.................,

A Torontói Első Magyar Református Egyház megalakulásának 80. évfordulóját ünnepi vacsorával köszöntöttük 2009. október 24-én a Kanadai Magyar Kultúrközpont gyönyörű Árpád-termében. Miután közösen elénekeltük a “Jöjj, mondjunk hálaszót/ Hű szájjal és hű szívvel”, Nt. Vass Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket. Az est díszvendégei voltak: Ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püpök-helyettese, főjegyzője, Németh Zsolt magyar parlamenti képviselő, a Parlament Külügyi Bizottságának elnöke, Dr. Beer Sándor torontói főkonzul, Dr. Mezei István chicagói főkonzul és felesége, Egri Magdolna konzul asszony, Kővári Pál, a Rába amerikai igazgatója és felesége, Gera Mátyás, a Chicagói Magyar Társaság elnöke és felesége, Szabó Katalin, a Kanadai Magyar Kultúrközpont elnöke, Dancs Rózsa, a Kanadai Magyar Kultúrközpont sajtóigazgatója, a Kalejdoszkóp c. folyóirat főszerkesztő-tulajdonosa, Marosfalvi László atya, a torontói Szent Erzsébet Római Katolikus Egyházközség ny. káplánja, Nt. Püsök Dániel, a Magyar Baptista Gyülekezet új lelkipásztora és felesége, valamint Bákai István elöljáró és felesége, Nt. Vásárhelyi Piroska, a North Pelham-i Angol Presbiteriánus Egyház lelkipásztora, a Kanadai Magyar Református Lelkészegyesület moderátora, Nt. Bartha Ádám és Nt. Bereczki Mónika ösztöndíjas lelkipásztorok, Aykler Béla, a Rákóczi Alap képviselője, a Kanadai Magyarság c. újság tulajdonosa, Kosaras Vilmos, a Magyar Képek TV szerkesztő-tulajdonosa és felesége, Bede Fazekas Zsolt, a Torontói Független Magyar Rádió szerkesztő-tulajdonosa és felesége, Bánhegyi Zoltán, a Székely-Magyar Társaság elnöke és felesége, Elekes Dénes, az Orbán Balázs Társaság elnöke.

A vacsora alatt, amelyet Jánosi Gusztáv mesterszakács irányításával az egyház Női Köre készített, Juhász Sándor, Németh Zsolt rokona, szolgáltatta a zenét, örökzöld darabokat játszva, később pedig Krizmanic Dóra zongoraművész játékában gyönyörködhettünk. Az estnek nagyon sok fővédnöke, védnöke és pártfogója volt, akik anyagilag támogatták a rendezvényt, helyszűke miatt azonban nevüket nem soroljuk fel, csak Nt. Vass Zoltán lelkipásztor köszönetét tolmácsoljuk, aki külön kiemelte Molnár Imre gondnok fáradhatatlan munkáját, aki a főszervező szerepét is betöltötte.

            Vacsora után került sor Ft. Kató Béla beszédére.
A Székelyföldön, Barátoson született sepsiilyefalvi református lelkipásztor nemcsak az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese/főjegyzője, hanem a Keresztyén Diakóniai Alapítványnak elnöke, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem elnöke is. Lelkészi szolgálatát Cófalván kezdte, ahol 1979-1988 között volt pap. 1990 után alapította meg Sepsiillyefalván a Keresztyén Ijúsági és Diakóniai Alapítványt és a Falu- és Régiófejlesztő LAM Alapítványt, melyeknek mindmáig elnöke. Emlékvacsoránkon erről a helyi “autonómiai szigetről” beszélt, amelynek megvalósítása elsősorban svájci támogatással sikerült. A program kidolgozásakor az volt a cél, hogy munkalehetőséget teremtsenek, és így megélhetést biztosítsanak a falu, mint mikrorégió, lakosai legalább egy részének. A gazdasági irányítottság mellett azonban Ft. Kató Béla nem feledkezett meg a lakosság szellemi, lelki igényeiről sem. Szintén példaértékű kezdeményezése volt az árva gyermekek felkarolása, nevelése. Ennek érdekében született meg a GYEREKFALU: az árva és elhagyott gyerekek családban való neveltetése.  

