Kirándulás a 1000 Islands -ra 

Magyar Krónika, június 4.

Montreal

Május 12.-én a Hungária Club egynapos hajókirándulást rendezett a St-Laurent folyón, pontosabban azon a részen, amit 1000 Islands-nak neveznek.

Az autóbusz nyolckor indult Brockville-be, ahol hajóra szálltunk.  Az időjárás kedvezett a kirándulóknak, sütött a nap és mindenki a fedélzetre igyekezett, hogy minél többet lásson a tájból.  Nem sokáig!  A vízen mindig kissé hűvös van, fúj a szél, és egy idő múlva sokan lementek a hajó belsejébe, ahonnan szintén jól lehetett látni, de szél nélkül.

Viszont akik kint maradtunk, nagyon élveztük a friss levegőt és az egymás után előbukkanó szigeteket, amelyekből nem csak 1000, hanem pontosan 1864 van.  Igaz, némelyik csak tenyérnyi - a legkisebb egy négyzetméter - de szigetnek lehet nevezni, mert két fa van rajta és 365 napon keresztül vízszint felett van. Ahány, annyiféle: egyiken sűrű erdő van, másik majdnem teljesen kopár,
sziklás, csak néhány fa küszködik rajta, amit
a hideg és szél ferdére sanyargatott.   

Érdekesek a szigetekre épült házak és épületek, amelyekből van mindenféle: kicsi, nagy, lakatlan, befejezetlen, pazar, vagy roskadozó.

Legjobban talán két kastély ismert, ezek közül egyik a Dark Island-ra épült Singer kastély.  Nevezhetjük ugyan várnak is, mert aki építtette ( F.G. Bourne, a Singer Varrógép Gyárak elnöke és egyike a leggazdagabb embereknek Amerikában), egy igazi angol várat akart, tornyokkal, bástyákkal, csigalépcsőkkel, titkos ajtókkal és rejtett folyosókkal.  Még a földalatti börtön sem hiányzik! Ez nyitva van a közönségnek és a fényképekből ítélve éppen olyan érdekes belül is, mint kívül. 

A második a Boldt kastély.  Ez Georg C. Boldt, a New-York-I Waldorf Astoria tulajdonosának az elképzelése volt. Feleségének, Louise-nak egy igazi rajnai kastélyt akart építtetni, 120 szobával, folyosókkal, felvonóhíddal, a szomszédos szigeten bányászott kövekből. 1903-ban kezdték el, háromszáz mesterember dolgozott rajta fáradhatatlanul, mindaddig, amíg 1904-ben Boldt váratlanul tragikus hírt kapott: meghalt Louise.  Rögtön megszakíttatta az építkezést és a kastély azóta is befejezetlenül áll, mintegy emlékmű a szeretett feleségnek.

A hajó kapitányától tudjuk a fentieket, aki időről-időre felhívta figyelmünket az érdekességekre.  A hangulat kellemes volt, egyesek kínálgatták a velük hozott szendvicseket. A hajón többek között kávé is volt, ami igen jól esett különösen azoknak, akik a fedélzeten voltak.  Az emberek jöttek-mentek, hol a hajó egyik oldalán, hol a másikon figyelték a tájat. A kapitány szólt is, hogy talán nem kellene mindenkinek egyszerre a jobb- vagy bal-oldalra szaladni.és én gyorsan leellenőriztem, hol is vannak a mentőövek. Kattogtak a fényképezőgépek, megörökítve a szigetek változó formáit és színét, a folyót és a partot.

A hajóút befejeztével és rövid buszozás után egy folyóparti vendéglőben jóízű vacsora várta az egész társaságot. Kinn terítettek, még mindig sütött a nap és hála a jó szervezésnek, a kiszolgálás gyors volt, méltó befejezése egy jól sikerült rendezvénynek.

Este nyolckor értünk vissza Montreálba.