Magyar Krónika
Gyulafehérvár100
Magyar Krónika 2018. 08. 08. eseményekSurján László
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
A KENGURUAz asszony, akinek egyelőre egy csöppet sem szilfidi alakja azt mutatja, hogy néhány hét múlva gyermeke születik, még korántsem fiahordó, már csak azért sem, mert hátha leánya születik majd.
hirdetés
Klikk ide
Nincs öregebb a tegnapi újságnál, tartja a mondás. Ám a valóban régi újságok ezer kincset rejtenek, s olykor még a mának is irányul szolgálnak. Száz éves mondatokkal lehet megvilágítani, hogyan is jutottunk el 1918 december elsejéig, majd 1920. június 4-éig.
Tisza István a képviselőházban 1918. június 19-én, Károlyi Mihállyal vitában:
Most önök mindent el akarnak követni arra, hogy most, a győzelem küszöbén kishitűvé, önzővé tegyék ezt a magyar nemzetet
(Megjelent a 8 órai újság 1918. jún. 20-ai számának 3. oldalán, ahonnan a további idézetek is származnak. A beszéd vagy ismertetése a többi lapban is megjelent, a lap pártállásának megfelelő tálalásban.)
Komolyan gondolhatta, hogy a győzelem küszöbén álltak  röviddel az összeomlás előtt? Más kérdés,, hogy ez a kishitűvé tevés azóta is végigvonul a magyar belpolitikában. Nincs új a nap alatt.

Hát szabad úgy odaállítani a mai helyzetet, mintha a béke megkötésének akadálya akár német, akár magyar politikusoknak, pártoknak vagy kormányoknak megátalkodott harci vágyában rejlenek és nem volna a béke egyedüli akadálya, hogy ellenségeink ma is még szétdarabolásunkat hirdetik? Két évvel a békediktátum aláírása előtt a magyar vezetés ezek szerint pontosan tudta, hogy mi vár ránk. Nem ez az egyetlen megszólalás, ami alapján képtelenség azt gondolni, hogy a kortársak számára derült égből villámcsapásként hatottak a békefeltételek. Ebben a beszédben Tisza azzal vádolta meg Károlyit, hogy a németek elleni hangulatkeltéssel az ellenség kezére játszik. A későbbiek fényében vádjai igazoltnak látszanak. Ha tudták 1918-ban, – és tudták, – hogy az ország területi épségéről van szó, akkor a hadsereg feloszlatásának oka nem lehetett egyszerűen a mindenkiben meglévő békevágy.

Ebben a Tisza beszédben keveredtek a reális felvetések és a naiv vagy megkésett gondolatok. A beszédnek Károlyit kritizáló pontja előtt a nemzetiségi kérdésről szólt:
„…ma már tudjuk, mit, akart Románia és mit akarnak a csehek.” Az újságíró összefoglalásában ezután a szónok „sürgeti a büntetőtörvények ez irányban való kijavítását. Foglalkozik a szerb és a román egyházzal szemben követendő eljárással s az államosításnál óvatosságot ajánl. A kérdést a hazafias románsággal egyetértésben kell megoldani.” Magyarán egyszerre akar erőt alkalmazni és az arra hajlandókkal együttműködni. 164 nappal Gyulafehérvár előtt.

Figyeljük meg, csak a cseheket említi, a szlovákokat nem, még tót néven sem. A románokat  hazafias és nyilván nem hazafias csoportra osztotta. A háború elején ennek volt létjogosultsága, de 18-ban már alig.