Magyar Krónika
Meghatározta Mumbai fejlődését a századforduló pestisjárványa
Magyar Krónika 2020. 06. 21. események
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
A KENGURUAz asszony, akinek egyelőre egy csöppet sem szilfidi alakja azt mutatja, hogy néhány hét múlva gyermeke születik, még korántsem fiahordó, már csak azért sem, mert hátha leánya születik majd.
hirdetés
Klikk ide
Az indiai Mumbai tengerparti külvárosa, a hagyományosan nagyszámú katolikus lakossal bíró Bandra tekergő utcáin sétálva az ember számos, a házak falaira meszelt keresztet láthat. E jelek a várost több mint egy évszázada végigpusztító pestis emlékei, abból a korból, amikor a várost még Bombaynek hívták, és brit uralom alatt állt. A mára szinte elfeledett katasztrófa óriási hatással volt a város fejlődésére.
Hindu hamvasztásos temetési szertartás Bombay utcáin a járvány idején (kép forrása: Wikimedia Commons)

Kirakatvárosból gócpont

A 20. század hajnalán a bubópestis mintegy tízmillió ember életét oltotta ki Indiában. A kór a szintén brit gyarmat Hongkongból érkezett a tengeren, az indiai nagyváros párás, zsúfolt negyedeiben pedig könnyűszerrel terjedt. Bombay kikötővárosa hamar a járvány egyik epicentrumává vált.

A brit gyarmati hatóságok könyörtelen módszerekkel kísérelték meg visszaszorítani a kór terjedését: erőszakkal lakoltattak ki embereket otthonaikból, hogy aztán internálótáborokba tereljék őket. Ennek eredményeként sokan elszöktek a városból, a szubkontinens távoli szegleteibe eljuttatva a halálos ragályt.

A bombayi járvány egyben orvostörténeti mérföldkövet is jelölt: Waldemar Haffkine (Volodimir Havkin), egy odesszai zsidó orvos is a városba érkezett segíteni, és itt fejlesztette ki a pestis elleni első vakcinát.
A jelenlegi koronavírus-járvány során mintha ismételné magát a történelem: a nagyvárosból a lezárások hatására a vendégmunkások valóságos exodusa indult meg, a vírus megjelenésének hatására pedig a városi hatóságok egy 123 éves, a britek által hozott törvényre hivatkoztak, amely az emberek életvitelének teljes felügyeletére jogosította fel annak idején a hatóságokat.

A britek ekkoriban Bombayt világbirodalmuk második számú városává kívánták fejleszteni London után, ennek megfelelően egyszerű kikötővárosból rohamtempóban iparosodó világvárossá kezdett alakulni. E korszak emlékei a gótikus építészet és nagyszabású műemlékek.

A britek és gazdag indiaiak szűk elitje valóban bámulatos körülmények közt élt, azonban ez csupán a város egy kis része volt, elsősorban a látogatók lenyűgözésére. A városba költöző emberek nagy része szegény kétkezi munkás volt, és az ő életkörülményeik ebben az időszakban valójában egyre rosszabbá váltak, ahogy nőtt a zsúfoltság.

E zsúfoltság – az éghajlattal együtt – volt az, ami miatt a város gócponttá alakult. A Kínában évtizedek óta fel-felbukkanó járvány 1894-ben érte el Hongkongot, ahonnan 1896-ban terjedt át a hajókon élő patkányok útján Bombaybe. A zsúfolt, párás klímájú város helyzetét rontotta a szinte hatástalan vízelvezető-rendszer, amely miatt a városban sok volt az állóvíz, amely kimondottan kedvezett a baktériumok terjedésének.

Ugyanez volt igaz a szennyvízelvezetésre is – a köztisztaság a város jó részén nem létező fogalom volt. A megelőző mintegy három évtized rohamléptékű iparosodása során kevés figyelem és pénz jutott az infrastruktúrafejlesztésre, így a legtöbb esetben a munkát adó nagy üzemek mellett épültek a "csaul" néven ismert bérlakás-komplexumok, valamint ezek környékén álltak fel a még szegényesebb körülményeket biztosító sátor- és bádogvárosok.
Mivel az építkezés nem volt szabályozva, a földbirtokoson arcátlanul szűkös, mindenfajta szellőzést és fényt nélkülöző lakhelyeket állíthattak fel, hogy minél több bérlőt fogadhassanak. A 19. század végi Bombay ideális terep volt a pestis számára, és a kór megjelenése után további húsz éven át folytatódott ellene a küzdelem.

