A montreáli McCord múzeum “Irish O’Québec” kiállítása gazdag panorámát mutat be az írek québeci múltjáról, több mint 250 évet átfogva, a New France (Új Franciaország ) korszakától napjainkig.

Amikor a “Catholic Times” újság a kiállításról szóló cikk írására felkért,  kicsit csodálkoztam. “Egy kívülálló szemszöge érdekes”, okolta meg döntését a szerkesztő.

A kiállításon sok értékes archivumi irat, kép és tárgy látható, melyek az ír hagyományokat illusztrálják; részben a McCord és más múzeumok gyűjteményeiből adódott össze, részben pedig québeci ír családok kölcsönözték.

Az “életrajzi sátrak” közül a legelsőben azzal az ír “úttörővel” találkozunk, aki elsőnek telepedett le Québecben 1670-ben. Tec Aubry volt a neve, eredetileg Tadhg Cornelius O’Brennan-nak hívták.

Ma sokan mondhatják magukat Aubry és a további ír települők leszármazottainak.  Köztük találjuk a Johnson testvéreket, Danielt és Pierre-Marc-ot, mindketten québeci miniszterelnökök voltak.

A 18-ik században kevés volt az ír emigráns, de a 19-ik század már más képet ad. 1845 és 1850 között az írek ezrei vándoroltak ki, az írországi burgonya éhínség (Great Potato Famine) miatt.

A kiállítás dokumentálja érkezésüket, izoláltságukat a québeci Grosse-Ile-ben és ezrek halálát a tífusz járványban. Sokan az írek közül Québec Cityben és Montreálban telepedtek le.

Újabb “életrajzi sátrak” a 19-ik század hires írjeivel ismertetnek meg. Edmund O’Callaghan orvos és újságíró volt és Louis-Joseph Papineau társa az 1837-es
felkelésben. Thomas d”Arcy McGee pedig, kinek sétabotját és jobb kezének öntvényét láthatjuk, a kanadai konfederáció egyik létrehozója (Father of Confederation) volt. Gyilkosság áldozata lett 1868-ban.

A kiállítás “állomásai” bemutatják, hogyan illeszkedtek be az írek a québeci életbe, mind a városokban, mind vidéken, megosztva hagyományaikat, zenéjüket, ételeiket, no meg a sör szeretetét új honfitársaikkal.

A kiállítás központjában pedig Griffintown, azaz Griffin-város áll, az a kis Montreal dél-nyugati részén, a Lachine kanális mentén fekvő terület, ahol a főképp katolikus ír emigránsok első otthonaikat alapították meg.

A zsúfolt munkásnegyedben élő, nincstelen, keményen dolgozó írek, az otthonról hozott katolikus vallásukból merítettek erőt fennmaradásukhoz. A griffintowni St.Ann templom, mely 1854-ben készült el, volt gyülekezőhelyük. A templomot 1970-ben bontották le.

A kiállításon láthatjuk, a padlón ábrázolva, Griffintown térképét, valamint a St.Ann templomból származó, 2-méter átmérőjű óraszámlapot. A kiállított tárgyak között van egy nagy, díszes ezüst szentségtartó. Ez a  St. Patrick Bazilikából származik, mely szintén az ír katolikusokat szolgálta. 1847-ben alapították és még ma is fennáll.

St.Ann’s nemcsak a vallási életet elégítette ki, hanem iskolát és társadalmi alakulatokat is létesített. Keddi Szűz Mária ájtatosságán  annakidején ezrek vettek részt.

A férfinép sportolt is, főképp a hockeyt kedvelte, no meg a sörözést és a napi események megvitatását Charles McKiernan Joe Beef kocsmájában.

Az akkori íreknek a mai Montreal is sokat köszönhet. Dolgoztak a Lachine csatorna bővítésén az 1840-es években, a vasutakon is, és részt vettek a Victoria híd építésén, mely 1859-ben nyílt meg.

Voltak vállalkozó szellemű írek is, akik vállalatokat alapítottak a fémipariban, mint erről több kiállított tárgy is tanúskodik.

Ha írekről van szó, nem maradhat ki az  évente ismétlődő  St. Patrick Parádé sem. Írország szeretett védőszentje, St.Patrick,  a 4. században élt. A kiállításon láthatók a parádéval kapcsolatos öltözékek, érmek.

Mégsem a katolikusok, hanem az angolokkal 1760-ban érkezett ír protestáns katonák honosították meg Québecben St. Patrick tiszteletét. Ez derül ki a kiállításon látható, 1765-ben, a Québeci Gazetteben megjelent cikkből.

A kiállítás 2010 április 4-ig tekinthető meg a montreáli McCord Múzeumban, 690 Sherbrooke St.West.