Magyar Krónika
Néha nehéz megtartani a magyarságot
Magyar Krónika 2019. 07. 16. eseményekBokor Klára
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
A KENGURUAz asszony, akinek egyelőre egy csöppet sem szilfidi alakja azt mutatja, hogy néhány hét múlva gyermeke születik, még korántsem fiahordó, már csak azért sem, mert hátha leánya születik majd.
hirdetés
Klikk ide
Vanyáék – Magdika és Alois – kedves, sokak által ismert érsekújvári házaspár. A környék egyetlen magyar rendezvényéről sem hiányoznak. Kivéve azokat a hónapokat, amelyeket az Egyesült Államokban töltenek az unokáikkal. Az alábbiakban ők mesélnek az életükről.
Alois kezdi a mesélést: Csehországban láttam meg a napvilágot. Nagyapámékat annak idején kitelepítették Magyarországra, de apu nem akart ott maradni, és visszajött a Felvidékre. Itt ismerkedett meg az én jövendőbeli anyukámmal, aki akkoriban Csehországban vállalt munkát. Apu utánament, összeházasodtak, és Csehországban telepedtek le. Mi is ott születtünk a bátyámmal. A szüleim, de főleg apu, mindenáron el akarták kerülni, hogy "elcsehesedjünk", ezért otthon csak magyarul beszélhettünk. A bátyámhoz is csak magyarul szólhattam. Ezt apu nagyon komolyan vette, mert az volt a terve, hogy az egész család visszatér a szülőföldre. Ám ahogyan cseperedtem, egyre inkább a cseh közeget éreztem közel magamhoz, "csunder", country, sport volt az életem. Emlékszem, sokszor nem is nagyon tetszett, de minden szünidőben kötelezően haza kellett jönnöm a rokonokhoz Érsekújvárba és Udvardra. A szüleim azért tartották ezt fontosnak, hogy ne szakadjak el a gyökerektől. Egy csehországi lagziban ismertem meg Magdikát, a tardoskeddi lányt. Még a sors is a magyarként való megmaradásomat támogatta.

Magdika veszi át a szót: – A megismerkedést követő évben összeházasodtunk. Csehországban egyszerű volt új életet kezdeni. Adva volt a lakás, a munkahely, a mi vidékünkhöz képest ott Nyugat volt. Bár rendeltem a Magyar Kultúrából könyveket, lemezeket, járt oda a Barátnő, mégis úgy éreztem, hogy leépülök. Lányunk iskolás-, fiunk óvodáskor előtt állt, amikor eldöntöttük, hazajövünk, hogy a gyermekeink a magyarságot szívhassák magukba. Sokan értetlenül nézték, hogy a gyermekeinket magyar iskolába írattuk. Jól tudnak csehül, semmi gondjuk nem lenne a szlovák nyelvvel, vélték az eltévelyedett magyarok is. A férjem, aki Csehországban egy csendes férfi volt, itt rebellis lett, annyira más volt vidékünkön a közhangulat. A gyűléseken fel mert szólalni az igazság érdekében, ´89 novemberében is az elsők között voltunk Érsekújvár főterén.

A lányom Brünnben végezte az egyetemet, s mivel szeretett utazni, világot látni, több egyetemen is megfordult egy-egy szemeszterre. Amerikai férjével, Daviddel Érsekújvárban ismerkedett meg, aki itt járt angolt tanítani. Tizenöt évvel ezelőtt házasodtak össze, és San Franciscóban telepedtek le. Mikor ikreket vártak, a családcentrikus egyetemi városba, Berkeley-be költöztek. Én még az unokáink születése előtt kimentem az Államokba, hogy segíteni tudjak az ellátásukban. A gyerkőcök először magyarul tudtak, mert velem és a budapesti gyermekfelvigyázóval voltak a legtöbbet. Akkoriban alig jártam haza, hat évig kint voltam, a férjem négyig, mert ő az unokák születésekor még nem volt nyugdíjas. Eközben egy évre Budapestre költözött a család, ami nagy könnyebbség volt.

Alois veszi át a szót: – Leginkább én követtem el a hibát, hogy az unokáktól a helyes angol kifejezéseket követeltem, de Magdika rám szólt. Nem az a cél, hogy mi tökéletesedjünk az angolban, hanem hogy az unokák magyar beszédet halljanak tőlünk. A lányom a kezdetektől fogva magyarul beszél a gyermekeihez, az apjuk angolul. Érdekes, hogy a vejünkkel tudunk magyarul beszélni, mert ő azt tartja, hogy próbáld megtanulni azt a nyelvet, ahol élsz és főleg a gyermekeid anyanyelvét. Jelenleg azt tapasztaljuk, hogy minél idősebbek a gyerekek, annál nehezebb őket rászedni, hogy este magyar mese legyen. Mostanában már csak úgy három hónapra megyünk évente. Ilyenkor nem járnak napközibe, megyünk velük az osztálykirándulásokra a tanárok segítőjeként, ha kell, beülünk az órákra, bár a gyerekek az utóbbi időben ezt már kissé kínosnak tartják. Nekem leginkább a zeneóra tetszett, ahol a tanár a gyerekek közé ülve gitározott, és a gyerekek énekeltek. Egy kisdiák el is aludt, de nem ébresztették fel, és megjegyzést se tettek a viselkedésére. Ott nincs hangos szó, sok magyarázattal és rengeteg türelemmel próbálják nevelni a gyerekeket.

A magyar vasárnapi iskola Berkeleytől harminc kilométernyire található a magyar vasárnapi iskola, amelybe még kétszáz kilométerről is eljárnak a magyarok. Néha sok energiába kerül olyan hangulatot teremteni, hogy a gyerekek ne érezzék erőszaknak az ottlétet. Bár Magdika és Marci írni, olvasni is tud magyarul, a legtöbb gyereknek ezt ott kell megtanulnia. Fontos, hogy magyar kulturális közegben legyenek, ezért a szülők nagy áldozatokra is képesek. Magdika és Alois alig egy hónapja érkeztek haza az Államokból, de a napokban már megjöttek Érsekújvárba az unokák az édesanyjukkal. Július végéig maradnak. Az ikrek már igénylik a gyermektársaságot, de egy újvári lakótelepen, ahol a nagyszülők is laknak, egyre nehezebb korban hozzájuk illő magyar barátokat találni. Szlovák gyerekekkel játszva a szlovák nyelv alapjait is elsajátítanák, de a cél az, hogy a magyar nyelvben tökéletesedjenek. Hogy mit hoz az élet, merre sodorja a sors Magdikát és Marcit, nem tudhatjuk. Nekünk, nagyszülőknek az a dolgunk, hogy minden eszközzel igyekezzünk őket megtartani a magyarság számára.   ma7
Magyarország Tiszteletbeli Konzulátusa
Tiszteletbeli konzul Szentmihályi Gyula Fogadóórák, minden kedden 13.00 - 17.00 óráig 65 rue Ontario, Ouest, Montreal, QC. H2X 1Y8
Tel: 514-288-7378 Email: itt
HIVTALOS FORDÍTÓ
Érsek András
Ordre des traducteurs, terminologues et interpretes agréés du Québec , magyar, angol, francia, román
Tel: (514) 781-9768
Fax: (514) 626-0869
Email: itt
Családi Temetkezési Vállalkozó
693. Jean Talon O.
(Park Extention)
Montreal,  H3N 1N1
Tel: (514) 271-1212