Csak néhány sort, hogy élek. Panaszra nincs okom
És ha néha mellébeszélek, kérlek ne vedd zokon.
Hogy néha itt-ott kihagy az agyam,
Humorom segít rajtam, mert nem hagyom magam!

A lépcsőházba érve néha megállok,
Nem emlékszem már, hogy vajon mire várok.
Itthon vagyok és igyekszem felfelé,
Vagy éppen hazulról jövök a lépcsőn lefelé.

Frizsider ajtó nyitva. Mit is kell betenni?
Vagy talán valamit épp ki akartam venni?
Becsukom az ajtót, leülök pihenni.
Feledékeny lettem? Nincsen abban semmi!

Zavaros a fejem, sok mindent felejtek:
Leveledet várom, tehát most írok nektek…
Tavaly is írtam, tanúm is van raja,
Itt fekszik előttem, feladásra várva!

Gondolkozok sokat, kin is van a sor a levélírásra?
Nem lényeges, fő, hogy gondolunk egymásra.
Búcsúzom most tőled, sietek feladni,
Nem szeretem barátomat sokáig váratni.

Megnyugtatlak, aggódásra nincsen ok.
De ha eszembe jut, most is elpirulok:
Ahelyett, hogy feladtam volna neked a levelet,
Kibontottam, mint ami csak most érkezett.

Fő az egészség, legközelebb többet!