A Magyarok Világkapcsolata  
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 
 



Kis csoport, nagy élménnyel

Magyar Krónika,október 11..
Mailáth Mária

Hosszú hónapokon keresztül folytak az előkészületek, tervezések, mielőtt a 14 tagú csoport elindult Magyarország felé.

 
 
Kitörő  örömmel üdvözöltük egymást........................,

A fő cél természetesen a CHAC kiállítás megnyitásán való részvétel volt, Keszthelyen szeptember 4-én. Azt követően jött a nagy kérdés, hova, menjünk, mit nézzünk meg, milyen formában utazzunk, vonattal, busszal, autón??? Csoportunknak 14 tagja volt, Blanar Peter és Andrea, Brzezinski Alex és Barbara, Lengvári Christine és unokatestvére, Ági, aki Magyarországon csatlakozott hozzánk az út egy részére, Nari Madon és Nicole Doucet, Mailáth István és Mária, Ware Doug és JC és egy darabig Tekker Péter és Catherine.

 

 

 

 

 

 
 
merre menjunk..................................................

Az utazást megelőző hónapokban a csoport több tagját különböző elfoglaltságok  terhelték, így a szervezés oroszlánrésze Péterre esett, aki ezt szívesen vállalta is, és időről időre részletes információval  jelentkezett az útitársaknál , amíg kialakult a végleges kép.

Nagy segítsége volt Barbara és Nicole, akik több könyv átböngészése után  jobbnál  jobb ötleteket adtak, az út érdekes és fontos  pontjaira vonatkozóan.
Tehát összeállt a kép ... és elindultunk.

 
 
a keszthelyi piac...................................

Öten, már előző nap megérkeztek Budapestre, és hatan csak 4-én reggel szálltunk le Ferihegyen, amit azonnali továbbutazás követett bérelt autókon.
Három autóval utaztunk, felváltva a vezetőket és utasokat egyaránt.

 

 

 
 
Héviz.................................................

Utunkat előre megterveztük  Ami a szállásokat illeti, minden előre lefoglalva, de a kötetlenség abban állt, hogy az egyes autók utasaival a célt nem mindig ugyanazon az úton értük el.  Ez rendszerint a tagok érdeklődésétől és szerencséjétől függött.
A lényeg, hogy előbb-utóbb mindig, mindenki befutott és kezdődhetett a közös program, ami minden nap a "happy hour" és utána a közös vacsora volt - de nem vágjunk a dolgok elébe.

Elindultunk - pöfögve, szuszogva magyar földön, kicsit fáradtan a hosszú repülőút után, de amikor kikerültünk a repülőtér parkolójából, senki sem gondolt fáradtságra, minden szem az útjelzéseken volt, hogy merre is menjünk.

A nap ragyogva sütött, így fogadott bennünket Magyarország, és  nem is hagyott el bennünket egész 16 napos utunk alatt. Ez külön bonusz volt a kellemes utazáshoz.
2-2és fél órai kocsizás után megérkeztünk Keszthelyre, ahol  már a kiállítás felállítását elősegítő csapat, Ciamarra Júlia és Klugermann Judith vártak bennünket. Itt csatlakozott hozzánk Tekker Péter és Catherine, valamint  Christine és Ági.

 

 
 
az első happy hour..................................

Kitörő  örömmel üdvözöltük egymást,  csak a szomszéd asztalnál ülő úriember nem volt kibékülve zajos csoportunkkal, és erőteljesen ránk is szólt, hogy maradjunk csendben. Ez egy pillanatra megdöbbentett mindenkit, de aztán  szó nélkül elvonultunk vacsorázni, aminek már úgyis eljött az ideje.

Második napunkat  a kiállítás megnyitásának  szenteltük, de azért még délelőtt kilátogattunk a keszthelyi piacra, ahol csodálva a rengeteg szép gyümölcsöt, paprikát, paradicsomot, mézet, szóval mindent,  ami a fergeteges színkavalkádot képezte.

A kiállítás lebonyolódásáról előző számunkba volt részletes beszámoló, úgyhogy arra most itt nem térek ki.

 

 
 
........a tóban mártózva, remélve...................................,

Harmadik napunkat Hévízen töltöttük, a tóban mártózva, remélve, hogy kinek milyen fájdalma van, az rögtön elmúlik, - nem így történt, de kellemes napot töltöttünk a nagyon szépen kiépített városban, tele turistával, és mondhatom, nem  éppen olcsó árakkal.

A tervünk magyarországi része borkóstolás körül alakult. Három alkalommal különböző helyen történt ez az esemény. Persze nem lehet összehasonlítani, hiszen mind a három nagyon különböző természetű hely. A közös vonás azonban az volt, hogy finom borokat ittunk, jókat ettünk hozzá, kedves barátságos fogadtatásban volt részünk és a hangulat minden deci után emelkedettebb volt. (A korsó mindenhol ott állt, hogy kóstolás lévén, a már nem kívánt bort oda kiöntsük, de ezek a korsók üresek maradtak.)

Szállásunk mindig abban a városban volt, ahol a kóstolás, így elkerültük azt a kellemetlenséget, hogy tovább kelljen vezetni és valaki kimaradjon a finom nedűk fogyasztásából. Mint tudjuk,  Magyarországon egy kortyot sem szabad inni, ha az ember vezet.