Ft.KatóBéla  Bethlen Gábor díjas (1994), elnyerte a Magyar Köztársaság Kormányának Kisebbségekért Díját (1995), Szabó Dezső emlékérmes (1999), Bocskai díjas (2001). 2004-ben elnyerte a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést.

Ezután Németh Zsolt képviselő úr szólt az ünneplőkhöz.
Lelkészgyerekként és hivő reformátusként köszöntötte a vendégeket, tréfásan megjegyezve, hogy Juhász Sándor zenész közreműködésével, családja szórakoztatja az ünneplő társaságot. A Budapesten született Németh Zsolt édesapja, Németh Géza református lelkész volt, az Erdélyi Gyülekezet alapítója, édesanyja, Kriza Judit vegyészmérnök, a híres erdélyi folklórgyűjtő, Kriza János közvetlen leszármazottja.++ Németh Zsolt 1987-ben közgazdász-szociológus oklevelet szerzett az MKKE-n. 1987-től 1990-ig tudományos ösztöndíjas gyakornok volt a Magyarságkutató Intézetben, ugyanakkor a MKKE Széchenyi István Szakkollégium nevelőtanára, 1992-től 1995-ig a Szakkollégiumi Egyesület elnöke. 1990-ben belépett a Rákóczi Szövetségbe. 1995-től az Erdélyi Gyülekezet, Református Egyházkerület főgondnoka, majd tiszteletbeli főgondnoka. 1988. március 30-án a Fidesz alapító tagja, majd szóvivője. 1988-1989-ben a Fidesz nagy-britanniai képviselője. 1989 októberében választmányi tag lett. 1993-tól 2003-ig a Fidesz alelnöke. 2003. június 28-án a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Választmánya alelnökévé választották. 1990 óta országgyűlési képviselő. 1990-1994-ben az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja, 1993-tól elnöke. 1994-1998 között a külügyi bizottság, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja; ET raportor. 1998-tól 2002-ig a Külügyminisztérium politikai államtitkára. 2002. május 28-tól a külügyi állandó bizottság elnöke, valamint a frakció helyettes vezetője. A Magyar Parlamentben képviselő és a Parlament Külügyi Bizottságának elnöke.

Beszédében Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy személyes tapasztalaton is alapuló meggyőződése, hogy a keresztyén hit és a politikai-közéleti szerepvállalás összeegyeztethető. Az egyházaknak küldetésük van a templomok falain kívül is. “E sokrétű társadalmi küldetés egy elemét van alkalmunk a gyakorlatban is tapasztalni Torontóban is. Az egyházak ugyanis a nemzet egységének őrzői. A Torontói Első Magyar Református Egyház is ápolja az élő nemzeti hagyományokat, őrzi 1956 emlékét, és összefogja a magyarságot tekintet nélkül arra, hogy ki, mikor és honnan kényszerült szülőföldje elhagyására… A TEMRE közösségében “kicsiben” már megvalósult a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítése. Jelentem, hogy azon dolgozunk, hogy az öreg kontinensen se késsen ez már soká,” mondta a szónok. Továbbiakban felidézte, hogy mit tettek a kanadai, illetőleg a torontói magyarok a maira emlékeztető nagy, 1929-ben kezdődő világválság idején. A kétségbeesés helyett építkezésbe kezdtek, először lelki közösséget, majd templomot hoztak létre. Azt bizonyították be, hogy “aki lelkileg talpra tud állni, illetőleg talpon tud maradni, annak lesz ereje megmaradni…, aki mögött ott áll a közösség, a nemzeti és hitbéli közösség, az könnyebben tud úrrá lenni  vál-sághelyzeteken is… A torontói magyar reformátusok történetével meg kellene ismerkedniük azoknak a magukba fordult, elcsüggedt, apátiába zuhant otthoni magyaroknak is, akik már-már megváltoztathatatlanként élik meg sorsukat, benne a válságot… Mert a gyógyír szellemi-lelki előfeltétele az összekapaszkodás, a közös erőfeszítés, az Isten igéjének szavaival: “Épüljetek fel lelki Házzá!”