Nagyon sok szeretetből fakadó ajándékot kaptam most ötvenedik születésnapom alkalmából. Mindenkinek a szeretetét, jókívánságát, ajándékát kisebb testvéri alázattal köszönöm.
Többen kérdezték, hogy mi volt a legszebb ajándék, amit kaptam? Úgy gondolom, hogy a sok-sok papírszívecskének örvendek a legjobban.
Valaki a gyermekeinket arra biztatta, hogy rajzoljanak, és vágjanak ki egy-egy kis piros szívecskét papírból. Nem tudom, hogy kinek az ötlete volt, de talán nem is az a fontos. Közel ötven házunkból a gyermekek elküldtek egy-egy aláírt kisebb-nagyobb szívecskét, és most itt áll előttem két nagy karton doboz tele-tele szeretettel. Mit mondjak? Mint erős férfi járom a magam útját – próbálok nem elérzékenyedni, de azért úgy érzem, kimondhatom, hogy jól esett ez a sok száz, ezer kis papírfecni. Mindeniken más név, nincs két egyforma, de nincs egy se, melyiken ne érezném a szeretetet, a hálát és a ragaszkodást.
Örvendek nekik!
Visszatekintve az elmúlt ötven évre, sok-sok gyarlóságon, gyengeségen, kishitűségen akad meg a szemem. Ha az Úr kizárta Mózest az Ígéret földjéről csak azért, mert vacillálva, kétségektől gyötörve kétszer is rácsapott vízfakasztás előtt a kőre, akkor mi lesz velem?
Milyen sokszor elbizonytalanodtam a nagycsaládomat vezetve az élet útján. Mennyit tipegtem-topogtam, nyafogtam a gondviselő Isten lábai előtt. Sok-sok forrást takaró kőre rá se mertem csapni kishitűségemben. Hány nagyszerű gólhelyzetet kihagytam, mert lusta voltam, mert másokat néztem – és elbizonytalanodtam.
Gyengeségem tudatában jól jön ez a közel fél köbméter szívecske. Majd ha menni kell, ezt a két dobozt a hónom alá vágom, és bűneim mentségére a jó Istennek reménykedve, nagy-nagy alázattal bemutatom. Bízom benne, hogy jóságotokat, szereteteteket látva, mennyei Atyánk magához ölel irgalmasan.
Hálás szeretettel, Csaba testvér |