 

 
 
..megnézhettük a folyamatot kedtettől .............................,

Keszthelyt elhagyva, utunk rövid veszprémi kitérő után  Herendre vezetett, ahol  megtekintettük a csodaszép porcelán alkotóit munka közben. Végigvezettek bennünket és megmutatták a világhírű darabok készítésének folyamatát.

 

 

 

Ezt a túrát a Tekker testvérek unokatestvére, Halmos Feri és kedves felesége, Marika jóvoltából kaptuk meg, ami után  még  vendégül is láttak bennünket otthonukban, ahol az  első pohárka kostoló és finom rétes vártak  bennünket. Halmos Feri nagyon híres kerámiaművész és munkáinak egy részét itt csodáltuk meg.

 
 
a végső eredményig............................,

Ezt követte első borkostolási állomásunk Dörgicsén, a Pántlika Borászatnál.

A Balatonfelvidéki híres borvidéket változatos geológiai viszonyok jellemzik A vulkáni, a meszes és a magas vastartalmú talaj itt egyaránt megtalálható, amitől minden völgy sajátos ízkarakterű borokat terem. A Balaton hatalmas víztükréről visszaverődő napfény különleges érettséget ad a déli lejtők szőlőinek.

A borvidék hagyományos fajtája az Olaszrizling, mely nemes sokszínűségét itt mutatja meg  igazán, de a később meghonosított szőlőfajták is különleges minőségűek.

 

 
 
Herenden is vendegek voltunk.........................,

 

 

 

 

 

 

 
 
Halmosék vendégül is láttak bennünket otthonukban,...................,

A Dörgicse-völgy a Balatonfelvidék közepén, az első vulkáni kúp és a Balaton között húzódik. A meszes agyagtalaj vulkáni hamuval rétegzett, ezért az itt termelt borokat különleges ízkarakter jellemzi, mely kesernyés utóízével leginkább a keserű mandulára emlékeztet. A szőlő fajtajelleges ízei diszkréten jelennek meg a borokban, viszont a kellemes összetételű kerek savak hosszú ízélményt biztosítanak a minden esetben teljesen száraz dörgicsei bornak.

 

Dörgicse, a 900 éves falu,  mindig borairól volt híres!
Helyén már egy kőkorszakbeli település nyomai is megtalálhatók, de a koraközépkortól kezdve is folyamatosan lakott település lehetett.

 
 
házigazdáink egészségére...................,

A Dörgicse név először egy 1082-ből származó oklevélben fordul elő, innen számítják a falu bizonyított történetét.
A XIII.században épült erődtemplom és kolostor román stílusú oromfala ma is ott magasodik a falu fölött.

Dörgicse a XVI. század közepén is borairól volt híres.

A XVII. Századtól a Piarista rend meghatározó jelentőségű lesz a falu életében. A rend itt építi ki legnagyobb pincészetét a Pántlika Kastélyban, s az egykori Pannónia területén elsőnek kapja meg borainak palackozására a királyi engedélyt.

 
 
A borászat tulajdonosai, Töröcskei Zsuzsa,és István.......,

A gazdaság 40 hektár saját szőlőültetvényt művel, ennek termését dolgozza fel. 1993-ban épült.

 

A borászat tulajdonosai, Töröcskei Zsuzsa, és férje István fogadott bennünket barátaiként. Persze ezt a fogadtatás Gilles Cloutier, montreali barátunk alapozta meg, akinek a dörgicsei borkóstolást  köszönhetjük.

A különböző, finom zamatú és illatú borok között különlegesség volt számunkra a  teljesen új, szép tükrös, tiszta szalmasárga bor, a neve Juhfark. Az illat(bukéja) inkább csalános és növényi, mintsem gyümölcsös. Talán egy kevés mandulás körtetál  jut eszembe kíséretként. Ízében szép gömbölyű, nem zavaró súlyos savakkal, hanem lendületes, pörgős savakkal. Az ember juhfarknál porszáraz, kissé unalmas bort vár. Itt helyette  kellemes szaturált, hosszú bort kap,  egy kis almával és egy csipet numeralitással.

 

 
 
Szállásunk a közeli un. Landhaus-ban volt....................,

Minden borról külön leírást kaptunk, a pincészet fiatal, de nagyon tehetséges borszakértőjétől,  aki nem kis büszkeséggel mondta,:

"a prágai nemzetközi borversenyen, 2008 évjáratú Chardonnay borunk aranyéremben részesült. Eddig nem volt, csak vártunk rá, most itt van, megérkezett, legifjabb "gyermekünk" Pántlika-Pincészet-2008 Pinot Blanc-száraz, gyümölcsös fehérbor.

Nagy reményekkel nézünk a jövőbe. 2009 tavaszán elkezdődtek az építési munkálatok, pincészetünk kibővítésére."

 

 
 
Dörgicse, a 900 éves falu, ....................,

Szállásunk a közeli un. Landhaus-ban volt. A kis falú múltjához hűen, egy 150 éves nagygazdaság újjávarázsolt, de eredeti szépségében megtartott falai között, különös hangulatot adott. Úgy éreztük visszamentünk a történelemben, igaz autóink ott álltak az udvaron, de könnyen elképzeltük, hogy azok lovaskocsik voltak. A boltíves, öreg épületben reggelire terítve, jó hangulatban készültünk utunk további részére.

A következő állomásunk Tihany volt, de arról majd következő számunkban.

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.