Magyar Krónika
Egy fiú a vonaton
Magyar Krónika 2018. 05. 18. események Bodor Miklós László
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
A KENGURUAz asszony, akinek egyelőre egy csöppet sem szilfidi alakja azt mutatja, hogy néhány hét múlva gyermeke születik, még korántsem fiahordó, már csak azért sem, mert hátha leánya születik majd.
hirdetés
Klikk ide
Baj támadt a vidéki ház körül. Feleségem felhívott, hogy nagy kár történt. A vízóra leolvasása során mértéktelen nagy fogyasztást mutatott a számláló. Télen csak ő tartózkodik ott. Elutaztam persze, hogy segítsek, amit tudok.
Kiderült, hogy az eltört cső kicserélése csak a szépen leburkolt terasz szétrombolásával lenne lehetséges. A mérőtől új nyomvonalon új vezeték építése szükséges. Mikor oda értem, két hozzáértő ember már kiásta az új cső árkát. Beláttuk, hogy hasznos nem lehetek, elindultam vissza.
A falunak vasút állomása nincs, az utolsó vasúti állomásig ritkán járó busz szállítja az Ipoly völgyének utasait. Az állomáson nem állt a szokott helyen az indulásra kész szerelvény! Az útvonal egyik állomásán egy életunt ember csúf halált választott magának. A vonatok késtek.

Szép napos délután volt. A januári Nap elviselhetővé tette a kényszerű, váratlan késedelmet. A várdán őgyelegve mellém szegődött egy kisfiú. Megszólított. Nem emlékszem milyen kérdéssel indította a beszélgetést. Értelmes volt a kérdés, és megpróbáltam annak megfelelően megválaszolni.
A hangosan beszélő bemondta, hogy vonatunk késni fog, ám okát nem adta.

Ez az állomás a belföldi vonal végállomása. A tovább haladó néhány szerelvény az Ipoly zengő-bongó acélhídján, a Trianoni határon túlra megy tovább.
A beérkező vonatjaink itt szusszannak egyet, a forgalmi rendnek megfelelően esetleg mozdonyvezetőt, jegykezelőt cserélnek. A kocsikat kitakarítják, és megindulnak vissza a budapesti másik végállomás irányába.
A visszainduló járat kalauza ugyanolyan türelmetlenül jött – ment, mint mi a bosszankodó utasok. Ő már tudta a késés okát. Meg is mondta.

A gyerek elgondolkodva tőlem kérdezte:
- Miért lesz valaki öngyilkos?
- Biztosan nem tudom, de feltehetően olyan gonddal találja szemben magát, amit nem tud megoldani. – feleltem
Néztem a fiúcska arcát. Koraérett szomorúságot láttam rajta.
- Hányadik osztályba jársz, -kérdeztem most én, hogy eltereljem a gondolatait.
- Hatodikos vagyok. – felelte, és folytatta gyermekes nyíltszívűséggel
- Kemencén lakom egy otthonban, és Bernecén van az iskola.
- Otthonban laksz, - csodálkoztam hangosan.
- Igen. Államis vagyok két éve. – mondta nyugodt beletörődéssel a hangjában.
- Szüleid meghaltak? – kérdeztem
- Nem haltak meg. – felelte, és kissé visszább húzódott
Kis csend támadt közöttünk, de nem tartott soká.
- Ülhetünk együtt? – kérdezte nyugodt hangon.
- Természetesen! – feleltem
Néztem az érett, szépen beszélő, nyílt tekintetű, tiszta, rendes ruházatú fiút.
A gyermekded nyíltsággal feltett kérdései voltak némileg  sajátságosak. Egyébként olyan volt, mint egy kis felnőtt.
- Hogyan lehetek színész, ha felnövök,- fordult hozzám.
- Először is le kell érettségizned. Utána pedig el kell végezned valamelyik színészképző iskolát
- Hány ilyen iskola van?
- Először is a Színházművészeti Egyetem. Ide nem könnyű bejutni. ’S vannak különböző színi iskolák, amiket neves művészek tartanak fenn.
- Táncolni már tudok! – mondta felszabadultan
- Azon kívül sokat kell tanulni! Minden szerep, minden fellépés új tanulási folyamatot igényel.- mondtam mosolyogva.
- Pestig jössz? – kérdeztem most én
- Nem, csak Vácig. –felelte, és nem hagyta eltéríteni a beszéd fonalát.
- Biztos, hogy minden szerephez újra, és újra tanulni kell? – kérdezte
- Bizony! – bólintottam.
- Jól tanulsz? – kérdeztem
- Igen. Most decemberben 4,5- ös átlag lesz a bizonyítványomban.
- A tanulással nincs bajom, csak a többi gyerek nagyon rossz! – mondta keserűen. A nevelőket szeretem, de a társaimmal nem vagyok jó viszonyban.
- Otthon, az egyik iskolából kirúgtak.
- Mi volt az oka?
- Nem tudtam beilleszkedni. Nem szerettem az ottani tanárokat sem. Magukkal törődtek. Körmeik lakkozásával, a miniszoknyáikkal, tűsarkaikkal. Mi gyerekek nem voltunk fontosak. Sem a tanítás. Itt legalább tanítanak. Csak a többi gyerek ne volna olyan rossz… - borult el a tekintete újólag.
Nyugodtan, érett módon adta elő gondjait.

