyben, hanem meg kell tárgyalja azt az Európai Unió illetékeseivel. Már hallom az emberi jogok állítólagos védelmezőinek kórusát, amint tiltakoznak.
A természet törvényei szerint a norvég hadnagy már nem élhetne akkor sem, ha nem lett volna hősi halott. Egy biztos: hiányzik.
|