A gyarmati hatóságok a szegénynegyedek problémájaként tekintettek a pestisre, és gyakran maguknak a nyomornegyedeknek a lebontásával "kezelték". A lakókat eltávolították, a fertőzötteket és a velük kapcsolatba kerülteket jobb esetben kórházba, rosszabb esetben "pestistáborba" vitték, az üres területet pedig fertőtlenítették. A hatás nem maradt el: e negyedek lakói tömegesen kezdték el elhagyni Bombayt, sokuk a pestist is magával hurcolta.

A gazdasági hatás katasztrofális volt: a város minden kereskedelme megszűnt, szárazföldön és tengeren egyaránt.

A csodafegyver és a visszatérés

Miközben a járvány tönkretette Bombay életét, a korabeli tudomány még abban sem volt biztos, hogy ugyanazzal a kórokozóval van-e dolga, mint Hongkongban.
Kalkuttában az odesszai bakteriológus Dr. Waldemar Mordechai Haffkine éppen korábbi, kolera ellen kifejlesztett védőoltását tesztelte, amikor Bombaybe hívták. Itt a helyi állami orvosképző, a GrantOrvosi Főiskola 000-s számú tantermében rendezett be ad hoc laboratóriumot.
Itt sikerrel kultiválta a pestist egy zsíros környezetben, amelyet a hagyományos indiai ghi vajból állított elő. A legyengített baktériumokból előállított vakcinával – a nyulakon végzett sikeres kísérleteket követően – saját magát oltotta be elsőként, és az elkövetkező három évtizedben ezt tartották a világ leghatékonyabb védőoltásának.

Miután nagy nehezen meggyőzte a vakcina hatékonyságát illetően a hatóságokat is, azok átengedték Haffkine-nak a Bombay központjában lévő kormányzói palotát, ahol megkezdte a tömeges előállítást.

Az 1910-es években – miután egyrészt nyilvánvalóvá vált, hogy a pestis szétterjedt egész Indiában, így nemigen van hova menekülni előle, másrészt az eredeti gócpontban sokat javult a helyzet – az emberek elkezdtek visszatérni Bombaybe. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a britek felállították a Bombay Városjavítási Bizottságot, amely a város bővítését tervezetten végezte.

Elsőként a lakosság tágabb területen való elosztása mellett döntöttek: előre megtervezett külvárosokat hoztak létre, amelyek már a házak építése előtt rendelkeztek alapvető szennyvízhálózattal, utakkal, tömegközlekedéssel és egyéb infrastrukturális alapokkal.

E fejlesztések magukkal hozták a bankok, felsőoktatási intézmények, parkok, imahelyek és vasútvonalak egyre nagyobb sűrűbb kiépülését, ami tovább javított a város összképén, és alapvetően meghatározta mai képét.

Napjainkban a koronavírus-járvány kapcsán újra az úgymond "önálló városrészek" létrehozásában gondolkodnak sokan Mumbaiban – a lakosság többsége által rég elfeledett pestis öröksége több formában is tovább él.

Múlt-kor
Magyarország Tiszteletbeli Konzulátusa
Tiszteletbeli konzul Szentmihályi Gyula Fogadóórák, minden kedden 13.00 - 17.00 óráig 65 rue Ontario, Ouest, Montreal, QC. H2X 1Y8
Tel: 514-288-7378 Email: itt
HIVTALOS FORDÍTÓ
Érsek András
Ordre des traducteurs, terminologues et interpretes agréés du Québec , magyar, angol, francia, román
Tel: (514) 781-9768
Fax: (514) 626-0869
Email: itt
Családi Temetkezési Vállalkozó
693. Jean Talon O.
(Park Extention)
Montreal,  H3N 1N1
Tel: (514) 271-1212