A vonat beérkezett. Magától értetődő természetességgel ültünk egyik négyes ülésre, egymással szemben. Ő a telefonjával foglalatoskodott, és keresztrejtvényembe merültem.

Néha, hangjában kis szorongással megkérdezte mennyi idő múlva érünk Vácra? Hol is vagyunk, melyik állomáson? Figyelni kezdtem a gyereket. Furcsa feszültség kezdett úrrá lenni rajta. Kényszeres mozgást tapasztaltam rajta. Valami belső kín valóságos görcsbe rándította olykor.
- Nem vagy jól? - kérdeztem rá lehalkítottan, hogy a többi utas ne figyeljen fel a kérdésre.
- Semmi baj nincs. – válaszolt, és a nyugtalanságot el tudta leplezni.
- Most milyen messze vagyunk Váctól? –kérdezte nyilvánvaló szorongással.
- Körülbelül tizenöt percnyire.- feleltem.
- Te most az otthonba mégy?- kérdeztem tanácstalanul.
- Nem. Kemencén lakom az otthonban. Anyukámékhoz megyek. Eltávozást kaptam. –felelte, most már érezhetően kínlódva.
A kényszeres mozgás most már szinte állandósult nála.
- Tikem van. –suttogta magyarázat képen
- Félsz valamitől? – aggódtam hangosan
- Nem félek, csak nem tudom mi vár.- felelte kínlódva.
- Meglátod, nem lesz semmi baj! – mondtam, és reménykedve kívántam, hogy igazam legyen.

Azt hiszem, sikerült megnyugtatnom. Arca kisimult. Visszatért a musical-színészi terveihez.
- Meg tetszik tudni mondani, hogyan lehet az Operett Színházhoz eljutni? És körülbelül mennyibe kerülhet oda egy jegy?

Mondtam egy valószínűleg helyes jegyárat. Elmondtam a Nyugati - pályaudvartól lehetséges útvonalat. Verőce után öltözni kezdett. Ismét a Szobon megismert koraérett kisfiú köszönt el tőlem. Leszállás után, a vasút melletti járdáról felém integetett.
Mosoly volt az arcán. Visszaintegettem neki.
Lehetségesnek éreztem, hogy betegségét kinőheti, és kívántam tiszta szívből, hogy eléri egyszer a kitűzött célját. A mesebeli legkisebb fiúként megmássza az üveghegyet, átússza az Óperenciás tengert, és legyőzi majd betegségként rá telepedett hétfejű sárkányt. Hitével, tiszta lelkével mindenre képesnek éreztem!

Sajnáltam, mikor eltűnt a pályaudvar forgatagában.
Magyarország Tiszteletbeli Konzulátusa
Tiszteletbeli konzul Szentmihályi Gyula Fogadóórák, minden kedden 13.00 - 17.00 óráig 65 rue Ontario, Ouest, Montreal, QC. H2X 1Y8
Tel: 514-288-7378 Email: itt
HIVTALOS FORDÍTÓ
Érsek András
Ordre des traducteurs, terminologues et interpretes agréés du Québec , magyar, angol, francia, román
Tel: (514) 781-9768
Fax: (514) 626-0869
Email: itt
Családi Temetkezési Vállalkozó
693. Jean Talon O.
(Park Extention)
Montreal,  H3N 1N1
Tel: (514) 271-1212